„A börtön veszélyes üzem, ahol a biztonságot garantálni kell”

Szerző: Tóth Nikolett Ágnes, Fotó: BVOP Kommunikációs Főosztály / rtk.uni-nke.hu

Link: http://rtk.uni-nke.hu/karunkrol/hirek/2016/06/01/a-borton-veszelyes-uzem_-ahol-a-biztonsagot-garantalni-kell

Dátum: 2016.06.01.
Beszélgetés Csóti András büntetés-végrehajtási altábornaggyal, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokával.

Csóti András bv. altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a fogvatartottak foglalkoztatásáról, elhelyezési körülményeiről, a börtönök telítettségéről osztotta meg gondolatait a Bonum Publicum olvasóival, majd parancsnoki elveit is kifejtette az altábornagy, aki szerint a biztos tudás ehhez a szakmához is elengedhetetlenül szükséges.

Hogyan és mikor került kapcsolatba a börtönök világával? Miként emlékszik vissza az azóta eltelt időszakra?

Teljesen véletlenül. Életvédelmi nyomozó szerettem volna lenni, ám a tisztavatás előtt vált nyilvánvalóvá, hogy a BRFK akkori vezetője tiszti létszámstopot rendelt el. A büntetés-végrehajtás állományából jöttek hozzánk toborozni, egy alezredes beszélt nekünk a Bv. szépségeiről. Nem sokkal később már Állampusztán dolgoztam nevelőként, 1977. szeptember elsején léptem át a börtön küszöbét, azóta ennél a testületnél szolgálok.

Ön milyen toborzó gondolatokat tudna megfogalmazni?


Aki nálunk szolgál, emberi sorsokat képes befolyásolni, ugyanis mi emberekkel foglalkozunk. A börtön nagyon érdekes világ, itt minden megtörténhet. Születnek és meghalnak, házasságok köttetnek, megkeresztelkednek, tanulnak és dolgoznak, újra félresiklik az életük, de sokan fel tudnak állni, így a nagy célt, amelyet reintegrációként fogalmazunk meg, teljesíteni tudjuk. Nem tárgya, hanem alanya van a munkánknak.

Nevelői beosztásban dolgozott. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?

A hetvenes évek végén, a legjobb pillanatban kerültem a magyar büntetés-végrehajtás szervezetébe. Ekkor az alapvető elgondolás az volt, hogy meg kell újítani a tiszti állományt. Kiváló csapatba, nevelő közösségbe kerültem, az Állampusztai Szigorított Börtönben az elítéltek öntevékeny szervezeteit alakítottuk meg. Csodálatosan teltek az évek, összetartóak voltunk és nagy eredményeket is sikerült elérnünk.

A nevelési elvek hogyan változtak az évek során?

A pályám kezdetén az átnevelés volt a kulcsszó, egyéni és csoportos foglalkozásokat tartottunk, elsődlegesen a közösségi nevelés eszközeivel. A munkánkkal sikerült személyiségváltozást elérnünk, a szabadulás után a fogvatartottak a társadalom becsületes tagjává váltak. Az elvek folyamatosan finomodtak, most már reintegrálni szeretnénk. A szabadságvesztés büntetés letöltésének ideje alatt olyan kompetenciákat, készségeket kell erősítenünk, amelyek a szabad életben valós lehetőségeket teremthetnek, ezért is helyezzük a hangsúlyt az oktatásra, a képzésre, a munkára, mint a legfontosabb felnőtt élettevékenységekre. A legkorszerűbb elvekkel terápiás foglalkozásokat is tartunk.

A fogvatartottak hány százaléka tanul és végez valamilyen munkát?

Egy fogalom alatt, a foglalkoztatás alatt kezeljük a kérdést, mert mindkettőt egyformán fontosnak tartjuk. A foglalkoztatási rátánk 87 százalékos, ami Európában az egyik legjobb mutató. Kétezer fő folytat tanulmányokat, a többiek folyamatosan nagyüzemi termelőmunkát végeznek. A két dolgot össze is tudjuk kapcsolni, ugyanis született egy döntés a belső ellátásról. Ha mi meg tudunk termelni valamit, akkor a legjobb, ha azt magunk használjuk föl és a piacon értékesítjük is. Építettünk például egy pékséget, amikor az alapkövet leraktuk, beiskoláztuk a péktanulókat. Mire a pékség felépült, a frissen végzett pékek elkezdték az üzemet működtetni. Azóta szakmaképzés folyik, vannak péktanulóink, egyrészt az elméleti ismeretek mellett a büntetés letöltése alatt gyakorlati ismereteket szereznek, másrészt megtanulják a szakmát. Előfordult, hogy az időközben szabadult fogvatartott visszajött, és már szabad polgárként levizsgázott ezekből az ismeretekből, mert fontosnak tartja, hogy legyen szakmája. Amit a pékségben előállítunk, annak a 20 százalékát a civil piacon értékesítjük. Amikor az emberek fölveszik a fehér köpenyt és a fejükre a hajhálót, megszűnnek elítélteknek lenni. Terméket állítanak elő és fontos munkát végeznek. Lekötik az energiájukat, keresményük is van, és föl tudják használni ezeket az ismereteket szabadulásuk után.

