„Olyankor senki sem tud engem megbántani lelkileg” – Nők és kábítószer-fogyasztás

Szerző: Fiáth Marianna , Fotó: Fekete Attila / Marie Claire Online

Link: http://marieclaire.hu/Riporter/2016/07/13/Olyankor-senki-sem-tud-engem-megbantani-lelkileg-Nok-es-kabitoszer-fogyasztas-konferencia-eloadasok-a-Budapesti-Fegyhaz-es-Bortonben

Dátum: 2016.07.14.
A 120. születésnapját ünneplő Budapesti Fegyház és Börtön munkatársai tudományos konferenciát szerveztek a droghasználat és -függőség témakörében. Mi elsősorban a női szerfogyasztással, illetve a prevenciós és a leszokást elősegítő programokkal összefüggő előadásokat kísértük kitüntetett figyelemmel.

Érdemes-e egyáltalán genderszempontokkal terhelni az addikciók amúgy is szerteágazó problémacsokrát: létezik például olyan, hogy „női droghasználat"? Találkozhatunk-e „tipikusan női kábítószerekkel", és van-e értelme eltérő programhangsúlyokon gondolkozni a rehabilitációs technikák kidolgozása során?

Elégedettnek látszani

Dr. Hoyer Mária addiktológiai szakpszichológus – aki hazánkban elsőként indított terápiás csoportokat drogfüggő nők részére – előadásában részletesen kitért a társadalom által előírt, a nemekkel kapcsolatos követelményrendszer addikciókban játszott szerepére. Rávilágított, hogy az időkényszerrel küzdő, hajnali 5-től éjfélig hiperaktív, magabiztos és lehengerlő férfi imázsának megteremtése és fenntartása hogyan kapcsolódhat össze a stimuláns drogok (speed, kokain) iránti növekvő kereslettel, illetve az illegalitástól ódzkodó, ám az elégedettség és higgadtság látszatát maximálisan őrizni kívánó nők miért fordulnak inkább a nyugtatószer-használat felé.

A leszokást elősegítő tréningek során – különösen a célok megfogalmazásakor – hasonlóképpen szükség lehet arra, hogy tudatában legyünk azoknak a hiedelmeknek és viselkedésformáknak, amelyeket a kultúránk a nők számára előír.

Kijutni a drogpokolból

Balázs Katalin, a Kalocsai Fegyház és Börtön reintegrációs tisztje az intézet drogprevenciós részlegén elhelyezett fogvatartottakkal foglalkozik. Előadásában számos példával kísérve részletesen beszámolt arról, milyen elképzelések vezetnek nők esetében a szerhasználat megjelenéséhez és fennmaradásához („Amikor drogozok, elmúlik a fájdalom, könnyebb csibészkedni, elviselem, ha valaki zaklat, nem érdekelnek a gondok"; „Túl gyenge vagyok, ez a baj velem... Tisztán is drogos maradt a lelkem"; „A drogtól nagyon bátor voltam és önálló is").

Az elsősorban a kognitív pszichológia módszertanára épülő foglalkozásai során az elítélt nők nem egyszerűen új megvilágításba helyezték a függőségüket („Így visszanézve félelmetes és undorító voltam, a drog miatt eladtam a saját családomat is, nem szó szerint persze, de ezzel az ésszel undorító szégyen, főleg amikor a szemükbe nézek"; „Drogosan saját magamat sem ismerem, nem értékelem az élet fontos dolgait";„Nem a gyerekemet tettem első helyre, hanem a drogozást";„Van, amikor segít, de rá kellett jönnöm, hogy igazából elront mindent"). A korábbi életmóddal és értékrenddel való szembenézés a börtönben, immár tiszta állapotban amiatt különösen nehéz, mert a társadalom nőkkel szembeni elvárásai éles ellentétben állnak azzal, ahogyan az elítélt nők odakint éltek.

Balázs Katalin szerint azonban az empatikus és kreatív szakmai hozzáállás sokat segíthet a hárítások feladásában – ami nélkül a változás sem kezdődhet meg. Sokan a közösen elvégzett feladatok és megbeszélések során döbbennek rá arra is, hogy mihez van tehetségük, és milyen tevékenységek segíthetnének „a drogpokolból való kijutásban". „Összességében hálásak voltak a programért – zárta előadását a reintegrációs szakember. – Azt vallották, hogy abban volt igazán segítségükre a tréning, hogy jobban megismerték önmagukat, sok mindenen el kellett gondolkodniuk. Saját korábbi viselkedésük a maguk számára is érthetőbbé, ugyanakkor egyben elfogadhatatlanabbá is vált.

Címke:   Budapesti Fegyház konferencia drogprevenció