Hatalmasat tarolt a tökös TEK-es

Szerző: Fekete Gy. Attila, Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság Online

Link: http://nol.hu/kultura/tarolt-a-tokos-tek-es-1628451

Dátum: 2016.08.21.
Egy fogvatartott színműve, a Szerepcsere nyerte el a II. Országos Börtönszínházi Találkozó legjobb darabjának felajánlott 70 ezer forint értékű színházjegyet, és maga a szerző, Turi Gábor lett a legjobb főszereplő. A következő találkozóra a mezőny is bővülhet: országszerte számos új börtön épül.

Teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, hogy Szép Ernő Májusa, Kéri Ferenc Lopótök, avagy a Mari nem olyan, vagy Petőfi Sándor A helység kalapácsa című műve megtörtént eseményeken alapszik-e, vagy a szerző fantáziájának szüleménye. Turi Gábor Szerepcseréjéről ellenben biztosan tudható, hogy kitalált történet. Ezzel a határozott kijelentéssel kezdődik a színdarab, és ezt mondta lapunknak Turi Gábor is. Fogadjuk hát el.

Bár aki járt már valódi magyar börtönben, és látogatóként akár csak egy kis időre  is bepillanthatott az ottani hétköznapokba, minden további nélkül el tudja képzelni, hogy mondjon bármit is a szerző, mégiscsak az élet írta Turi történetét. Főleg, ha elbeszélget a Turira vigyázó őrökkel is.
 
Utóbb egyikük – nem hivatalosan persze – elismerte, sok igazság van a darabban. Mármint sok minden, ha nem is pont úgy, de nagyon hasonlóan történik odabent, ahogy azt itt-ott erősen sarkítva, karikírozva a fogvatartottjuk színpadra állította. Adódnak olykor olyan szituációk, amelyeken – lényegében a saját hülyeségeiken – utólag ők is csak nevetnek.

Szombathelyen, ahol Turi raboskodik és ahol a darab született, a személyzet többször végignézte a Szerepcserét a próbákon. Nem tartják sértőnek. Nincs benne semmi olyan, amiben ne lenne valamennyi igazság. És különben is: „ezt a munkát kellő önirónia és humorérzék nélkül hosszabb távon képtelenség lenne kibírni”.

Mondjuk, arra láthatóan a szerző is kínosan ügyelt, hogy a darabja ne legyen sértő. Végül is ő egy ideig még biztosan bent marad, és bár a törvény szerint a nevelők és fegyőrök nem sértődhetnek meg a fogvatartottakra, vagy ha mégis, annak nem lehet semmiféle következménye, azért mégsem mindegy, hogy milyen szemmel néznek a smasszerek egy rabra. Már csak ezért sem tolta túl a biciklit Turi. Csak annyira blamálta darabjában a börtönszemélyzetet, amennyire a fogvatartottakat, így lényegében önmagát is. A darab azonban még így is több, mint elgondolkodtató. Vajon a Szerepcsere megtörténhet a valóságban?

A beépülés

Adott egy önuralomra alig képes nyomozó, akinek legfőbb vágya, hogy a TEK-nél folytathassa pályafutását. Felettese megígéri neki, hogy tökös TEK-est farag belőle, ehhez azonban előbb be kell épülnie a helyi büntetés-végrehajtás fogvatartottjai közé, és ki kell derítenie, kik állnak a már-már az intézmény működését is veszélyeztető belső lopások mögött. Az idő sürget, mert már a fegyőrök felszerelése sincs biztonságban odabent.

Pillanatokon belül megszületik a zseniális terv. A nyomozó Kobrának, az alvilág rettegett urának adja majd ki magát az egyik rabtársa előtt. Kobrától mindenki retteg, pedig még senki sem látta. Mivel a rabok köztudottan képtelenek titkot tartani, Kobra érkezésének a híre pillanatok alatt elterjed majd a rácsok mögött. És a terv szerint ekkor Kobra, a beépített rendőr majd az asztalra csap, hogy az ő börtöné­ben aztán senki ne lopjon az ő engedélye nélkül! Erre majd valaki, hogy a kegyeibe férkőzhessen, előbb-utóbb feladja a tolvajt.

