Nem a bűncselekményt gyógyítják, hanem a betegséget

Szerző: Nagy Áron, Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Idők

Link: http://magyaridok.hu/belfold/nem-a-buncselekmenyt-gyogyitjak-hanem-a-betegseget-677947/

Dátum: 2016.05.23.
Jelenleg 222 embert, kivétel nélkül erőszakos bűnelkövetőket ápolnak az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben. Hetvenen közülük azok közé tartoznak, akiket egy jogszabály-módosítás értelmében maximalizált kezelési idővel szállítottak be, míg a többség esetében a terápia addig tart, amíg orvosaik és a bíróság meg nem győződik ártalmatlanságukról. Az intézményben egyébként kevés, alig négy százalék körüli a visszaeső. A kezelésre utaltak jellemzően emberölést, emberölési kísérletet, vagy újabban rablást követtek el.

Több mint hetven maximalizált idejű kényszergyógykezelésre utalt bűnelkövetőt ápolnak az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI). Ők a vonatkozó jogszabályok 2010-es módosítása és az új büntető törvénykönyv 2013-as hatálybalépése közötti időszakban kerültek az intézménybe, ahol az általuk elkövetett bűncselekmény büntetési tételének felső határánál hosszabb ideig, életfogytiglannal is sújtható tettek esetében pedig húsz évnél tovább nem tarthatók – tudtuk meg Hamula János főigazgatótól.

A pszichiáter szerint a határozatlan idejű kezelés eltörlése nem volt szerencsés, a társadalmat ugyanakkor nem fenyegeti, hogy egyik napról a másikra közveszélyes betegeket eresztenek szélnek. Mint rámutatott: az IMEI-ben átlagosan négy és fél-öt évig tart egy kezelés, ami jellemzően kevesebb a bíróság által meghatározott időnél. A bíróság ugyanis azoknak a kényszergyógykezelését rendelheti el, akik személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követtek el, ha bűnismétlésüktől tartani lehet.

A betegek zöme emberölés, emberölés kísérlete, és az utóbbi időszakban rablás miatt kerül az IMEI-be. Az előbbi alapesetben tizenöt, az utóbbi nyolc évig tartó szabadságvesztéssel sújtható, azaz a büntetési tétel felső határa kétszer-háromszor több annál, amit jellemzően a betegek gyógyítására, „beállítására” fordítanak. Az intézetben néhány éve csökken az új betegek száma. Jelenleg 222 embert ápolnak, a belső arányokat tekintve pedig elmondható, hogy a korábbiakhoz képest kevesebben kerülnek be emberölésért, és valamivel többen rablásért.

Kevés a visszaeső

– A betegeink jelentős része skizofrén. Ebből a betegségből felgyógyulni nem lehet, azonban együtt élni vele igen, ha ők is belátják, hogy betegek, és megtanulják kezelni a tüneteket. Ehhez kellünk mi a gyógyszeres terápiá­val, edukációval és a különböző foglalkozásokkal – fejtette ki a főigazgató.

Az ápolás mellett a rehabilitációra is egyre komolyabb hangsúlyt fektetnek az IMEI-ben. Egy miniszteri rendelet lehetővé teszi a beteg adaptációs szabadságra bocsátását. Ilyenkor ellenőrzött körülmények között, de már az intézet falain kívül, például az őket befogadó hozzátartozónál készülhetnek a társadalmi beilleszkedésre.

A gyógyulás azonban sosem egyszerű. Vannak, akik bezárkóznak és nem hajlandók tudomást venni semmiről, de olyan is előfordul, hogy valaki a javulási folyamat egy pontján hirtelen visszaesik. Éppen ezért rendkívül szigorú vizsgálatokon, többszintű kontrollfolyamaton kell átesnie mindenkinek a kényszergyógykezelés befejezése előtt, amiről egyénként minden esetben a bíróság dönt, nem az IMEI. Az intézmény mutatói egyébként kifejezetten jók, az IMEI-ben a visszaesők aránya minimális, négy százalék körüli.

