Ezen a héten írták – Csatskó Imre: A büntetés-rendszerről általában, és különösen a halálbüntetésről Poroszországban

Szerző: Csatskó Imre / Jogtudományi Közlöny / ÖBE

Link: http://real-j.mtak.hu/2142/1/JogtudomanyiKozlony_1869.pdf#154

Dátum: 2016.05.08.
A Jogtudományi Közlöny 1869. évi 18. számában kivonatosan jelent Csatskó Imre jogász, akadémiai tag tanulmánya, melyet előtte a magyar tudományos akadémián részletesen ismertetett.

„A büntetés-rendszerről általában, és különösen a halálbüntetésről Poroszországban.

      A büntetőtörvénykönyvnek feladata: a büntethető cselekvényeket körülirni, s az azok elleni büntetéseket meghatározni.
      A jogosság követelménye, hogy minden büntetés a büntett nagyságának fokozatához mért legyen.
      A büntett nagyságának fokozata tárgyi s alanyi mozzanatoktól függ. A tárgyit képezik: a megtámadott jognak fontossága és az okozott sérelemnek nagysága. Az alanyit: a büntett végbevitelekor nyilvánuló bünösségnek foka, s annak a közbiztonságra nézve veszélyessége.
      E mozzanatok nincsenek mindig egyenes arányban egymáshoz, mert tárgyilag nagy büntett kisebb gonoszságból támadhat, és viszont nagy gonoszságnak kisebb lehet tárgyi, külső eredménye. — A törvényhozó, midőn a büntettek ellen büntetéseket szab, leginkább a tárgyi mozzanatokat veszi figyelembe; az alanyit tekintve, azt szinte általában körülirni igyekszik, de annak egyes esetbeni pontos meghatározását a biróra bizza.
      Miután a büntettek már tárgyi mozzanataikat tekintve különböző fokozatuak; kell, hogy a büntetések is olyak legyenek.
      Legegyszerűbbnek és természetesbnek látszik, hogy valamint büntett által valami jogunkban sértetünk meg; ugy a bünös is büntetésképen valami jogától fosztassék meg. Életet életért, testi fájdalmat testi fájdalomért, vagyontóli megfosztást vagyonbani kárositásért stb.
      Valamint leggyakrabban sértetünk meg büntett által: életünkben, testi épségünkben, vagyonunkban, szabadságunkban, becsületünkben, ugy leggyakoriabbak: a halál, testi, vagyon, szabadság és becsület büntetések.
      Más például: házassági, társulati, jogokbani korlátozást is lehet büntetés gyanánt használni; de ez csak mellékbüntetésképen szokott történni.
      A büntetőtörvényhozás első állapotában eldöntendő egy legfontosabb kérdés az: hogy mely büntetések, mily módon, mily mértékben és mily egymáshozi arányban használtassanak? Mert sem a törvényhozó a büntettek ellen a törvényben, sem a biró egyes büntettek ellen az itéletben más büntetést és más módon nem mondhat ki, mint az a törvényhozónak további eljárását megelőzőleg megállapittatott. Például: ha ily megelőző megállapodás folytán a halálbüntetés mellőztetni határoztatott, azt többé sem a törvényhozó a törvényben, sem a biró az itéletben nem használhatja.
      Az, hogy mely büntetések, mily módon, mily mértékben és mily egymáshozi arányban használtassanak, a büntetés-rendszert képezi, mivel fontossága a büntetőtörvénykönyvben, az előbbeniekből kitünik.
      A büntetéseknek választásánál befolyást gyakorol: a törvényhozó által vezérül elfogadott büntetőjogi elmélet; az eddigi törvények és törvényes gyakorlat; a népnek műveltsége, életviszonyai, erkölcsi és jogi érzülete. E mozzanatok szerint a büntetés-rendszer eddig is változott, és azok változtával ezután is változni fog.
