Szexuális erőszak most is van a börtönökben

Szerző: Mágó Károly, Fotó: M. Schmidt János / Origo

Link: http://www.origo.hu/itthon/20160623-borton-szex-rab.html

Dátum: 2016.06.30.
Rendszeresen erőszakolják meg egymást a rabok - ezt mondta az Origónak Boros János, aki évtizedeken keresztül dolgozott különböző börtönökben. Előbb mint börtönpszichológus, aztán később már mint vezető. Azt is mondja, hogy a más jellegű erőszak is mindennapos, ami ellen szinte lehetetlen tenni.

A több mint negyven év alatt, amit a börtönben, előbb pszichológusként, majd osztályvezetőként töltött, mi volt a legnehezebb?

Megszokni a börtönt, a falakat, a rácsokat, a zártságot. „1971-ben kezdtem el a börtönben dolgozni, akkor hihetetlenül kegyetlenek voltak a szabályok.” Fegyház fokozatban évi két beszélő volt engedélyezett. Évente kétszer találkozhattak a rabok a hozzátartozójukkal. De nem úgy, hogy leültek egy asztalnál, és mondjuk a kezükbe vették a gyereküket. Nem! Volt egy hosszú, nagy terem, ahová kihúztak egy rácsot, ami egyébként be volt süllyesztve a falba. Hátulról engedték be a rabokat, elölről pedig a hozzátartozókat. Ha valaki megpróbált hozzányúlni a rácshoz, azt elvitték, és büntetést kapott.

Hogy néz ez most ki? A fegyházban hány beszélőt engedélyeznek?


Kéthavonta, sok helyen pedig havonta van beszélő.

Sokat segít ez az elítélteknek, illetve az őröknek?


Persze, a kapcsolattartás nagyon fontos. Régen maga a rendszer volt rossz. Abban az időben nem csak beszélőt nem kaptak a rabok, gyakorlatilag semmilyen formában nem tudtak érintkezni a külvilággal.  Nem kaptak újságot, nem hallgathattak rádiót. Volt egy rabújság, ami hetente jelent meg, abban a Népszabadságból kiollózott cikkek voltak, ezenkívül a többi anyag arról szólt, hogy egy-egy rab hogyan javult meg a börtönben.

Az újságban megszólaló rabok mennyire voltak hitelesek?


Semennyire. Senki nem foglalkozott velük természetesen. Aztán volt a rabrádió, ahol beolvasták a magatartási szabályokat de a vezető dolog az volt, hogy néhány rab nyilatkozott, hogyan javult meg. Ennek tudja, hogy mi volt az eredménye? „Az, hogy a rabok el voltak szakítva a családjuktól, és arra voltak kényszerítve, hogy a rabló a tolvajjal beszélgessen,
a nap 24 órájában. Másról nem tudtak beszélni, mint hogy hogyan lopjanak.”

Mi a legnehezebb a börtönben az őröknek?

Ugyanúgy a falak, a zártság. Aztán a rabok nagy tömege. Ha a rabok akarnák, széttéphetnék azt a néhány őrt, aki bent van.  Amikor a munkára vonulnak ki, mondjuk, háromszázan vannak. Velük három vagy jó esetben négy őr van. Fegyverük ugye nincs. Az alcatrazi lázadás óta a világon sehol nem engednek fegyvert bevinni a börtön belső területére, nagyon helyesen. Ha megnézi az őrségváltást a börtönben, a fegyveres őrök mindig kívül mennek. Maximum gumibot van az őröknél, de nagyon sokan azt is a fiókjukban tartják, hogy ne hergeljék a rabokat. Na, most miért nem tépik szét az őröket a rabok? Azért, mert ezek az őrök megtanulták kezelni a nagy tömegeket.  Nem lépnek át bizonyos határokat. Tudják azt, hogy kire lehet rászólni, kire nem. Ha beszélnek négyen-öten egy sorban, pontosan tudják, ha a nagydarabra rászólnak, akkor az esetleg visszaszól, és elküldi a kurva anyjába. Akkor mit csinál? Ha konfliktusba keveredik, akkor már gond van. Ezért egy másikra, egy csenevész ürgére szól rá. És akkor ebből ért mindenki, le van csillapítva a csapat. Ezek az emberek ezt tudják, hogy kell bánni nagy tömegekkel. Hozzáteszem, még húsz ember is nagy tömeg, és azt sem szabad elfeledni, hogy bűnözőkről beszélünk. A smasszereknek azt is el kell fogadniuk, hogy ők kapnak egy parancsot, amit végre kell hajtani, azzal vitatkozni nem lehet.

Címke:   pszichológus életút szexualitás erőszak riport