Röhrig Géza meglátogatta a baracskai börtön lakóit

Szerző: mazsihisz.hu

Link: http://mazsihisz.hu/2016/09/08/rohrig-geza-meglatogatta-a-baracskai-borton-lakoit-9444.html

Dátum: 2016.09.08.
A fogvatartottak megtekintették a Saul fiát, Röhrig pedig azzal, hogy otthon volt közöttük, hogy világossá tette, hogy fontosabb helyen nem is lehetne, mint náluk, segített megőrizni nekik a méltóságukat, az önbecsülésüket.

Röhrigről a Saul fia sikere óta sokszor megírták már, hogy kisgyerekkora jó részét állami gondozásban töltötte. Ahogy a beszélgetést vezető, nagyon felkészültnek mutatkozó elítélt idézte egy a Nők Lapjának adott interjújából: „Akikkel életem első tíz évét töltöttem, azok jó része ma börtönben ül, mélyszegény, vagy halott”. Ettől a pillanattól kezdve már világos volt, hogy a költő-színész nem kívülállóként, idegenként, nem valamiféle protokolláris „író-olvasó” találkozóra érkezett a baracskai büntetés-végrehajtási intézetbe. Röhrig azzal indított, hogy a Saul fia a szabadságról szól, arról a szabadságról, amely Sault a tébolyult, de szent döntésre készteti, hogy még Auschwitzban is megpróbálja eltemetni a fiút, akiről azt hiszi, hogy az övé, az ő gyereke. Ezt a szabadságot a bezártság, a fogvatartás sem képes elvenni tőlünk – üzente hallgatóinak.

Azt kérte, hogy hadd tegezhesse az elítélteket és azzal folytatta a beszélgetést, hogy elmondta: a Biblia az egyiptomi Potifár tömlöcén kívül nem is ismer börtönöket és ilyen büntetéssel nem is volna szabad sújtani senkit. Azért nem, mert nem lesz jobb tőle, hogy a társadalom elkülöníti és kiveti magából, ráadásul a börtön elvágja a családjától is azt, akit sújt, ők pedig ártatlanul szenvednek. Hangsúlyozta, nem arról van szó, hogy a bűnnek ne legyen következménye, csak arról, hogy ilyen büntetésnek nem volna szabad léteznie. Tudomásul vehetjük, amíg jobbat nem tudunk bevezetni, de a lelkünk mélyén éreznünk kell, hogy Isten képére teremtett emberi lényekkel nem tehetnénk ilyesmit, még a bűnösökkel szemben sem.

Ezt követően arról mesélt, ő hogyan értesült elidegeníthetetlen méltóságáról és szabadságáról az örökbefogadása után a nagypapájától, akitől hosszú évek után újra figyelmet és érzelmi biztonságot kapott. Ő beszélt neki először a holokausztról is, arról, hogy mi történt vele és a családjával 1944-ben.

Akkor értette meg, miért félti őt úgy a „nagypaci” a megfázástól, hogy miért csak neki kell minden osztálykirándulásról hazatelefonálnia, hogy megérkezett: a nagypapa ’44-ben megígérte a szülőknek, hogy a kistestvérét is visszahozza majd, de nem tudta tartani a szavát. Az örökbe fogadott kisfiú a kisöccsére emlékeztette.

Beszámolt még Saul Auslander kapcsán 90 fölötti, egykori sonderkommandós barátjáról is, aki azt szokta mondani neki, hogy „amíg nyitva van a szemem, amíg Téged látlak, Géza, vagy a tál levesemet, addig jó. De amikor lehunyom a szemem, akkor azóta is, máig is csak őket látom”. Az érkező transzportok tagjait, akiket ő kísért el a gázkamrába.

A szabadság a felelősség és a megbocsátás összekapaszkodása Röhrig szerint: aki leülte a büntetését, aki megbűnhődött, annak is tisztában kell lennie azzal, ki volt, mit vétett, de meg kell tanulnia megbocsátania is önmagának ahhoz, hogy más emberré legyen.

Röhrig éppen Potifár börtöne kapcsán beszélt Józsefről, akinek történetében a mélység folyamatosan változik a szédületes magasságokkal: apja kedvence volt, aztán a kút fenekére jutott, Potifár előkelő udvarából ismét a tömlöc mélyére, majd a fáraó mellé. Röhrig Géza történetében is egymást követi a mélység és a világ tetejét elérő magasság és épp azért jött, hogy ennek lehetőségét hirdesse a baracskai börtönben: hogy nagyon mélyről is nagyon magasra lehet jutni.

Legvégül pedig elénekelte a híres hászid dalt: kol ha olam kulo geser car meod – az egész világ egy nagyon keskeny híd, de a lényeg az, hogy sohase féljünk. Hogy ne féljünk mégse. A rabbi, aki a dal népszerű zenéjét szerezte, úgy vélte, hogy nem volt méltó az ének szentségéhez, hogy olyan profán eseményen hangzott el nemrég, mint az olimpia. De úgy is lehet gondolni, hogy az ember kiszolgáltatottságát és erejét egyszerre felmutató szöveg mindenhol érvényes és mindenkihez szól, sőt hogy a breszlovi Náhmán rabbi többek között azért írta is meg, hogy a Röhrig Gézához hasonló emberek vigaszt és reményt kínálva elénekelhessék a baracskai börtönhöz hasonló helyeken.


Címke:   Baracska előadás filmvetítés kultúra reintegráció