Egy kerítéssel kijjebb a földi pokolból

Szerző: Belicza Bea, Pál Anna Viktória, Fotó: Dobos Péter / 24.hu

Link: http://24.hu/belfold/2016/04/08/egy-keritessel-kijjebb-a-foldi-pokolbol/

Dátum: 2016.04.08.
Ez már a szabadság? Egy fűszeres zsíros kenyér, egy szelfi a várban, egy tíz év alatt sem változott barát és egy játszótéri mászókából is kirajzolódó rács mind meghatározó élmény azoknak, akik évekre el voltak zárva a külvilágtól. Öt városban nyílt kiállítás volt fogvatartottak szabadulásuk utáni fotóiból.

Péter 27 évesen került börtönbe, úgy fogalmaz: egyszeri és megismételhetetlen tapasztalat ez neki. Több mint 10 évet ült.

„A születésnapomon tartóztattak le. Félig részeg állapotban vittek be, nem is nagyon tudtam, mi történik. Aztán a Nemzeti Nyomozó Irodában közölték a tényállást. A második napon kiderült, hogy a bűntársam ellenem vallott, így készülhettem 10-12 évre.”

Azt mondja, őrült nyomasztó volt, de nem sírt, nem őrjöngött, benne volt, hogy ha egyszer elkapják, komoly büntetés vár rá.

„Az elején dönteni kellett. Vagy beállunk a sorba, bólogatunk és megpróbáljuk ép elmével túlélni, vagy lázadunk, balhézunk és jönnek a fegyelmik, szigorítások.”

A jófiú szerepet választotta a mielőbbi szabadulás reményében, de nem lehetett gyengének látszani. Telefonján mutatja legjobb barátait a börtönből. Nem kicsik.

„Én itt 130 kiló voltam, nyolcan egy tonnát nyomtunk. De bent erre szükség is van. Ruhából is két számmal nagyobbat kellett hordani és célszerű aláöltözni. Az elején még fóliáztam is magam, hogy ne tudjanak átszúrni. Az első két évben sok hátam mögé nézés volt. Nem is sétáltam, beálltam a fal elé, úgy nem lehet gond.”

Jól viselte magát, tíz év alatt 52 dicséretet gyűjtött, így az utolsó két évben hazajárós volt, évente 18 napra kiengedték. Nagyon emlékezetes volt, amikor nyolc és fél év után először hagyhatta el az intézményt egyedül. Kapott háromezer forintot és az eltávozási könyvét, azt sem mondták, merre találja az állomást.

„Rosszul lettem, le kellett ülnöm. Pánikrohamot kaptam attól, hogy egyedül dönthettem, nem mondták meg, merre menjek.”

A hazajárós időszak is mélyen beivódott, hét nap után feszengett, hogy vissza kell mennie, még akkor is, amikor már nem várták vissza. Három hét után tudott ellazulni és élvezni a visszakapott szabadságát.

Kedvezmény korlátokkal

Noha bent sokat dolgozott konyhán, szabadulás után első útja étterembe vezetett, egy félkilós steakkel ünnepelt.

Még a börtönbe kerülés előtt elvált, így családja nem várta, az édesanyjához költözött. Nem is engedték volna ki, ha nincs befogadója. A kedvezményes szabadulás jelenti most neki a rácsokat:

„Nem mehetek külföldre, nem csinálhatok vállalkozást, csak kft.-t, ami 3 millió forintba kerülne. Közben a csontra szabadulóknak, vagyis a visszaesőknek és a legsúlyosabb bűncselekményekért elítélteknek semmi megkötés nincs, mivel csontra leülték a büntetésüket.”

Nemrég elvették a börtönt megjártak foglalkoztatásáért járó kedvezményeket is. Így ez sem jelent már neki munkalehetőséget. Az adott bélyeggel olyan nehéz az elhelyezkedés, hogy Péter alacsony fizetésigénnyel is próbálta magát kelendőbbé tenni.

„Az első 32 állásinterjún kértek tőlem erkölcsi bizonyítványt. Ennek és a tapasztalatnak a hiányát azzal próbáltam kompenzálni, hogy 20-30 százalékkal a piaci ár alatt kértem. Ez sem segített.”

Címke:   szabadulás visszailleszkedés esély riport