Az elbocsátásokat az is nehezíti, hogy sok betegnek nincs hová mennie, utcára pedig senkit nem tehet az intézet.

– Az ápoltjaink jelentős része a saját hozzátartozói sérelmére követett el bűncselekményt, így érthető, ha a rokonság elutasító. Ezekben az esetekben a szociális rendszeren belül kell helyet találnunk nekik: próbálunk olyan otthont keresni, amelyik vállalja az ellátásukat – magyarázta Hamula János.

A főigazgató szavaiból kiderült, hogy az úgynevezett börtönártalmak mintájára léteznek kórházártalmak is. A hosszú bezártság és az állandó felügyelet miatt csökken az önellátás képessége, illetve gyakorta megjelennek új szokások: dohányzás, kávézás, ami szintén megnehezíti a reintegrációt, illetve a betegek intézeten kívüli elhelyezését.

Kórház a börtönben

Habár az IMEI-ben erőszakos bűnelkövetőket kezelnek, a főigazgató és a személyzet véleménye szerint ez sem orvosszakmai, sem ápolói szempontból nem különbözteti meg alapvetően a munkájukat a civil pszichiátriá­kon dolgozó kollégáikétól.

– Ez egy kórház, csak éppen egy börtön falain belül működik. A kényszergyógykezelésre utaltak mellett itt látjuk el egyébként a szabadságvesztésüket töltő, s a büntetésük ideje alatt kezelésre szoruló elítélteket is – jegyezte meg Hamula János. Hozzátette: ebből a helyzetből adódóan az agressziókezelésben talán az IMEI személyzete járatosabb, mint a „kint dolgozó” társaik, ugyanakkor agresszióval messze nem találkoznak olyan gyakran, mint mondjuk egy kábítószer-fogyasztókat napi szinten ellátó civil pszichiátriai osztály.

– Azt szoktam mondani, hogy mi nem a bűncselekményt gyógyítjuk, hanem a betegséget. Számunkra tehát az IMEI lakói elsősorban betegek, és nem rablók vagy gyilkosok – ezt már Reszegi Ibolya, az intézet ápolási igazgatója fűzte hozzá. Hangsúlyozta: amikor polgári pszichiátrián dolgozott, egy beteg két-három hetet töltött bent, míg itt éveket. Ez nagyon fontos különbség, mivel emiatt itt közvetlenebb viszony alakul ki a kezelés résztvevői között, jobban megismerjük egymást, és ez végeredményben a gyógyításuk sikerének esélyét növeli.
Lassú megújulás

Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet 100-120 éves épületekben működik a Budapesti Fegyház és Börtön területén. A rendszerváltozás óta többször is szóba került a költözés, ám különböző okokból végül a helyén maradt. Hamula János szerint ez a központi elhelyezkedés miatt jó döntés volt, viszont a komplexum felújítása elkerülhetetlenné vált.

Az utóbbi években sikerült forrást szerezni a nyílászárók cseréjére. A Belügyminisztérium pályázatán nyert pénzből 255 hetvenéves ablakot cseréltek ki. A fürdőhelyiségeket szintén megújították, s nagyrészt önerőből láttak hozzá a belső festéshez, valamint a kert rendezéséhez. A munkák java részét fogvatartottak végezték.

A homlokzati rekonstrukciót azonban még nem tudták megoldani, a három régi épület esetében ez komoly anyagi ráfordítást igénylő, a jövőre váró beruházás.

– A betegek szakképzésére is fordíthatnánk többet, mert vannak és lehetnének még sikertörténetek. Az egyik ápolt például itt tanulta ki évekkel ezelőtt a bőrdíszműves szakmát, s amióta elbocsátottuk, abból él – jegyezte meg a főigazgató.


Címke:   IMEI kényszergyógykezelés pszichiátria riport