Börtönök népe

Szerző: Fahidi Gergely / hvg.hu

Link: http://hvg.hu/velemeny/20160414_bortonok_nepe_strasbourg_karterites

Dátum: 2016.04.14.
A börtöneink pokoliak – és most az országot büntetik miattuk. Megérdemeljük.

Részes vagyok abban, hogy Magyarország költségvetéséből mintegy 170 000 euró, majdnem 53 millió forint bűnözők kezébe került. Nem fehérgalléros lenyúlásról, nem politikai korrupcióról van szó, hanem rablásért, testi sértésért és más, „köztörvényes” bűncselekményekért jogerősen elítéltek jutottak ennyi pénzhez a közösből.

Erre a részességre, ami nem bűnrészesség, ügyvédként ráadásul még büszke is vagyok. Egyrészt hozzásegítettem embereket, hogy kompenzációt kapjanak olyan szenvedésekért, amelyek elviselését egyikük számára sem írta elő a legszigorúbb ítélet sem, másrészt, ha nyilván csak jelképesen csekély mértékben is, de remélem, hozzájárultam Magyarország modernizálásához, civilizáltabbá tételéhez.

E bevezető után gondolom senkit nem lep meg a „megfejtés”, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az embertelen fogvatartási körülmények miatt kiszabott ítéletei alapján megbízóim számára kifizetett kártérítésről írok. Ennek kapcsán kellett szembesülnöm azzal, hogy a XXI. század eleji magyar börtönviszonyok sok tekintetben elrettentőbbek, mint a két évszázaddal ezelőttiek.

A milleniumi időszakban átadott budapesti „Gyűjtő”, a Kozma utcai híres-hírhedt Budapesti Fegyház és Börtön például egyszemélyes zárkákkal épült, ma ezekben a cellákban 2-3 személyt tartanak fogva. Tudom, hogy nagyon sokan úgy gondolják, a rabok örüljenek annak, hogy fedél van a fejük fölött és kapnak enni, hisz bármilyen szörnyű büntetést megérdemelnének, nem kellett volna bűnözniük, sokuk jobb körülmények közt él a rácsok mögött, mint élne az otthoni putriban, és még hosszan sorolhatóak a leggyakrabban hangoztatott érvek és közhelyek.

Pedig szerintem senki nem gondolhatja komolyan, hogy az élet bármely területén, legyen szó oktatásról, egészségügyről, állatvédelemről vagy éppen akár a börtönökről elfogadható lenne, hogy Magyarország a két évszázaddal korábbi mérce alá süllyedjen. Nem hiszem, hogy bárki normálisnak tartaná, hogy egy embert – függetlenül attól, mit követett el – jogszerűen kisebb helyen lehessen tartani, mint egy házőrző kutyát, és arra kényszeríteni, hogy a szükségét mások előtt, a közös étkezőasztaltól karnyújtásnyira lévő, függönyös vécén kelljen végeznie.

Nem akarok túl sokáig időzni az elrettentő részleteknél, de a számomra legmegrázóbb tapasztalatot még feltétlenül le kell írnom. Szeged mellett, Nagyfán a büntetés-végrehajtás krónikus utókezelő részlegében zömmel idős, súlyos beteg elítéltek töltik a büntetésüket. Köztük – a tőlük hallott adatok szerint – mintegy harmincan olyan súlyos mozgássérültek, hogy csak kerekesszékkel tudnak közlekedni. Erre a létszámra egyetlenegy akadálymentesített vécé jut. Érthető zavarban, szégyenkezve mondták el, hogy a hosszú várakozás miatt többször előfordul velük, hogy egyszerűen nem jutnak be időben a vécére.

Az utóbbi 25-30 évben a magyar börtönügy, közvetlen összefüggésben a büntető politikával, szeszélyesen hullámzott az „EU-s” intézetek, mint például Tiszalök és Szombathely, vagy a kecskeméti „parkettás börtön” építése és a vállaltan, tudatosan a harmadik világot idéző nyomorúság között. Csakhogy nem csupán önmagunknak tartoznánk annyival, hogy a fogvatartottak általános helyzete is elérje legalább az európai színvonal minimumát, hanem erre nemzetközi jogi kötelezettséget is vállalt Magyarország.

Címke:   EJEB kártérítés embertelen fogvatartás vélemény