Ez a Deák Ferenc sosem kerülne a húszezresre

Szerző: Klág Dávid, Barakonyi Szabolcs, Fotó: Urbán Tamás / Index

Link: http://index.hu/nagykep/2016/04/09/ez_a_deak_ferenc_sosem_kerulne_a_huszezresre/

Dátum: 2016.04.09.
Urbán Tamás a szocializmus végén rengeteg időt töltött börtönben, de nem mint elítélt, hanem mint anyagot gyűjtő fotós. A szegedi Csillagban látta meg először Deák Ferencet. Az 1950. január 1-jén született férfit tetőtől talpig tetoválások borították, latin feliratok, magyar mondatok, apró horogkeresztek, az arcára pedig mintha egy komplett maszkot festettek volna. Többszörös visszaeső volt, saját számítása szerint összesen 17 évet ült börtönben, de Urbánra jó benyomást tett, és amikor a fotós megtudta, hogy a férfi hamarosan szabadul, tett neki egy javaslatot: kezeli a pénzét, segíti, cserébe szeretné, ha leírná az önéletrajzát.

Urbán pedig öt évig követte a férfit. Lebeszélte arról, hogy megölje a mostohatestvérét, elvitte fürdőbe, segített neki ideiglenes szállást találni. Közben dokumentálta az életét, alkalmi kapcsolatait, és azt, ahogyan az akkor már a szocializmusból éppen magához térő, de még bőven csipás szemű Magyarország lakossága próbál megbirkózni egy olyan figurával, aki semmilyen normának nem hajlandó megfelelni egy országban, ahol mindenki csak alkalmazkodott évtizedeken át. Urbán a férfit elnevezte Felesleges Pillangónak – a jelleme és a homlokára tetovált rovar miatt.

Deák 1994-ben halt meg, amikor májusban úgy döntött, átússza a Dunát. A Hajógyári-szigettől sikerült elérnie a pesti rakpartot, kétszer megtette a távot, aztán eltűnt. Tíz nappal később találták meg a holttestét a Lánchídnál.

„Olvasott ember benyomását keltette. Jó volt hallgatni, kellemesen csalódtam benne. Elkezdte mesélni az életét, nem próbálta magát jobb színben feltüntetni, mint amilyenbe az évtizedek alatt csúszott. Követni nem tudtam, ezért megkértem, hogy másnapra csináljon egy kis vázlatot, mikor, miért és mennyi időre ítélték el, valamint hazánk mely táján járt – no nem jószántából.

A végeredmény több mint 17 év lett. Deák egy papírra összeírta a fotósnak a különböző büntetéseit, de azt is, hogy milyen trükkökkel tudta a saját szervezetét manipulálni, hogy kikerüljön a fogdából, vagy éppen kórházba kerüljön. Sosem falcolt, de helyezett vizeletbe áztatott hajszálat a sebébe, hogy minél később gyógyuljon be.”

"Megállapodtunk, hogy én leszek a pénztárnoka, vagyonának kezelője. Ez napi néhány száz forintot jelentett, viszont ő kötelezettséget vállalt, hogy papírra veti önéletrajzát. Mivel titokban grafomán alkat volt, ez nem esett nehezére. Körmölte az oldalakat szorgalmasan." Urbán felajánlotta, hogy elviszi Deákot, azaz Pillangót Budapestre. Pillangó azt kérte, hogy vigye el a mostohabátyjához, hogy megölhesse.

"Miután Ferencünk meghúzta a sörösüveget, nekiesett a tányéron gondosan szervírozott húsnak: kézzel. Nem feltűnően körbesandítottam az addigra már vendégekkel teli étteremben, s nem csalódtam. Szinte mindenki a mi asztalunkat figyelte, no nem Gábort és engem, hanem a különös öltözékben ülő és kannibál módjára evő, maszkírozott arcú társunkat." Urbán a szabadulás utáni órákban mindent megtett, hogy lebeszélje Pillangót a gyilkosságról.

"Mentem egy nagy kört, de úgy csináltam, hogy legalább a kocsi sziluettjét lássam. Amikor észrevettem, hogy mozgolódás van a kocsi körül, visszabattyogtam. Minden a legnagyobb rendben lezajlott, sőt – nem tudom, Feri hogy intézte a dolgot, -, de Böbe még kedvezményt is adott." Urbán elvitte egy prostituálthoz a férfit, aki nem akarta a tetovált Pillangót felengedni a lakásra.

„Deák barátom gondosan megborotválkozott, megmosakodott, összekészítette egy szütyőbe, ami nem kincstári volt (rajzai, apróbb mütyürök stb.). Még utoljára pedánsan megigazította a szabaduló zárka ágyának takaróját, aztán már csak az őrszemélyzetre kellett várni.” A fotóssal kivételt tettek a Csillagban, sikerült elintéznie egy teljes órát, hogy addig fotózhassa a börtönben Pillangót. A férfi ezalatt összeszedte magát, és felöltözött az utcai ruhájába, amihez Urbán saját bevallása szerint hasonlót sem látott.

Címke:   fotóművész szabadulás portré Urbán Tamás