Művészet a börtönben

Szerző: Honti György / Taní-tani Online

Link: http://www.tani-tani.info/muveszet_a_bortonben

Dátum: 2016.07.10.
A művészet öngyógyító, változtató erejéről már elég régóta tud az emberiség. Ez a tudás megjelenik a hétköznapok szintjén és a művészetben egyaránt. Itt most elég Hamlet egérfogójára utalni. Tudományosan a század elején kezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni, mikor a pszichológusok először alkalmazták terápiás módszerként a színjátszást. Moreno a társas kapcsolatok alakulását vizsgálta szintén ezzel a módszerrel. Mivel minden ilyen irányú kísérlet bizonyította, hogy a művészetekkel való foglalatosság hat az egész személyiségre, és egyfajta tisztítást is végez, értelemszerűen következett, hogy ezeket a módszereket egyaránt alkalmazzák bűnmegelőzésre, illetve bűnelkövetők körében.

Az egyik komoly szakmai kihívás, amivel a büntetés-végrehajtás vezetőinek szembe kell nézni, hogy mi történik az elítélttel, míg a büntetését tölti. Milyen társas helyzetekbe kerül, milyen módon változik a személyisége. Természetes tehát, hogy a börtönök beengedték falaik közé azokat a szakembereket, akik nem elégednek meg a „szabadidő hasznos eltöltésével”, hanem az adott szituációt arra használják, hogy az elítéltek személyiségét fejlesszék, és olyan változást idézzenek elő, mely egyaránt hasznos lesz a börtön falain belül, és azon kívül is.

Először egy olyan tanulmányt ismertetek, mely az ausztriai helyzetet elemzi, és kitér az elítélteken kívül a börtönben dolgozók hozzáállására, véleményére is. A szerző, Sabine Sandberger, klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, művészetterapeuta, bohócdoktor, improvizációs színházban tag és más színházakban is vezető személyiség. Beszállt ebbe az európai projektbe, és kérdőívekkel vizsgálta, hogy az osztrák börtönökben működik-e színház, milyen, hogyan, és hogy ezeknek milyen hatása van a börtön életére. Ebben a tanulmányban ennek eredményét foglalja össze. A színházcsinálók szerint a következő személyes és társas képességeket támogatja a színházi tevékenység: csapatmunka, társas kompetenciák, frusztráció tolerálása, önbizalom, agresszió kezelése, konfliktuskezelési stratégiák, felelősségvállalás, érzékelés élesítése, személyiségfejlesztés, testtudat, hangtréning, nyelvi képességek. Ehhez többféle művészeti ágat használtak (tánc, pantomim, zene stb.). Munkamódszerük az improvizáció volt, amely az egyik legkényesebb színházi műfaj. Megfoszt a szöveg biztonságától, és arra kényszerít, teljes valómmal a jelen pillanatban legyek jelen. Ennek a formának egyaránt vannak veszélyei és előnyei. Ha nem gyakorlott vezetővel csinálják, az egész folyamat visszásan sülhet el. A tanulmányban a börtönlakók interjúi is olvashatók. Ők a következő területek jelentőségét emelték ki: kreatív produkció, terápiás önreflexió és hasznos, aktív szabadidő-eltöltés. Egyik fő érvük az volt, hogy átélhették a szabadságot, és normális emberként tekinthettek magukra. Már itt szeretnék utalni Helen Hunt írására, mert vele az elítéltek Shakespeare alakjait őrültek házába helyezve jelenítették meg. Néhány idézet Sandberger írásából:

„…egyfajta otthont élsz meg, ami nevében otthon, és azt is jelenti, hogy együtt vagy emberekkel, ahol jól érzed magad és teremtesz, alkotsz valamit…”

„… abszolút pozitív élmény, hogy aktív vagy a csoportban, együttműködsz olyan emberekkel, akiket becsülsz… és igazi együttes alkotás jön létre”.


Arról az érzésről is említést tesznek, hogy mit okozott számukra hogy valamit átadtak, közvetítettek, hangot adtak hozzá. Milyen élmény volt magukkal konfrontálódni, illetve közönség előtt létezni. De a legfontosabb, hogy milyen volt „szerepet játszani, mely mélyen a lélekbe, a személybe hatol”.

Címke:   művészet terápia pszichológia reintegráció