Áldozatkészen, szakszerűen, törvényesen, fegyelmezetten, mindent összevetve kiválóan végezte a munkáját a büntetés-végrehajtás tavaly- hangzott el a tavalyi évértékelőn. Ön hogyan értékeli az elmúlt évet?


A testület a tavalyi évben is hozta azt a teljesítményt, amit elvárok. Így történt az előző évben is, akkor Tasnádi államtitkár úr csillagos ötösre értékelte a Bv. munkáját, akkor, amikor én 83%-ot adtam, hiszen önmagunkkal szemben még kritikusabbak vagyunk mindig. Fontosnak tartom, hogy hatályba lépett a törvényünk, a személyi állomány képzése, felkészítése terén is jelentősen tudtunk előre lépni. Az új életpályamodell gondoskodik az állománymegtartó képesség erősítéséről, jól alakul a korfánk, az állomány sokkal képzettebb lett.

A migrációs válságból következő rendkívüli feladatok nehézzé tették az elmúlt hónapokat a Bv. számára. Hogyan élték, élik meg ezt az időszakot? Azt tapasztalhattuk, hogy példa nélküli együttműködés alakult ki a rendészeti szervek között.

A migrációs feladatok kezelésében nagy szerepünk volt. Bizalomról nyújt tanúbizonyságot a Bv. iránt az a tény, hogy Magyarország Kormánya szervezetünket képesnek tartotta arra, hogy ezeket a feladatokat végre tudjuk hajtani. Testületileg, csapatként ennek a feladatnak eleget tettünk. A legnagyobb adósságunk azonban a túlzsúfoltság felszámolása. A férőhely-bővítési programot az elkövetkezendő két évben szeretnénk megvalósítani. Ez a szervezet képes a feladatait végrehajtani. Úgy szoktam fogalmazni: kedvező szelek fújnak a Bv. felé, „ameddig nem tudjuk, hogy melyik kikötőbe akarunk elérni, addig nem lehet jó szelünk.” Úgy gondolom, hogy ismerjük a kikötőt, tudjuk, hogy milyen irányba tartunk évek óta, ezeket a kedvező szeleket be tudjuk fogni a vitorlánkba, elsődlegesen azért, mert a legfontosabb alkotóelemünk a személyzet, akik részt vesznek a napi munkavégzésben.

A túlzsúfoltság évek óta a legnagyobb problémájuk. Hány százalékos a börtönök telítettsége?

130-131% között változik a telítettségi, kihasználtsági, túlzsúfoltsági mutatónk. Ahhoz, hogy a szakmai protokolloknak megfelelő támogató környezet, mozgástér, élettér álljon a fogvatartottak rendelkezésére, ezen változtatni szükséges. Egy szervezetnek a szabálykövető magatartásra kell megtanítani az embereket. A személyzet hosszú évek, évtizedek óta a 140 százalékos telítettség mellett is biztonságosan, a szakmai munkát egyre inkább emelkedő színvonalon hajtotta végre. A kormány az új Bv. férőhelyek létesítéséhez szükséges beruházási kiadásokat, működési költségeket és a személyi állományt is biztosítja mindehhez. Ha ez rendben lesz, akkor kizárólagosan a szakmai feladatokra tudunk majd fókuszálni. Mindez 2019-re megvalósul, az elmúlt évben már közel 900 új férőhelyet adtunk át.

Milyen az élet a büntetés-végrehajtási intézetek falai között? Egy átlagember hogyan képzelheti el az elhelyezési körülményeket?


A börtön jellemzője, hogy sok ember él kis helyen, ezért szükséges - miután minden élettevékenység ezen az egy szűk térben zajlik le-, hogy rendszerben gondolkodjunk, melynek működési elve nem lehet más, mint a rend. Minden tevékenységet szabályozni kell annak érdekében, hogy a normális működést garantálni tudjuk. Vannak zárkáink és lakóhelyeink, az egyik állandóan speciális ajtóval zárt, a másik nyitva van. Egy, három, öt, és tíz személyes zárkánk, valamint lakóhelyiségünk van. Mi tudjuk azt, hogy kit kivel lehet, nem lehet, és hová kell beosztani, kinek milyen programot kell felajánlani annak érdekében, hogy ez a rendszer működőképes legyen.

Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a börtön veszélyes üzem, ahol a biztonságot garantálni kell. Hogyan tudják biztosítani a rendet?

