A miskolci börtön olyat tud, amire egész Európában nincs példa!

Szerző: ZZs, Fotó: Kaszás Tamás / Dívány

Link: http://divany.hu/eletmod/2016/10/09/miskolc-borton/

Dátum: 2016.10.09.
Kék-fehér ház áll a főút mellett. Kívülről bármi lehetne, csak a magas kerítés, a szögesdrót ad okot a gyanakvásra. 115 fiatal fiú tölt itt hosszabb-rövidebb időt, a hivatalos neve Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete. Ide igyekszünk reggel, hogy megnézzük, hogyan képeznek az itt fogvatartottak segítő munkakutyákat.

Mire odaérünk, Odin már a köröket rója két fogvatartottal. Martin és Kornél profin mozognak a rutinpályán, ami inkább kórház-, mint börtönudvarra emlékeztet. A kilenc hónapos fekete labrador igazi munkavonal, nem is baj, hogy nem olyan nagy - nyugtat meg Papp Béla telepvezető és kiképző, amikor rácsodálkozom a méretére. A fél órás menetelés közben a kutya azt tanulja meg, hogy az akadályok előtt haladéktalanul meg kell állnia és le kell ülnie, ezzel jelezve a gazdának, hogy valami zavaró körülmény van.

Odin lelkesen, de rutinosan közlekedik a pályán, Kornél és Martin szintén. Gyakorolják a lépcsőzést, hol egyikük vezeti az állatot, hol másikuk. A jutalomfalatok pillanatok alatt tűnnek el, a kutya így kapja meg a reggelijét. Aztán jönne a közömbösítés: Odinnak nincs könnyű dolga, a roppant mogorva szolgálati kutya mellett kéne elmennie, de ezt most megússza, mert az eb éppen nincs a helyén. A félórás gyakorlás végén Odin visszakerül a kennelbe. Ő már a sokadik kutya itt, akinek komoly szerepe lesz egy vak vagy gyengénlátó ember életének megkönnyítésében, de erről még nem tud. Azt sem, hogy gondozói bűncselekményért kapott büntetésüket töltik: ő csak csillogó szemmel néz fel rájuk, és boldog farkcsóválással végzi a feladatokat.
   
2012 óta folyik itt vakvezetőkutya-előképzés a fogvatartottak bevonásával. Az elképesztően triviális ötlet a STOPP-segítő kutyák operatív programja nevet kapta - ezt már Joó László bv. ezredes, az intézmény vezetője meséli, amikor bemenekülünk az irodába a hirtelen jött ősz elől.

"A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével közösen indítottuk a programot, amely itteni munkatársam, Papp Béla kutyatelep vezető ötlete volt. Sokat nem gondolkodtam rajta, mert egy nagyon fontos reintegrációs célt is meg tudunk ezzel valósítani" - mesélte Joó, aki korábban is dolgozott fiatalokkal, így jól tudja, milyen problémákkal küzdenek a kamaszok. Az intézetben 14-21 év közötti fogvatartottak vannak. "Az első fázisba kapcsolódott be a börtön. A kutyák hathetes kortól egyéves korig olyan szocializációs folyamatban vesznek részt, amelynek célja, hogy hozzászokjanak egy sor különböző ingerhez. Egy vakvezető kutyának nem vonhatja el a figyelmét a munkától bármilyen zaj, se egy autóduda, sem egy durranás. Megkötöttük az együttműködési megállapodást és rögtön két kiskutyát kaptunk. Azóta 30 kutya fordult meg itt. Úgy tűnik a célok megvalósultak, általában 3-4 kutya van itt egyszerre, attól függően, hogy hogyan tud az egyesület állatokat adni. A kutyák nevelőcsaládoknál élnek egyéves korukig, és ami hiányzik, azt úgy küszöböljük ki, hogy a kutyatelep vezetője rendszeresen kiviszi a kutyákat a városba és megismerteti velük a tömegközlekedést, a villamost és a buszt" - foglalta össze a program lényegét az ezredes.

Egy kutya felnevelése és kiképzése nagyjából kétmillió forintra tehető, és bár sokan várnak rá, a szervezetek folyamatos pénzhiánnyal küzdenek, így sokat kell várni egy jószágra. Az sem biztos, hogy megfelelő lesz a kinézett kutya, annak ellenére, hogy a munkavonalas labradorok kiválóan képezhetőek. Volt itt már kutya, akit csípőízületi diszplázia gyanú miatt szűrtek ki; más nem bizonyult megfelelőnek; de azóta mindegyik boldog gazdis eb lett, sőt van olyan, akit azóta szarvasgomba-keresőként alkalmaznak.

