Ezen a héten írták - Bleuer Samu: A munkácsi országos fegyház

Szerző: Bleuer Samu / Jogtudományi Közlöny / ÖBE

Link: http://real-j.mtak.hu/2156/1/JogtudomanyiKozlony_1891.pdf#165

Dátum: 2016.05.22.
A Jogtudományi Közlöny 1891. évi 20. száma közölte Bleuer Samu budapesti ügyvéd írását A munkácsi országos fegyház címmel.

„A munkácsi országos fegyház.
 
      Tauffer Emil halála alkalmával elmondta a sajtó, hogy ezen kitünő tudós valósitotta meg a magyar büntetőtörvény büntetési rendszerét Magyarországon kivül. Tauffer volt az, a ki bebizonyitotta, hogy ez a rendszer egyáltalában, és pedig aránytalan költség nélkül megvalósitható.
      A zeniczai (boszniai) fegyház, a soproni fegyház és a szegedi börtön jelentékenyen közelednek ahoz az intézményhez, a melyet a büntetőtörvény a sulyosabb szabadságvesztés-büntetés végrehajtása végett kijelölt, de a melyet a magyar igazságügyi kormány teljesen még nem valósitott meg.
      Ha büntetési rendszerünk jelenlegi állapotát, ugy a mint azt a törvényszéki fogházak és az országos fegyintézetek nagyobb része feltünteti, egy szóval akarjuk kifejezni, akkor ezt a szót a büntetési politika szótárán kivül kell keresnünk. A mi büntetési rendszerünk leghelyesebben vesztegzár-rendszernek nevezhető.
      Egyes fegyházak tultömöttsége egyenesen kizárja a büntetésnek törvényszerü végrehajthatását. A magánelzárás csak tökéletlenül, az éjjeli elkülönzött őrizés egyáltalában nem hajtható végre. Igen jellemző, hogy Munkácson a fegyenczek legfölebb 25 napot tölthetnek magánelzárásban, de van olyan is, a kinek magánőrizete nem tartott tovább 4 napnál.
      A munkácsi országos fegyház 385 fegyencz befogadására képes akkor, ha nem 16, hanem csak 12 köbméter légürt számítunk egy emberre. A létszám ez idő szerint 501. Ezen létszám legnagyobb részét az ország északkeleti része, a kassai és a debreczeni kir. táblák területe szolgáltatja, de vannak olyanok is, a kiket délvidéki, sőt erdélyrészi biróságok itéltek el. A büntetés mértéke rendszerint 5—15 év; egy fegyencz van, a kit a törvény hatályba lépte előtti időkben 20 évre itéltek el. Feltünő a sok fiatal fegyencz, s nekem különösen feltünt egy fiu, a ki alig látszott 14—16 esztendősnek, s a kiről a törzskönyv és az itélet alapján nem is tudtam megállapitani, vajon a büntetett cselekmény elkövetésekor betöltötte e már 16-ik életévét. Az itélet különben 3 évi fegyházra szól a büntetőtörvénykönyv 336. §. 3. pont alapján, melyet a biróság azért látott jónak alkalmazni, mert a fiu a 35 frt értékű lopott dolgokat zárt helyről vitte el akként, hogy «a belülről reteszszel elzárt ajtót addig huzogatta, rázogatta, mig a retesz félrecsuszott, a nélkül, hogy az ajtón valamely törést okozott volna.» Ez az itélet pedig tüstént jogerőre emelkedett.
      Emlitettem, hogy a fegyházban valami 24%-al több fegyencz van, mint a mennyinek befogadására alkalmas, jóllehet a kórház mindig több-több helyiséget veszen igénybe.
      A kórház még a hálótermeknél is tömöttebb. Ezért aztán a halálozások %-a megdöbbentően magas. A forgalmi létszám 8—10%-a hal el évente. Az alacsony, nedves betegszobák falazatát áthatották a tüdővész bacillusai. A tavaly történt 44 haláleset közül 32 ennek a ragálynak lett következménye.
      A munkatermek és helyiségek képe és az iparüzlet állapota egészen kielégitő. A fegyházban czipész-, asztalos-, bodnár- és szabóipar virágzik, eltekintve több mellékesen és kevés erővel folytatott iparágtól. Az üzletforgalom tavaly 65,000 frtot tett ki, a tiszta jövedelem 16,100 frtot, melyből 3534 frt 77 kr. a fegyenczek javára iratott, tehát az átlagos kereset fejenkint és naponkint a fegyenczek javára 3’49, az államkincstár javára pedig 15’91 krt tesz ki. A székgyár kivételével — a mely vállalatnak tárgya — minden ipart házilag kezelnek.
