Börtönszínházi mese egy felvonásban

Szerző: Hraskó István / baon.hu

Link: http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/bortonszinhazi-mese-egy-felvonasban-678499#

Dátum: 2016.08.10.
Fiatalkorú fogvatartottak adtak elő színdarabot tegnap a kecskeméti SOS Gyermekfalu lakóinak. „Ők tényleg börtönben ülnek?” – kérdezte barátjától az egyik ifjú néző, miután nagy tapssal jutalmazták meg az amatőr színészeket.

Második alkalommal hirdette meg a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága idén a börtönszínházi találkozót. Ehhez szinte minden magyarországi börtön színjátszótársulata csatlakozott, így a megyei bv-intézet kecskeméti, Wéber Ede utcai egysége, egész pontosan a fiatalkorúak részlege is. Hét szabadságvesztését töltő lány önként jelentkezett az alkalmi társulatba, majd Sinkó Éva vezető reintegrációs tiszt segítségével színpadra vitték Oscar Wilde ír költő, író, drámaíró A boldog herceg című, fájdalmasan szép történetét az arannyal beborított szoborról és a kisfecskéről. A szegedi regionális válogatón ugyan nem jutottak túl, de a bv.-intézet vezetése úgy döntött: ha van rá fogadókészség, elviszik egy-két helyre a darabot. Kedden a kecskeméti SOS Gyermekfaluban várták őket, augusztus végén pedig a Margaréta idősotthonba látogatnak majd el a börtönszínházasok.

– Tavasszal kezdtük el a közös munkát, és ez eleinte nem ment könnyen, hiszen a lányoknak nem volt semmilyen színpadi tapasztalata. Igyekeztünk játékos formába önteni a próbákat, a korabeli Angliával, társadalmi viszonyaival való ismerkedést. A jelmezek, díszletek készítéséből nagyban kivették részüket a fogvatartottak, így magukénak érezték a darabot. Lelkesek, kíváncsiak és érdeklődőek voltak a tagok, tudtuk őket motiválni azzal, hogy megmutathatják tehetségüket, úgyhogy várták a fellépéseket – mondta el Sinkó Éva, aki a díszlet mögé bújva súgóként segítette tanítványait a félórás előadás során. A reintegrációs tiszt hozzátette: hisz abban, hogy a drámajáték nagyban elősegítheti az elítéltek személyiségfejlődését, ezért ő szívesen részt venne egy újabb produkció elkészítésében.

– A szeretetről, az emberi együttműködésről szól a történet, ez a lányokat is megérintette, hiszen nem mindig volt ebben részük. Emellett volt olyan fogvatartott, aki elmondta, hogy eddig nem sejtett képességeket fedezett fel magában a próbák során – folytatta Kovács Gyula bv. alezredes, a megyei bv.-intézet parancsnok-helyettese. Ő úgy véli, a próbák és az előadások annyiból is hasznosak, hogy a résztvevők megtanulnak viselkedni, egymással együttműködni, a másikra figyelni, mindez pedig a szabadulás után nagyon fontos lesz, megkönnyítheti a társadalomba való visszailleszkedésüket.

– Azért jelentkeztem, hogy bizonyítsam, bennem is van tehetség, és hogy a nevelőnek is mutassak egy kis javulást – válaszolt a rablás miatt elítélt Tóth Szintia, mikor „színészi ambícióiról” kérdeztem.
– De azért is jó ez az egész, hogy kicsit kimozdulhatunk a bezártságból, és örömöt tudunk okozni másoknak és magunknak is – fűzte tovább a gondolatot fogvatartott-társa, Sándor Evelin. Bár a szabad életben egyikőjük sem dédelget olyan álmokat, hogy a világot jelentő deszkákon fog dolgozni, szerettek próbálni, és sokat gyakoroltak, hogy minél tökéletesebb legyen az előadás. Mindent egybevetve, a fiatal amatőr színészek kis bizonytalanságokkal, de jól eljátszották a mesét, és nagy tapsot kaptak a gyermeknézőktől. Utána levették a jelmezt – alatta a bv-intézményekben használatos „mákos ruhát” viselték –, és indultak vissza zárkájukba.


Címke:   Kecskemét fiatalkorúak börtönszínház előadás