Ügy megoldva, a nyomozó pedig másnap megkezdheti tökös TEK-es karrierjét. A cél érdekében felettese a fiók mélyére süllyeszti azt a jelentést, amely szerint a nyomozó női ruhába öltözve gyakran fellép énekesként egy melegbárban. Csakhogy a zseniális terv már az első lépéseknél félresiklik, amikor egy anyja ruhájába öltözött perverz (őt alakítja Turi), akit egy cellába zárnak a fedett nyomozóval, összecseréli a holmijaikat. Emiatt őt próbálja segíteni a nyomozásban büntetés-végrehajtásban dolgozó „kontaktember” – a valódi fedett nyomozó helyett.

Pillanatok alatt a tévedések vígjátékává silányul és a néző számára nevetség tárgyává válik az „alaposan megtervezett” titkos akció. És mivel a darabot mégiscsak egy fogvatartott írta, és a szereplői is mind előzetesben lévők vagy elítéltek, kapott a rendőrség is egy kis sünözést, és miért pont ebből a darabból maradt volna ki, hogy „A nézését, meg a járását…”. Persze autentikus stílusban és nem a rabokat karikírozva.

Adták magukat

Turi Gábor elmondása szerint a darab ötlete már azután született, hogy lecsukták. Arról, hogy miért ül, egyáltalán előzetesben van-e vagy már elítélték, nem beszél. A múltjáról sem. Csak annyit árult el magáról, hogy „korábban már volt köze a színházhoz”. De a művéről bármit lehet tőle kérdezni.

Igyekezett „nem agyonrendezni a szereplőit”. Átbeszélték a darabot, ahol szükségesnek találták, közösen belenyúltak, aztán hagyta, hogy mindenki kiélje magát a szerepében. Mindenki a maga stílusában és a saját vérmérséklete szerint hozta az általa megformált karaktert.

Szombathelyen a fegyintézet 2008-as megnyitása óta működik dráma- és színjátszó szakkör. A szak­körvezető „Anci nénin” kívül a színház világában jártas szakértők sora segítette és segíti ma is a helyi börtönszínház társulatát: Balogh József költő, esztéta, Devecseri Zoltán költő, vagy éppen Jordán Tamás Kossuth-díjas színész, rendező is. Rajtuk kívül a próbák alatt még a vasvári színház számos tagjától kaptak szakmai segítséget.

Ma már nemcsak a fogvatartottak szabadidejének hasznos eltöltését szolgálják az ilyen foglalkozások, hanem egyszersmind a reintegrációjuknak is fontos részét képezik. Lényegében már az elítéltek befogadásakor kikérdezik őket előéletükről, és hogy mivel szeretnének foglalkozni a szabadulásukig, aztán megtervezik a börtönéletpályájukat. Van, aki befejezi az általános vagy a középiskolát, nyelvet tanul vagy szakmát, és vannak, akik különböző szakkörökben festenek, varrnak, kerámiákat készítenek. Újabban a hazai börtönöket is elérte a művészi véna a a előcsalogatására szolgáló jobb agyféltekés rajz-őrület.

Három éve rendezték meg az első hazai börtönszínház-találkozót Dunaújvárosban. Már akkor látszott, hogy a város és színháza minden jó szándék ellenére is kicsi a feladathoz. De aztán jött Nemcsak Károly, a József Attila Színház igazgatója, aki a színészválogatott tagjaként többször összecsapott a börtönlakók futballcsapatával, és a futball révén jó kapcsolatai voltak a büntetés-végrehajtással, és felajánlotta, rendezzék meg náluk a második találkozót.

Az idei találkozóra 21 fegyintézet 237 színésze jelentkezett, emiatt regionális selejtezőket kellett tartani. A győztesek mérték össze tudásukat a József Attila Színház deszkáin. Egy börtönszínház persze nem olyan, mint egy szabad emberekből (nem mellesleg profi színészekből) álló társulat. Itt bármikor megtörténhet például, hogy a főszereplőt a bemutató (vagy a verseny) előtt áthelyezik egy másik fegyintézetbe, és akkor szélsebesen kell gondoskodni a pótlásáról. Ezért ha valahol nem készülhet darab egyetlen szereposztással, a börtönszínházban biztos nem.

Címke:   börtönszínház kultúra szabadidő reintegráció