Az Ártatlanság Projekt

Szerző: M. Tóth Balázs / Helsinki Figyelő

Link: http://helsinkifigyelo.blog.hu/2016/04/19/az_artatlansag_projekt

Dátum: 2016.04.19.
A világ legrégebb óta működő demokráciájában, az Egyesült Államokban, ebben a kipróbált jogállamban is születnek téves bírósági ítéletek. Cinikusan akár tekinthetnénk ezt az igazságszolgáltatás kálójának. De nem Amerikában. Több civil kezdeményezés küzd azért, hogy legalább később igazságos döntés szülessen, és az ártatlanok kiszabadulhassanak. Egyik leghatékonyabb szervezet ezek közül az Innocence Project. Náluk járt kollégánk. 

Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 2 millió embert van börtönben. A világ legnagyobb fogvatartó állama. A 100 ezer főre jutó börtönben lévő emberek száma magasabb, mint Kínában vagy Oroszországban. Ez számtalan kérdést és problémát vet fel, köztük persze azt, hogy minél több az ítélet, annál több esetben lehet hibázni. Ha a 2 millió fogvatartott 1%-ának esetében született rossz ítélet, akkor 20 ezer ártatlan ember ül. Ha minden ezredik ítélet téves, akkor „csak” kétezer. És azt semmi okunk nincs feltételezni, hogy a jog – mint esendő emberi termék – ennél nagyobb hatékonysággal működhetne.

1992-ben valami hasonló megfontolásból indult egy projekt pár ember kezdeményezésére Innocence Project néven. Munkájuk arról szól, hogy a DNS-teszteket – amelyek a ’90-es évekre váltak jól használhatóvá és megfizethetővé – utólag elvégzik, és ezek segítségével érik el a már évek, évtizedek óta ártatlanul börtönben ülő emberek felmentését, majd kártalanítását.

Eddig 337 esetben került sor erre. A Michigan Law School viszont indított egy projektet (National Registry of Exonerations), amely az összes utólagos felmentést gyűjti, tehát azokat is, amelyekben nem a DNS-teszt, hanem valami más alapján mentették fel utólag az elítélteket. Az a lista már 1600 esetet tartalmaz. Kereshető állam, bűncselekmény és sok egyéb szempont szerint.

Leírok három történetet a sok közül.

Túl későn jött siker


1978-ban Bennett Barbourt, egy 22 éves szakmunkást, akinek felesége éppen első gyerekükkel volt várandós, megvádolták erőszakos közösüléssel. Számos feloldatlan ellentmondás dacára elítélték. Öt év után szabadlábra került, és harminc évvel később bizonyosodott be, hogy más követte el az erőszakot. 2001-ben nagy botrányok után (két másik esetben is fény derült téves ítéletre) Virginiában elrendelték az 1973 és 1988 közötti ítéletek esetén az utólagos DNS-teszteket. Bennet Barbourt 2012. május 24-én mentették fel. Nem sokáig élvezhette az ártatlanságának bizonyítottságát: 2013. január 10-én csontrákban halt meg. Előtte életében először szavazhatott (az elítéltek nem szavazhatnak szabadulásuk után sem), és megkérdezték tőle, hogy milyen érzés volt. Azt mondta: „It felt good, it really did.” Még két hónapot élt.

A leghosszabb idő ártatlanul börtönben – 35 év


A leghosszabb időt az utólag felmentettek közül James Bain töltötte, akit 19 évesen ítéltek el erőszakos közösülésért és emberrablásért. 35 évet ült. Az eljárás során az áldozat felismerésre bemutatás során hat ember közül őt azonosította, de a hat fő közül csak kettőnek volt barkója, köztük Bainnek. A helyszínen talált sperma B vértípusú embertől származott, James Bain vére AB volt, de a szakértő azt mondta, hogy az A gyenge alkotóelem Bain vérében, ezért lehetett ő is akár az elkövető. Elítélték annak ellenére, hogy a nővére tanúsította, a cselekmény idején együtt néztek tévét. 2009-ben került szabadlábra, miután az utólagos DNS-teszt igazolta, hogy nem ő volt az elkövető. A felmentése után minden börtönben töltött évért 50 ezer dollárt kapott kártérítésként, összesen 1,7 millió dollárt. Szabadulása óta ebben a projektben dolgozik, járja az iskolákat, mesél a történetéről. Megnősült, van egy kisgyereke, és most írja a könyvét az életéről.

Aki kétszer lett áldozat


A nevét nem jegyeztem meg annak a nőnek, akiről meséltek nekem, a története viszont említést érdemel. Őt is megerőszakolták, és olyan felismerésre bemutatás alapján azonosította az elkövetőt, amin egyetlen ember mutattak nekik. Ezután 11 évet ült az elítélt, mire kiderült, hogy nem is ő volt, sőt az is, hogy az esetet követően a valódi tettes sok más nőt megerőszakolt a környéken, de nem sikerült a különböző ügyeket összekapcsolni. Miután az áldozat megtudta, hogy az ő téves vallomása alapján ült 11 évet valaki, csatlakozott az Innocence Projekthez, hogy valahogyan jóvátegye a hibáját. Pedig nyilván nem felelős érte, de nehéz lehet együtt élni a tudattal, hogy téves vallomása elvett 11 évet valaki életéből.

Az okokról

A 337 ügyben megnézték, milyen okok játszanak közre a téves ítéletekben. Az esetek 72%-ában szerepet játszik a téves sértetti felismerés, 47%-ban rossz igazságügyi szakértői vélemény, 27%-ban hamis beismerő vallomás (ez a legriasztóbb, sokat kutatják most a jelenség okait, nálunk is van rá példa, így ítélték el Pusoma Dénest is), valamint 15%-ban börtönbeli informátorok/besúgók („vamzerek”) téves jelentése.

Mivel a leggyakoribb ok a téves felismerés, készítettek egy anyagot arról, hogyan kellene ezeket a bizonyítási eszközöket használni. Két dolgot emelnék ki: 1. Annak a rendőrnek, aki vezeti a felismertetést, nem szabadna tudnia, ki a gyanúsított. 2. Ha fényképekkel történik a felismerésre bemutatás, a rendőr nem nézhetné a tablót a tanúval együtt.

Az Ártatlanság Projektnél 75-en dolgoznak teljes munkaidőben, öt részlegben: jogi csoport, esetszűrő csoport, esetelemző csoport, fundraising és adminisztratív személyzet.

Címke:   ártatlanság bírói tévedés projekt USA