Szabadulás után első dolgom volt fagyit enni

Szerző: Szabó Eszter / Szeretlek Magyarország

Link: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szabadulas-utan-elso-dolgom-volt-fagyit-enni/

Dátum: 2016.08.13.
Az emberek nem is gondolják, milyen egyszerű dolgok hiányoznak a börtönben. Interjú két rabbal és egy börtönőrrel arról, hogy milyen odabenn.

Nem rabok, hanem fogvatartottak, és nem smasszerek, hanem felügyelők, ennyi már első körben kiderült, a gyulai börtönben, ahová beszélgetni mentem a bezártság mindennapjairól két elítélttel és egy fegyőrrel. A házban néhány méterenként rácsos ajtó van, fölötte színes mozaik és képek a falon, de mégsem barátságos a hely, hiába akar az lenni. Hiába az igyekezet, a hely még így is egy rideg környezet maradt, amit feldíszítettek. Mint egy szigorú matektanár ékszerekkel egy dolgozat előtt: nem sokat dob a lényegen a dekor, és nem javít azon, hogy mi a helyzet alapvetően.

Hafenscher Csaba Zoltán bv. ezredes, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka fogadott, aki érdekes dolgot mesélt:
- Tudok egy olyan személyről a pályafutásom során, aki fellebbezett azért, hogy börtönben maradhasson, ám nálam mindössze egy ilyen eset volt. Ez is arra utal, hogy annak, aki szinte itt nő fel, annak nehéz és ijesztő lehet a kinti lét. Bent biztonságosabb és a hierarchiában is feljebb állt a börtönben, mint ahol a való életben. Egyfajta fogvatartotti igazgató volt már, amit nehezen adott fel. Már nem tudom, mi lett a vége a történetének, de az biztos, hogy senki másról nem tudok, aki szeretett volna börtönben lenni – mondta ki Hafenscher Csaba Zoltán azt, amit mindannyian gondolunk a benti létről.

"Én hazamegyek, ők maradnak"


Egy felügyelővel is találkoztam, aki munkaidőben végig a fogvatartottakkal van, dolgozik, amikor ők lazítanak, figyel akkor is, ha pihennek.

– Nem gondoltál még arra, hogy néha neked talán rosszabb, mint nekik? Ugyanaz a helyszín, bezártság, ugyanolyan klíma és hangulat, csak te még dolgozol is?

– A legtöbb börtönben ugyanazt a kaját eszi az állomány, mint a fogvatartottak. Ugyanazt a levegőt szívom, ugyanabban a melegben állok itt, figyelek, észnél vagyok akkor is, ha ők épp lazítanak, de semmi sem ér fel azzal, hogy én munka után hazamegyek. Ők maradnak.

– Vannak fenyegetések, hogy na majd kinn megkapod?


– Persze.

– Volt már akivel kint találkoztál az utcán?


– Volt.

– És mit mondott?


– Jó napot kívánok.

Attilával és Zolival egy zárkában beszélgettem. Három emeletes ágy van a közel 12 négyzetméteres zárkában, egy mini szekrény, mosdó, egy WC és egy rácsos ablak valahol 2 méter magasan.

– Hova néz az ablakotok?


Zoli: Épp a bíróságra... A hátsó udvarára.

– Szoktatok kinézni rajta?


Zoli: Igen, sokszor. múltkor a tetőt javították, azt néztük a többiekkel. Gyere, áll fel egy székre, így meglátod.

Zoli nagyon udvarias, és jól szituált, nincs ember, aki megmondaná, hogy többszörös börtönlakó. Attila esetében a tetoválások, a sztorik, a csibészes mosoly már árulkodóbb.

– Mondta nektek valaki annak idején, hogy ha így folytatjátok, börtönbe kerültök?


Attila: Nekem az osztályfőnököm állandóan ezt fújta.

Zoli: Nekem senki. Nagyon szeretetteljes családban éltem, mindenkinek ilyen gyermekéveket kívánok.