A börtön valóban egy veszélyes üzem, jogerős ítélettel kerülnek hozzánk az emberek, ezért a rend biztosítja azt, hogy ebben a veszélyes üzemben, a szűk térben, a szabályokat betartásával működjön. A jogszabályok ismerete, a törvényesség betartása, a szakmai protokollok alapján ebben a veszélyes üzemben egy nyugodt, biztonságos munkavégzés zajlik.

Mennyi fogvatartottról gondoskodnak jelenleg?

17800 és 18000 között mozog másfél éve a fogvatartotti létszám, ennyien vannak az őrizetünkben. Előzetes letartóztatást foganatosítunk és a kiszabott szabadságvesztés büntetést hajtjuk végre. Magyar sajátosság, hogy az elsődleges besorolást a bíróság végzi el a fokozatok megállapításával, melyek: fegyház, börtön, fogház. A másodlagos klasszifikációval osztjuk szét a rendelkezésre álló férőhelyek, munkalehetőségek, lakóhely szerinti elhelyezés, egyéni szükségletek alapján ezt a létszámot.

Minden demokratikus jogállamban alapvető követelmény, hogy a személyi szabadság elvonásával járó jogkövetkezmények a legmagasabb jogszabályi szinten jelenjenek meg. Az új büntetés-végrehajtási törvénnyel kapcsolatban melyek a tapasztalatai?

Ez az új törvény, amely vélhetően évtizedekre határozza majd meg a szakmai munkát annak a „kikötőnek” az irányába mutat, ahová szeretnénk eljutni. Személyes büszkeséggel tölt el, hogy a kodifikáció során a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium egyenrangú partnerként viszonyult a szervezethez és részt tudtunk venni a törvény megalkotásában. Elkészültek a végrehajtási rendeletek, a belső normák is. A hatályba lépés működési zavart nem okozott, a személyi állomány valamennyi tagja oktatáson és vizsgán is részt vett. Minden alapot megad arra, hogy egyértelműen szabályozza a munkánkat.

A Bv. személyi állományának létszáma 250-nel bővült az előző évhez képest, ha jól tudom, ez a tendencia folytatódik. A létszámbővítés milyen feladatokat ró a beiskolázásra alapfokon és felsőfokon?

A költségvetés biztosította az új feladatok elvégzéséhez a szükséges forrásokat és megfelelő személyi állományt is kaptunk. A képzési rendszerünket is meg kell erősíteni. Az úgynevezett bevezető oktatás régen négy hét volt, majd 14, 15 hét, most pedig moduláris képzési rendszert vezettünk be. A belső továbbképzési rendszerünk is megújult. A jogelőd Rendőrtiszti Főiskolához az indulás második évében csatlakoztunk, a megfelelő tiszti utánpótlás képzéséről már a Rendészettudományi Kar gondoskodik.

Az RTK-n tanuló leendő bv. tiszteknek mire kell felkészülniük? Mire kell, hogy felkészítse őket a Rendészettudományi Karon folyó képzés?

Egy leendő tisztnek tartása, biztos elméleti tudása, stabil értékrendje kell, hogy legyen, szolgálatban és szolgálaton kívül bizonyos erkölcsi normákat is követniük kell. A diploma megszerzése után a tanulás folytatódik, hiszen nagyon gyorsan változik körülöttünk a világ. Várjuk a kollégákat, nincs tiszti utánpótlási problémánk, aki az egyetemen végez, számukra helyet találunk. Biztos tudás nélkül ebben a szakmában sem lehet megélni.

A börtön egy drága üzem. Mit jelent ez a mindennapokban?

A veszélyes üzem fogalmába az is beletartozik, hogy rengeteg rendszabályt, technikai eszközt kell biztosítani, a börtön 24 órában működik. Ahhoz, hogy rendben menjen minden, ez komoly forrásokat igényel. A megfelelő személyi állománynak a nap 24 órájában rendelkezésre kell állni.

Történt-e szökés az elmúlt évben?

Tavalyelőtt világcsúcsot állítottunk föl, nem fordult elő szökés, magasra tettük a lécet. Tavaly három szökésünk volt, a fogvatartottak a munkahelyüket hagyták el önkényesen, mindhármukat rövid időn belül elfogták. Minden rendkívüli esemény rendszeres elemzése, értékelése, feldolgozása folyamatosan napirenden lévő kérdés.

A parancsnoki elvei változtak-e az évek során?

Inkább finomodtak az elveim. Egyedül semmire sem lennék képes, csapatban gondolkodom. A hitelesség és a személyes példamutatás elengedhetetlen a munkám során. Minden embert egyformán fontosnak tartok a rendszer működése szempontjából, mindenki munkájára egyformán szükség van.

Címke:   országos parancsnok riport életút szakmai hitvallás