Üzentek Lajcsinak a börtönből

Szerző: Falusy Zsigmond, Fotó: Végh László / Magyar Nemzet Online

Link: http://mno.hu/hetvegimagazin/rabok-hullamhosszan-1335625

Dátum: 2016.04.02.
A kardio-tuc-tuctól a mélyinterjúig számtalan műsort hallgathatnak immár két magyar büntetés-végrehajtási intézetben a rabok. Az angol mintára létrehozott börtönrádiók szakemberek szerint segítik a visszailleszkedést a társadalomba és fejlesztik a kreativitást. Úgy tűnik, az elítéltek nemcsak hallgatni, hanem készíteni is szeretik a műsorokat, Lagzi Lajcsinak pedig ezúton üzenik: éjfélkor ne trombitáljon!

Volt idő, amikor Zakariás verekedett szinte legjobban a budapesti éjszakában.

– Vagy ők, vagy mi – mondja. – Nem volt mese. Néha fogba ütöttem, és begennyedt a sebem. Néha homlokba bokszoltam, és eltörött a kezem.

De nem volt mese.

– Az bizony nem volt. Ha sötét lett a diszkóban, csépelni kellett mindenkit. Vagy ők, vagy mi.

A börtönkönyvtárban beszélgetünk. Zakariáson sötét póló van és melegítőnadrág, mert akit még nem ítéltek el jogerősen, az nem hordja a rabruhát. Kopasz, zömök férfi, vékony csíkban szakáll fut végig az állán. Kézdivásárhelyen született, negyvenhét éves múlt.

– Miért ülsz, Zaki? – kérdezzük.

– Mert becsuktak – feleli.

Nevetünk.

– Vicces vagy, tudod?

Tegezzük, mert kollégáknál így szokás. Zakariás ugyanis társfőszerkesztő a győri Sing-Sing FM börtönrádiónál, mi pedig csodálkozva bámuljuk, mert viszonylag ritkán látunk olyan főszerkesztőt, akinek ötvenes a bicepsze. Ha ő figyelmeztetne a leadási határidőre, valahogy nem keresnénk kifogásokat.

– De komolyan, miért vagy most itt? – kérdezzük.

– Kábítószerrel való visszaélésért – feleli, és táncolnak mellén az izmok. – Amúgy tévedés az egész.

Persze, gondoljuk, a börtön tele van ártatlanokkal, és kerüljük a tekintetét. Talán megérzi zavarunkat, mert a laptophoz lép.

– Várjatok, megmutatom a szignálunkat – mondja, és megnyom egy gombot.

A Freedomra számítunk George Michaeltől vagy Pharrell Williamstől, esetleg a Paddy and the Ratstől, amelyben olyan sokáig ismételgetik ezt a szót, ám helyette a Keresztapa betétdala hangzik fel. Zakariás ránk néz.

– Na, milyen?! – ezt mondja a nézése.

– Király – mondjuk. – Tényleg az.

***

A börtönrádiót, akárcsak a focit, a spleent és a szendvicset, egyenesen Angliából importáltuk. Jó húsz éve ugyanis egy ottani börtönparancsnok kitalálta, hogy mivel sok volt akkoriban az öngyilkosság, éjszakai rádióadásokkal talán csökkenteni lehetne a számát. A BBC munkatársai segítségével azóta már éjjel-nappal folyik a sugárzás az ország százhuszonkét intézetében. Az ötletet később a svédek és a norvégok is átvették, másfél éve, 2014 decemberében pedig először Vácon szólalt meg, majd két hónapja Győrben működik börtönrádió, és már a budapesti Gyorskocsi utcában is az első adásra készülnek a rabok.

Magyarországon ezt valószínűleg sokan rosszallják, mondván, minek a raboknak rádió. A társadalom ugyanis alapvetően punishmentpárti, azaz büntetni akar.

Kerényi György mondja mindezt, annak az Adj Hangot Egyesületnek az egyik alapítója, amely felkarolta a börtönrádió-projektet. Középmagas, mosolygós ember Kerényi, nemrég múlt ötvenhárom éves. Ő is megjárta már a hadak útját: részt vett a Tilos Rádió alapításában, később a Rádió C beindításánál bábáskodott, dolgozott a Magyar Narancsnak, egy ideig a Kossuth rádió főszerkesztője volt, majd a VS.hu portált vezette, különböző civil kezdeményezéseket támogat, és ha hozzávesszük mindehhez, hogy kapucnis, laza esésű tréningfelsőt visel, máris tudjuk, ő az a romkocsmákban borongó bölcsész, akiről a miniszterelnök vizionált.

– De miért: mi a baj a büntetéssel? – kérdezzük, mert az álkérdés is kérdés.

– Az, hogy ezek az emberek előbb-utóbb kiszabadulnak, és könnyen meglehet, hogy a szomszédunkba költöznek, vagy másképp kerülünk kapcsolatba velük. Ha másért nem, már ezért is fontos, hogy a társadalomba való visszailleszkedésüket minden eszközzel támogassuk.
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

– Például egy börtönrádióval?

– Akár azzal is. A rabok ezen keresztül olyan dolgokról hallanak, amelyekkel maguktól talán nem foglalkoznának. Vannak például műsorok a HIV-ről, a hepatitisről, beszélgetések ismert emberekkel, amelyek különösen fontosak, hiszen a kinti életről szólnak. Vácon például bent volt a börtönben az öttusázó Marosi Ádám és az író Péterfy Gergely is.

– Könnyű a rabokkal dolgozni?

– Persze, mert nagyon akarnak, örülnek, hogy valami hasznosat csinálnak. A rádiózás ráadásul önbizalmat ad, ami jól jöhet a szabadulás után is.

Kerényi a csészéjét nézi. A budapesti Mexikói út egyik kávézójában ülünk, jól hallani a kinti forgalom zaját.

– Persze ez csak teória – folytatja egy idő után. – Ha nincs lakásod, nincs munkád, elhagy a családod, ezek a képességek nem sokat segítenek.

Lassan ránk néz.

Szóval nehéz dolog ez.

Címke:   Győr börtönrádió reintegráció szabadidő riport