      A feltételesen szabadlábra helyezettek nyilvántartásából azonban azt láttam, hogy a legtöbb feltételes szabadságot élvező fegyencz még büntetésének lejárta előtt abbanhagyja a megtanult mesterség folytatását.
      A belső fegyelem tavaly 121 esetben sértetett meg; szökés 1886 óta nem történt. A fegyelem megsértése rendszerint a büntetési idő első negyedére esik.
      Örvendetes jelenség a feltételesen szabadságra bocsátások nagy száma. A felügyelő bizottság ugyan visszaesőktől azon esetben is megvonja ezen kedvezményt, midőn a törvény azt megengedné; a mely gyakorlat, mint tudjuk, az ország minden fegyintézetében követtetik. Ugy látszik, ezen körülmény erős hatással van a feltételes szabadságolások arányára. Tavaly pl. 55 fegyencz hagyta el az intézetet büntetése teljes kiállásával, feltételes szabadságra bocsáttatott 68, közvetítő intézetbe küldetett 8. Ez idő szerint 49 van mint feltételes szabadságon levő, 12 pedig a közvetitő intézetben az intézet által nyilvántartva. A feltételesen szabadságoltak magaviselete — a mennyiben a községi hatóságok adataiból látszik — általában jó. Egyetlenegy esetben vonatott vissza a feltételes szabadság kedvezménye.
      A felügyelő bizottság minden két hónapban tart ülést. A fegyenczek csak egy hóval a büntetési idő háromnegyed-részének lejárta előtt terjeszthetik elő kérelmüket feltételes szabadon bocsátás iránt, a mi által sok esetben a feltételes szabadságra bocsátás ideje megkésik.
      Az iskolai oktatás minden 30 éven aluli egyénre kiterjed. Irni, olvasni és számolni tanulnak, s a fegyház kis könyvtárát állandóan igénybe veszik.
      A fegyencztartás — élelmezés — ez idén átlag 16’30 krba kerül. Be van ebbe tudva a valamivel drágább kórházi élelmezés is.
      Érdekes dolog, hogy most, midőn a fegyház 19 magánczellája (megannyi a bástyába vágott üreg), a törvényes büntetés végrehajtására egyáltalában elégtelen, s midőn a fegyház kórháza térhiány miatt a lehető legalkalmatlanabb és legelégtelenebb, addig a kormány, a várnak legalsó részén levő épületcsoportot, a mely ugyan a sánczokon kivül esik, de a mely kórháznak még mindig jó volna, a katonai kincstárnak engedte át. Ezen épületcsoport most mint katonai kórház használtatik. Ha ezen épületeket a fegyház kórházául rendeznék be, nemcsak a beteg fegyenczek nyerhetnének megfelelő elhelyezést, de a mostani kórház öt egymásba-nyiló szobája mint műhely vagy hálóterem szintén alkalmazásba lenne vehető.
      De a munkácsi fegyház tultömöttségén nem csak igy kell segiteni. A biróságok sokkal több esetben mondják ki büntetésül a fegyházat, a mint a mennyi esetre azt a törvény megkivánja és a jogérzet indokolja. Hogy a fent emlitetten kivül még egyet mondjak, azt a 19 esztendős parasztfiut sem kellett volna hat évre a fegyházba küldeni, a ki bosszuból felgyujtott egy szénaboglyát — s aztán feljelentette magát. A biróságoknál néha előitéletek uralkodnak; ilyen előitélet pl. az is, hogy halmazat vagy visszaesés esetén a 92. §. nem alkalmazható. Ha pedig csak egy napi elzárásbüntetés elszenvedése után a beismerő 16 éves büntettes visszaesővé lesz, s hozzá még a biróság közcsendháboritás kihágásával halmozott büntettet állapit meg, mint az az általam felemlitett első esetben történt, ugy még a 91. §-t sem tartják alkalmazhatónak.
      Nagyon is sok elsőfokú itélet emelkedik jogerőre.
Dr. BLEUER SAMU.”



Címke:   Bleuer Samu tanulmány szakíró Munkács