Attila: Nekem tanárok voltak a szüleim, nagyon rendes emberek.

– Szerinted létezik, hogy hittél az osztályfőnöködnek és annyit hallottad, hogy végül megvalósítottad azt a szerepet, jövőt, amit beléd szuggerált?

Attila: Nem tudom... Szerintem nem ez volt oka. Rossz társaságba keveredtem a kollégiumban.

– Miért ültök?


Zoli: Én gazdasági bűncselekményért.

Attila: Én egy tisztességes betörő vagyok. Nem rabló. Ha találkozom a ház lakójával, nem is lököm meg, nem bántom.

– Miért fontos ez?


– Mert az már rablás, más elbírálás alá esik.

– Mennyire igaz az a sztereotípia, hogy jogi kérdésekben nagyon otthon vagytok?


Attila: A legtöbben tényleg otthon vagyunk benne.

Zoli: Sok mindennel képben vagyunk az igaz. Nem tudjuk megmondani, mennyit kap majd egy-egy újonnan bekerül előzeteses, de valószínűleg többet tudunk, mint egy átlagember.

"Az információ nagyon hiányzik"

– Ha mondok egy pár általános elképzelést a börtönéletről, feleltek rá igennel és nemmel? Például igaz, hogy egész nap gyúrtok?


Attila: Nem.

Zoli: Nem.

– A szabadidőtökben egymást okítjátok arra, hogyan lehet egyre tökéletesebb bűncselekményeket elkövetni...


Zoli: Nem.

Attila: Ez részben igen, fiatalabb koromban ez jellemző volt. Sok mindent a börtönben tanultam meg. de ma már nem. Mi dolgozunk napközben. Más már a börtön, nem akadémia.

– A börtönben sokan melegek lesznek...


Attila: Nem.

Zoli: Nem, arányaiban ugyanannyi meleg van, mint kint

Attila: Volt olyan rabtársam, aki azt mondta nem meleg, mert csak bent csinálja, de felvilágosítottam, hogy akkor is meleg. Ettől függetlenül, akiben nincs meg a hajlam, az itt sem lesz az.

– Van becsempészett mobilotok...

Zoli: Van fogvatartotti mobil, de az teljesen legálisan, és csak meghatározott számokat hívhatunk rajta.

– Internet is van, ha akarjátok?


Zoli: Nem, az nincs. Nekem személy szerint az információ nagyon hiányzik..

– A pedofilokat bekerülésük után azonnal, majd aztán rendszeresen megverik.


Zoli: Tény, hogy a börtönhierarchia legalján vannak, de itt például nincs verekedés.

Attila: Nehéz kérdés… Aki intelligensebb, az nem verekszik itt sem.

Zoli: Volt itt benn egy nemrég, de nem bántottuk. De az tény, hogy lejjebb senki nincs náluk.

– És velük egy szinten áll még valaki? Aki időseket rabol ki például?


Attila: Á nem, senki. Azon a szinten csak ők vannak.

– Honnan tudjátok meg, hogy pedofil?


Attila: Megtudod. Ha gyanús és nem mutatja meg a vádiratot, akkor az.

Zoli: Vigyázni kell ezzel, volt akiről később derült ki, hogy alaptalanul vádolták..

– Üzleteltek, amiben kávé, cigi a csereeszköz?

András, a felügyelő: Nem lehet üzletelni, pénz sem lehet bent.

– Mi az, mi biztosan nem jöhet be?

Zoli: Például kávé igen, de három az egyben már nem. Semmi, aminek kristálycukornál kisebb a szemcséje.

András: Gyümölcs sem, abba is bele lehet injekciózni mondjuk a vodkát.

Attila: A gyógyszert is összetörve adják itt bent és megnézik, ahogy beveszed. Nem lehet eltenni.

Címke:   Gyula fogvatartás börtönélet interjú