      A tudománynak befolyása a büntetőjogi elméleteknek helyes kifejtésére, a törvények és törvényes gyakorlat tökéletesitésére, a nép műveltségére, erkölcseire és jogi érzületére, ugy a büntetésrendszerre is tagadhatatlan. S a köztudományosságnak haladása a büntetésrendszerre nézve is a legszebb, legalaposabb reményekre jogosit.
      A törvényhozónak tekintetbe kell ugyan venni a népnek műveltségét, erkölcsi és jogi érzületét, ha törvényeinek sikert szerezni óhajt; de ne feledje, hogy hivatása: a népnek a haladásban vezére lenni, és szem előtt tartsa Baconok e mondatát: loquendum est, ut vulgus; sentiendum est, ut sapientes.
      A büntetteknek és az azok ellen kimondandó büntetéseknek nagyságát a törvényhozó kimeritőleg meg nem határozhatja; ezt pontosabban az egyes büntetteknél előforduló tárgyi és alanyi mozzanatok szerint a biró teheti. De méltó aggodalom támad a biró önkénye miatt, ha annak itélhetése a törvényben kellőleg körülirva nincsen. A bőséges casuistica és a birói itélhetés közt a kellő közepét eltalálni, a törvényhozói bölcsesség feladata.
      A büntetőtörvénykönyvekben a birói itélhetést szabályozva találjuk akként, hogy 1. vagy egy büntetés van kizárólag, 2, vagy többféle büntetések vannak valami büntett ellen vagylagosan kimondva; az előbbi esetben a biró csak az egy büntetést használhatja, az utóbbiban pedig a több büntetés fajok közül belátása szerint választhat; vagy 3. valamely büntetésnek, péld. börtönnek legnagyobb és legkisebb mértéke van a törvényben a büntett ellen kimondva, mikor a büntettnek fokozata szerint a biró határozza meg a maximum és minimum közt a büntetést; vagy 4. a büntetésnek csak legnagyobb foka van a törvényben meghatározva, mikor a biró a büntett csekélysége szerint a legkisebb büntetésig szállhat le.
      Az, hogy a biróságnak mily itélhetési tér engedtetik, lényeges kapcsolatban van a kegyelmezési jognak gyakorlatával; mert, hol a birói itélhetés korlátolva van, ott a biró gyakran szigoruabb büntetéseket szabni lesz kénytelen, és e szigoruságot a jogosság és méltányosság követelményei szerint szükség leend a kegyelmezési uton enyhiteni.
      Mielőtt a büntetés rendszernek birálatába bocsátkoznám, czélszerünek tartom, a porosz büntetőtörvénykönyvben elfogadott büntetésrendszert előadni; s ezt különösen azért, mert a porosz büntetőtörvénykönyv jelesnek van elismerve; min csodátkozni alig fog az, ki tudja, hogy annak elkészítésén 1826-tól 1851-ig majdnem szakadatlanul miniszteri és országgyülési bizottmányok fáradoztak, s e közben több javaslatot készitettek, melyek (különösen az 1843-i) felett a legjelesb jogtudósok birálatokat irtak, mig végre a büntetőtörvénykönyv 1851. ápril 14-kén megerősittetvén, az az évi julius l-ső napján életbelépett; mert a porosz büntetőtörvénykönyv még 1866 előtt több német államban elfogadtatott mint: Hohenzollernben 1852-ben, Anhaltbernburgban 1852-ben, Waldeckben és Pyrmontban 1855-ben, Oldenburgban (fontos változásokkal, különösen a halálbüntetés kihagyásával) 1858-ban, Lübeckben 1864-ben; mert végre az egy 1867-ki junius 25-én kelt rendelet által a Poroszországgal 1866-ban kapcsolt államokban behozatván, a német birodalomnak legnagyobb részében érvénynyel bir, s egy behozandó német közös büntetőtörvény készitésénél valószinűleg alapul szolgálni fog.
      Poroszhonban az 1851-ki büntetőtörvénykönyv behozatala előtt háromféle büntetésrendszer volt érvényben, t. i. a német közös büntetőjogi, a porosz tartományi közös jogi (Preussische allgemeine Landwehr II. R. 20. czime) és a rajnai.”
     

Címke:   Csatskó Imre szakíró tanulmány halálbüntetés