Újra szabadnak érezték magukat

Szerző: Velkei Tamás, Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet Online

Link: http://mno.hu/belfold/ujra-szabadnak-ereztek-magukat-1356915

Dátum: 2016.08.15.
Rendőrök lepték el péntek délután a budapesti József Attila Színház környékét, ám nem bűneset történt, hanem a második alkalommal megrendezett Országos Börtönszínházi Találkozót biztosították az egyenruhások. Jelenlétüket indokolta, hogy a versenyen kizárólag fogvatartottakból álló csapatok vehettek részt. Öt területi selejtező győztesei civil közönség előtt mutathatták be darabjaikat. Az elítéltek tehát a színpadon, a börtönőrök pedig az öltözőkben, a folyosókon álltak.

Wurlitzer dallama szól a Városligetben, a „színészek” korabeli jelmezekben Szép Ernő Május című darabját játsszák. Látszólag átlagos színházi előadáson ülünk, ám koránt sincs így. Nem nehéz észrevenni, hogy a sorok szélén, a takarásban börtönőrök vigyázzák a játszók minden mozdulatát. A József Attila Színház színpadát öt büntetés-végrehajtási intézet csapata vette birtokba egy délutánra, hogy háromnegyed órás darabjaikat bemutassák a közönség előtt.

A második alkalommal életre hívott versenyre kizárólag olyan fogvatartottak jelentkezhettek, akik dolgoznak, és vállalták, hogy szabadidejükben a szakkörökben készülnek fel a versenyre. Amint azt Csóti András, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka közölte, 21 szakkör közel 240 elítéltje jelentkezett a versenyre. A különleges fináléba végül a Váci Fegyház és Börtön, az állampusztai, a szombathelyi, a pálhalmai és a tiszalöki országos büntetés-végrehajtási intézet jutott be. – A tanulás nem nekem való – hangoztatja az egyik tiszalöki rab Lúdas Matyi szerepében, ám „konvertálva” a mondatot a börtönvilágra, ennek éppen az ellenkezője igaz: a tapasztalat az, hogy az élmények, az újonnan szerzett ismeretek nagyon is hasznára válnak az elítélteknek.

Díjak a legjobbaknak


A börtönszínházi találkozó legjobb előadása a szombathelyi elítéltek Szerepcsere című darabja lett, a legjobb alakítás díját ennek főszereplője kapta. A legjobb mellékszereplő az állampusztaiak közül került ki, Kéri Ferenc Lopótök, avagy a Mari nem olyan című színműben a cserfes anyóst alakította. A legjobb rendezés és adaptáció díját a pálhalmaiak kapták Szép Ernő Május című darabjának előadásáért. A legszebb díszletért a tiszalöki elítélteket díjazták, ők a Lúdas Matyit adták elő. Különdíjat kaptak a váci fogvatartottak Petőfi Sándor A helység kalapácsa című műve egyedi látványvilágáért. A börtönszínházi találkozó zsűrijében büntetés-végrehajtási és színházi szakemberek – köztük Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója – foglaltak helyet (V. T.)

A csapatokban – igaz, kényszerűségből – a női szerepeket is férfiak játsszák; az egyetlen koedukált csoport Pálhalmáról érkezett. A télen szabaduló Bécsi Erzsébet korábban már játszott egy játékfilmben, így volt némi fogalma a színjátszásról. Azt mondja, azért örült a lehetőségnek, mert így ők, rabok is meg tudják mutatni: van bennük annyi tehetség, mint a „kintiekben”. Hozzáteszi, az is vonzó volt a lehetőségben, hogy fiúkkal játszhattak. – Először fura volt a másik nemmel találkozni, de később a szerepeken keresztül egyre jobban megismerkedhettünk egymással – magyarázza Erzsébet.

A virágárust alakító Lakatos Melinda a próba nehézségeiről beszél. Azt mondja, komoly feladatot jelentett számukra, hogy megértsék a Szép Ernő-darab lényegét, s hogy kellőképpen bele tudják élni magukat egy első világháború idején játszódó történet szereplőinek lelkivilágába. Ebben azonban segített nekik Csadi Zoltán, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művésze, aki szabadidejében foglalkozott az elítéltekkel a darab sikeréért. Bécsi Erzsébet csatlakozva a gondolatmenethez azt is megemlíti, Csadi „civil lendületet” hozott a börtönfalak mögé, művészlelke építgette az ő lelküket is. Meséli, rengeteget tanultak a próbafolyamat során, s azt érezték, újra szabadok. Kérdésünkre, hogy a nemsokára bekövetkező szabadulása után foglalkozna-e újonnan szerzett „képzettségével”, Lakatos Melinda azt feleli: amíg ült, elvégzett egy vendéglátós-tanfolyamot, tehát van egy „papírja”, azt többre értékeli.

Szabadulása után viszont biztosan fog irodalommal foglalkozni Áder Péter, mivel a pálhalmaiak darabjának ő volt a dramaturgja, kezdetben ő instruálta a színészeket is. Korábban számos darabot írt már, vezeti a drámaszakkört, és a börtöniskolában korrepetitor. Az „akaratos” női főszereplővel kezdetben sokat vitáztak, ám később rájöttek mindketten, csak kiegyezve tudnak együtt dolgozni harmonikusan. A szóban forgó női elítélt egyébként kiemelkedett a mezőnyből, a legjobb női alakítás mindenképpen az övé volt.

Arra a felvetésre, ha ennyire kedveli a színházat és az irodalmat, miért éli életét a rács mögött, Áder Péter azt feleli: ha az ember megcsúszik egyszer, utána nincs megállás. És bár a börtönökben gyakran hangzik el ez az önfelmentő vélekedés, elismeri: bár színházban is dolgozhatott volna, bűnöző életmódja meggátolta ebben – amit mellesleg utólag nagyon bán. Tervei szerint 2018-as szabadulása után írni fog.

Címke:   börtönszínház találkozó szabadidő kultúra