A beszélőn nincs ölelés

Szerző: Kossuth Rádió, Szombat Délelőtt, MTI Fotó: Cseke Csilla / hirado.hu

Link: http://www.hirado.hu/2016/05/29/a-beszelon-nincs-oleles/#

Dátum: 2016.05.29.
A börtönbüntetésüket töltő anyák van, hogy hónapokon keresztül nem láthatják gyereküket, vagy ha láthatják is beszélőn, akkor sem vehetik ölbe, nem ölelhetik meg őket. A Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Kossuth Rádió által megszólított női elítéltjeinek ez talán a legnehezebb, nem a bezártság. Ezért szerveztek számukra családi napot az idei gyereknap alkalmából.

Az elítélt nők gyerekei gyakran úgy tudják, hogy anyjuk elutazott vagy külföldön dolgozik, a valóságot csak kevesen ismerik. A börtönben ülő asszonyok egy része nem akarta, hogy a gyerek mástól tudja meg az igazságot, így elmondta inkább ő. Van, aki amint szabadul, azonnal felvilágosítja a kicsit, de van olyan rab is a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, aki nem foglalkozik egyelőre a kérdéssel. Egy valami talán közös bennük: a gyerek hiánya jobban megviseli őket, mint a bezártság.

Mi hiányzik? Minden

„Nagyon hiányoznak a gyerekeim és az unokáim. Mostanában az elmúlt évek gyereknapjai jutnak folyton eszembe, amikor elmentünk sétálni, állatkertbe, strandra. Most meg sajnos… De megpróbálom bepótolni, amint lehetséges. Nagyon remélem, hogy hamarosan otthon leszek velük” – mondta el a Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsorában az egyik elítélt, akit négy gyereke és három unokája vár haza.

Családi nap a börtönben


A felnőttek tudják, hogy börtönben van, de a kicsik még nem. „Majd eljön annak az ideje is, hogy személyesen mondjam el nekik, ne mástól tudják meg.”

„Hogy mi hiányzik? Minden” – teszi hozzá az asszony, aki úgy tervezi, megpróbálja majd pótolni a gyerekekkel a kiesett időt, „de az sajnos már túl sok, mindent nem pótolhatok” – mondja.

Az ember mégis szeretne valamit adni

„A kislányom kilenc éves, ő hiányzik a legjobban” – meséli egy másik elítélt. Az ember nyilván eltervezi előre, hogy valamilyen ajándékkal meglepi őt, ám tudja, hogy az elveszett időt ez nem helyettesítheti – mondja.

„De az ember mégis szeretne valamit adni a gyerekének. Szeretetet, odafigyelést, törődést. Majd megpróbáljuk, ha eljön a ideje. Remélem, nemsokára.”

A kislánya úgy tudja, hogy külföldön dolgozik. „Nem tudom még, hogy mit is mondok majd neki az első találkozáskor. Hogy börtönben voltam, azt nyilván el fogjuk neki mondani, de ezen még ráérek gondolkodni” – véli az asszony.

Egy apró kis gondolat


A bv-intézet egy másik lakója nagynénjét és két kisfiát várta a családi napra.

„Három hónapja nem láttam őket. Idegesen készül minden anya erre a napra, hiszen megérintheti végre a gyerekét. Néha ugyan látjuk őket, de a beszélőn nem lehet ölbe venni sem. Ez a legnagyobb büntetés, nem az, hogy be vagyunk zárva” – mondja az asszony, aki szerint néha a gyerekeitől egy apró kis gondolat, egy kevés beszéd is sokat jelentene, „de ezt nem lehet akkor, amikor mi akarjuk” – teszi hozzá.

Egy, két, há'… Ölelés!


„Mindenki csukja be a szemét. Ki ne nyissátok, csak ha háromig számoltam! Aztán mindenki gyorsan felpattan, odaszalad anyához, ad neki egy nagy cuppanós puszit, és utána visszaül a helyére!” – ez már a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet családi napjának „ölelős” részén hangzott el.

A rendezvény különös fontossággal bír – így gondolja az intézmény parancsnoka is, Juhász Attila.

„Nagyon pozitív volt a korábbi családi napok fogadtatása is” – mondta el a Szombat délelőttben. „Ha a bv-intézet teljes mértékben meg akar felelni reintegrációs alapfeladatának, akkor mindenképpen fontos, hogy a fogvatartottak a családi kapcsolataikat rendezzék” – fűzte hozzá.

A parancsnok úgy látja, Európa-szerte rájöttek, hogy nem csak a fogvatartottak, de a hozzátartozók, a gyerekek is nagy segítségre szorulnak. Enélkül komoly esély van arra, hogy később ők is bűnelkövetővé válnak.


Címke:   Eger kapcsolattartás gyereknap családi nap