Nagycsütörtöki ökumenikus istentisztelet a tiszalöki börtönben

Szerző: Pálóczi Alexandra, Fotó: Barcza János / Tiszántúli Református Egyházkerület

Link: http://ttre.hu/hirek/keruleti/nagycsutortoki-okumenikus-istentisztelet-a-tiszaloki-bortonben

Dátum: 2016.04.08.
Március 24-én, nagycsütörtökön dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe látogatott, ahol úrvacsorával egybekötött istentiszteletet és áhítatot tartott.

A börtön egy zárt világ, sajátos szabályrendszerrel és napirenddel. Nehéz elképzelni az ottani életet, hogy hogyan lehet tartalmassá tenni az időt, és milyen tevékenységeket lehet folytatni egy átlagos napon. A tiszalöki börtön nagy figyelmet fordít arra, hogy az elítéltek – amennyiben szeretnék megélni a hitüket, vagy az alapjaitól szeretnék megismerni a vallást – lehetőséget kapjanak a hitéletbe való becsatlakozásra, és a vallásuk gyakorlására. Az intézet Váchoz és Pálhalmához csatlakozva, 2015. április 24-én adta át az APAC részleget, amely „egy olyan világnézeten alapuló rendszer, ahol az egy lakóközösségben élő, keresztény szellemiségű elítéltek alkotta csoport gondolkodásának középpontjában a hit, a közösség, és a család áll. Tevékenységüket nemcsak a házirend és a napirend szabályozza, hanem a közösség által létrehozott regula is. A regula olyan szabálygyűjtemény, amelyben kulcsfontosságú a szeretet, valamint az alázatosság, a szelídség és a türelem” – olvasható az intézet honlapján. Az elítéltek – nem csupán az APAC részleg lakói – részt vehetnek a börtön istentiszteleteken, amennyiben előtte rendszeresen látogatták a bibliaórákat és énekórákat. A tiszalöki börtönben ezeknek az alkalmaknak, és a börtönlelkészek – Szűcs M. Klára református, és Lippai Csaba görög katolikus börtönlelkész – áldozatos munkájának köszönhetően egy hatvan fős gyülekezet működik. Számukra kiemelt esemény volt, hogy húsvét előtt nagycsütörtökön a Tiszántúl református püspöke látogatott el hozzájuk. A kultúrteremben a szívükben ünneplőbe öltözött elítéltek várták az igehirdetést.

Az ökumenikus istentisztelet egy meglepetéssel kezdődött. A Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében Balogh Barnabás lelkész-igazgató és Fekete Károly egy elektronikus orgonát adott át szent használatra a fogvatartottak számára, majd püspök úr fel is avatta J.S. Bach: C-dúr fantázia című művével. Az igehirdetés előtt közösen énekelte minden résztvevő a „Lelki próbáimban, Jézus, légy velem” című dicséretet, s érződött, hogy ez az ének különösen fontos az elítéltek lelki életében. Püspök úr igehirdetésében az úrvacsora szereztetési igéjéhez (1Kor 11,22-26) társított három üzenetet, amelyek ma is nagyon aktuálisak lehetnek. Az első üzenet az időzítés. „Azon az éjszakán, amelyen elárultatott”. Nem természetes módon jött el az az éjszaka, hanem elárulták Jézust, bár Jézus nem nevezte meg, nem leplezte le árulóját. Nem a bűnös személyét hangsúlyozza az Ige, hanem a bűnbeesés lehetőségét, emlékeztetve minket ezzel arra, hogy bármelyikünket elérhet a gonosz erő, de az Úr asztalánál mindannyian bűnösöknek bizonyulunk, akik megváltásra szorulunk. Jézus senkit nem rekeszt ki, hanem magához hív.

A második üzenet a kenyér és a bor jeléről szólt. Jézus megtapasztalta, hogy milyen éhezni és szomjazni, de át tudta fordítani a nélkülözés élethelyzeteit megelégítettségre, például az ötezer ember megvendégelésekor. Ez a Krisztussal való összekapcsolódás jelévé is lett.

A harmadik üzenet pedig az volt, hogy az összekapcsolódásban össze tud adódni ember és Isten. A kicsi, tökéletlen bűnös találkozása a hatalmas, tiszta Örökkévalóval. A jegyek üzenete összességében, hogy Isten szemében mindenki valaki, minden ember egyedi és utánozhatatlan. Püspök úr egy művészeti ábrázolás példáján keresztül mesélte el, hogy mit is jelent ez. Egy művészeti alkotásban az Úr asztalához egy nagy méretű, hívogató üres széket is odakészítettek, jelezve, hogy az a „Te” helyed, amelyet Jézus szán neked. Sokan nemet mondanak az emberre a világban, de Krisztus igent mond, belevon a nagy láncolatba. Ennek jegyében úrvacsorát vettek a fogvatartottak, a katolikus testvérek pedig áldoztak.