Olyat kapnak, amit sosem tapasztaltak meg


"Nagyon nagy pluszt ad fogvatartottaknak" - feleli az ezredes arra a kérdésre, mit is nyernek ebből a srácok. "Azt kapják, amit nem biztos, hogy megtapasztaltak valamikor is az életükben. Az itt bent lévőknek a sikerélmény nem adatott meg: lehet, hogy az iskolai közösségben is ki voltak rekesztve, és a családban sem biztos, hogy volt pozitív, követendő példa. Itt megtapasztalják, hogy bármit is követettek el, lehet bármilyen hiányosságuk, a kutyától egyvalamit kapnak: szeretetet. Ráadásul kézzelfogható eredménye van annak, amit csinálnak. Mi erősítjük bennük azt, hogy ez egy jóvátétel is, hiszen olyanoknak segítenek, akiknek ezáltal nyílik meg a világ. Nagyon pozitív tapasztalataink vannak" - tette hozzá.

A program kezdete nem volt rózsás, a srácokat a többiek húzták, amiért együtt dolgoznak a nevelőkkel. Aztán elmaradtak a beszólások, és szinte mindenki jelentkezik a kiképzésre. Persze ennek az is az oka, hogy ki lehet jönni a zárkából, és legalább történik valami. Az is segített, hogy a kutyák járnak a zárkákban is, mindenki barátkozhat velük, és nagy sikerük van az elmondások szerint.

A pszichológus dönt


Az intézmény pszichológusa, Fejes Lejla felméri az önként jelentkezőknél, miben segíthet nekik a kiképzés. Nagyon sok mindent fejleszt az állattal (nemcsak a kutyával, hanem bármiféle kisállattal) való foglalkozás, de leginkább a kommunikációs hiányokat tudja korrigálni, és ez nem is biztos, hogy csak verbális kommunikációt jelent. "Az elsődleges szándék az, hogy olyan fogvatartottakat válasszunk ki, akiknek vagy a kapcsolattartása nem elégséges, vagy egyáltalán nincs kapcsolatuk a külvilággal, vagy a megküzdési stratégiáik nem nagyon fejlettek, nem tudják a stresszes helyzeteket kezelni, öncsonkításig, önkárosításig is elmennek, vagy egyéb agresszív cselekedet jelenik meg náluk. Nekik sokat tud segíteni a kutyázás" - vázolta a kiválasztás feltételeit a börtön viselkedéselemzője és megbízott pszichológusa, aki jól ismeri a börtönök személyiségromboló hatását. "Kiválasztok pár embert, aztán leülünk Bélával (Papp Béla kutyakiképző - a szerk.) és megbeszéljük, mert nem értünk mindig egyet. Én olyanokat szeretnék első körben kiválasztani, akiknek a szociális készségeik alacsony szintűek. Van olyan, aki mióta bekerült, semmiféle kapcsolatot nem tart a külvilággal, se csomag, se levél se látogatás. Végül az a kompromisszum született meg, hogy válasszunk olyan elítéltet, akinek jobb képességei vannak, de a szociális készsége rossz, illetve olyat, akiknek más megerősítésre van szüksége" - mondja a szakember.

Nem érdemes olyat választani, akinek van jövőképe? - merült fel, ám Fejes szerint azoknak, akinek a reintegrációját sikeresebbnek vagy könnyebbnek látják, más programokat kínálnak. Inkább a szakma és az iskola irányába mozdulnak el, ami itt azt jelenti, hogy az általános iskolát lehet befejezni, illetve a 10. osztályig tanulni, valamint kőműves, burkoló, kosárfonó, targoncakezelő szakmákat lehet szerezni.

Sokakban felmerülhet, hogy a gyakran halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok hogyan élik meg az elválást a részvételükkel kiképzett állatoktól. "Ha elmegy egy kutya, jön egy másik, és a kötődést át lehet tenni a másik társállatra. Tudják, hogy jó célt szolgál a program, ezért nem olyan nehéz az elválás" - nyugtat meg a szakember, aki szerint viszont a máshol jól működő kisállat-programnak itt hamar vége lenne. "Életkori sajátosság, hogy rengeteg tesztoszteron termelődik. Ráadásul rengeteg frusztráció éri őket, ingerszegény a környezet, idegenekkel vannak összezárva, a családdal és a barátokkal is vannak konfliktusaik, ez itt halmozottan jelenik meg, és gyakran fordul agresszióba. Nem lenne jó vége."

Címke:   Miskolc fiatalkorúak kutyaterápia reintegráció