Mesét írt sorsáról a 19 éves kecskeméti elítélt

Szerző: Bakóczy Szilvia, Fotó:Kováts Dani / Nők Lapja Café

Link: http://www.nlcafe.hu/foto/20160711/borton-terapia-mese

Dátum: 2016.07.11.
Miklósnak a magyartanára és a nevelői javasolták, hogy írja meg az életét egy mesében. A történet nemcsak az interneten jelent meg, hamarosan egy könyvben is publikálják.

A kecskeméti börtön leképezi szinte a teljes büntetés-végrehajtást: előzetesen letartóztatottak, elítéltek, fiatalkorúak és felnőttek, férfiak és nők egyaránt kerülhetnek ide. Itt működik az országban egyedülálló anya-gyermek részleg is, ahol a fogva tartás alatt született csecsemők egyéves korukig lehetnek az édesanyjukkal.

Az országban a fiatalkorú fogvatartottak elhelyezése szempontjából ez a legkisebb büntetés-végrehajtási intézmény és az egyik legmodernebb is. Huszonhat 14–21 év közötti fiatal tölti a falak közt a büntetését, illetve vár a bírósági ítéletére. Közülük kilenc lány. Ők természetesen külön körletben vannak.
 
A fogvatartottak és az előzetes letartóztatásban lévő fiúk körlete. Utóbbiak civil ruhát viselhetnek, az elítéltek „formaruhában” vannak. Napközben ebben a foglalkoztatóban lehet tévét nézni. A napirend szigorú, este 6 óra után például már mindenkinek a saját zárkájában kell tartózkodnia.
 
Ez a börtön egyáltalán nem túlzsúfolt. Mindenki egyszemélyes zárkában van elhelyezve. A börtön parancsnokhelyettese szerint ez azért is szerencsés, mert így kevesebb gondot okoz a fegyelmezés. „A kamaszkor amúgy is több feszültséggel, indulattal teli – mondja Kovács Gyula bv. alezredes. – A külön elhelyezés is, a napirend, a programok, de ezek mellett a fegyelem, mind jót tesz a fiataloknak.”
 
Madarat terápiás céllal kaphatnak az erre érdemes fogvatartottak. Az elítéltek fióka koruktól táplálják a madarakat, néha fecskendővel.

„A külső programoknak is óriási jelentőségük van – mondja a parancsnokhelyettes. – Mindegy, hogy mi az: meseterápia, színház, kertészkedés, rajzfoglalkozás, tanulás vagy épp munka. A cél, hogy a lehetőségekhez képest minél több olyan programot szervezzünk, amely a későbbi visszailleszkedésüket segíti.”
 
A kiskunfélegyházi Jani Mikivel a kecskeméti büntetés-végrehajtási intézet kihelyezett munkaterületén találkozunk. A munkát az erdészet biztosítja az elítélteknek. Sokféle szűrőn kell átesnie annak, aki lehetőséget kap a munkavégzésre. A huszonhat főből összesen öten dolgozhatnak itt.
 
Sokan mondják, egy-egy ember sorsa már akkor eldől, amikor megszületik. Ki tudja, hogy így volt-e Miki esetében, mindenesetre a sors valóban nem kímélte a nehézségektől. „Nem voltam még négyéves, amikor meghalt az apám, róla nincs sok emlékem – mondja. – Édesanyámat 12 éves koromban vesztettem el, gyógyíthatatlan beteg volt. Nehezen dolgoztam fel, apám halála miatt is borzasztóan kötődtünk egymáshoz.”

Címke:   Kecskemét fiatalkorúak börtönélet tapasztalat