Az istentisztelet után megtekintettük a református imatermet, és a katolikus kápolnát, amelyeket az elítéltek festettek ki. A bibliai jeleneteket ábrázoló képek apró részletességgel, nagy gonddal készültek, minden ecsetvonás mögött érződik, hogy szívvel-lélekkel, igaz hittel alkottak a művészek. Ellátogattunk az APAC részlegre is, ahol az ott lakók bemutatták a körletüket. Az egyik nigériai fogvatartott elénekelt egy Halleluját, amelybe bekapcsolódtak a társai is, majd Gellén Lóránt, Máté evangéliumából idézett és a saját értelmezésében mondta el, hogy mit jelent neki a hit. „Az emberi elme határos, de Isten határtalan. Ha nincs hit, akkor nincs semmi. Mindent Istentől kapunk – így formálja a lelkünket. Mi csak jobb emberek lehetünk, de jók sohasem, mert egyedül Isten jó. Bűnt követtünk el, de Ő fel tud minket szabadítani, az a kérdés, hogy meg tudjuk-e vallani a bűneinket. Hiszek abban, hogy Ő ad erőt nekünk felállni” – fogalmazott. Ezután Antonovics Tamás, szintén a körlet lakója beszélt, aki korábban a Jehova Tanúit követte, azonban a börtönben a református vallásban találta meg az igaz hitet. Elmondta, hogy szeretne megváltozni, de rájött, hogy magától nem tud. Isten ad neki lelki erőt ehhez, és a Biblia adja számára az útmutatást az élethez.

A délutáni ökumenikus családi istentiszteleten az APAC részleg lakóinak családtagjai is részt vettek, és megtekintették a fogvatartottak Passiójátékát, amelyben mindenkinek meg volt a saját szerepe. Nagy átéléssel adták elő Jézus történetét, jól érzékeltették, hogy minden szónak, tettnek nagy súlya volt, és nagy hatása van ránk ma is. Fekete Károly igehirdetésében János evangéliumát idézte fel. János más oldalról közelítette meg az eseményeket. Ő volt a legfiatalabb, ugyanakkor a legműveltebb is. Evangéliumában a 13. részben írja le, hogy Péter miként tiltakozott az ellen, hogy Jézus megmossa a lábát – „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” – holott ennek sokkal mélyebb értelme van, mint gondolnánk, és nem csak nagycsütörtökön. Jézus mivel tudta, hogy mi fog történni vele, ezért minden mozzanatra odafigyelt, és látta, hogy az egymás iránti szeretetet kell erősíteni tanítványaiban. A tanítványok elfelejtették egymást tisztelni, hierarchia alakult ki közöttük, ezért Jézus megtette, amit a „szolgának” kellett volna. Így akart példát adni arról, hogy nem elég megmosni egymás lábát, mert aki keresztény, nem csak Istent tiszteli, hanem az embert is. Nem pótolja egyik a másikat. Krisztusban nincs úr és szolga, férfi és nő: ember van.

A Református Missziói Központ lelkészigazgatója, Magyarné Balogh Erzsébet az istentisztelet után köszöntötte a családtagokat, és arra hívta fel a figyelmüket, hogy azzal, hogy eljöttek és végighallgatták az előadást, illetve püspök úr igehirdetését, ők is szolgáltak. A szeretteik életében fontos Krisztus, és ha ebben a szeretetben ők is összeadódnak, valami csodálatos történik. A börtönmisszió vezető lelkésze L. Molnár István azt a kérdést tette fel, hogy jelen van-e Isten a börtönben? Ott van-e az életünkben, akkor is, amikor szenvedünk? Beszédében elmondta, hogy „öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”(Róm 13,14), legyen közösségben Jézus a családunkkal, ugyanakkor az egyedüllétben és az éjszakai csöndben is legyen jelen. Ha a krisztusi lelkület szerint éli valaki az életét, megtapasztalhatja a boldogságot, a krisztusi örömöt, és Istent a mindennapokban.

Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese beszédében elmondta, hogy bárki, bármilyen bűnt is követett el, van lehetőség a talpon maradásra. Júdásra rászakadt a bűnének a terhe, de Péter talpon maradt, mert emlékezett Jézus szavára. Ez tehát a legfontosabb, hogy mindig emlékezzünk Jézus szavaira.

Az alkalom végén a Gedeon Társaság osztott Bibliát a fogvatartottaknak és családtagjaiknak. Egy rövid történetet is elmeséltek iránymutatásképpen, hogy mire is képes a Szentírás. Egy litván fiatalember 1993-ban Magyarországon fegyveres rablást követett el, amiért 4,5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Nyíregyházára. Ott kapta meg a társaságtól az Újszövetséget, és azt olvasgatva szép lassan átadta életét Krisztusnak. Szabadulásakor, 1997-ben visszatért Litvániába, ahol először bibliaiskolába járt, majd beiratkozott a teológiára, megnősült, ma már öt gyermek édesapja, és lelkipásztorként szolgál egy gyülekezetben.

Mészáros László bv. dandártábornok köszönetet mondott minden résztvevőnek, és értékelésében hangsúlyozta, hogy a szívünkben jó mélyen el kell raktározni a nap üzeneteit, hiszen így gazdagodhatunk igazán általuk.


Címke:   Tiszalök istentisztelet püspök hitélet ünnep