Miért jó a börtönrádió? Egy kvalitatív hatásvizsgálat eredményei

Szerző: bortonradio.reblog.hu

Link: http://bortonradio.reblog.hu/miert-jo-a-bortonradioegy-kvalitativ-hatasvizsgalat-eredmenyei

Dátum: 2016.10.22.
Kíváncsiak voltunk, hogy a személyes benyomásokon kívül, objektívabb módszerekkel is bizonyítani lehet-e a munkánk értelmét, ezért szakértőket kértünk fel a hatásvizsgálatra.

Szabadidő a zárkán kívül

Bár az önkéntesség fogalmát a börtönben kicsit másképp kell érteni, mint a szabad életben, egy dolog egyértelműen kiderült: a férfi és női fogvatartottak körében nagyon hasonlóak a rádiózással kapcsolatos motivációk.

A fogvatartottak programba való bevonásról a neveléssel és rehabilitációval foglalkozó reintegrációs tisztek döntenek. A teljes fogvatartotti populációból egy szűk kör az, amelyik a magaviselete, a közösségbe való beilleszthetősége, a bűncselekmény típusa, az ítélet hossza, családi helyzete alapján bevonnak a programokba. Ők a „börtön elitjének” tartott réteg, akik könnyebben motiválhatóak a többi fogvatartottnál.

A reintegrációs tisztek véleményével egybevágtak az interjúink tapasztalatai: a rádiózásba bevont elítéltek motivációja kapcsán is jellemző, hogy eleinte csak a zárkán kívüli idő eltöltése, a börtönbeli élet minőséget és a szabadulás idejét befolyásoló „jópontok”, kedvezmények reményében jelentkeztek a programra. A motiváció később mélyül el. Valójában a programok hosszútávú sikerének, eredményességének egyik záloga, hogy sikerül-e a fogvatartottakat elmozdítani az instrumentális, érdekek által vezérelt motivációk szintjéről

Mitől nő a motiváció?

A motivációkra pozitívan hat, hogy a fogvatartottak egy folyamatos zárkán kívüli tevékenység reményében vághatnak bele a rádiózásba, ami akár az egész ítélet hosszát végigkíséri. A zárkán kívüli programok jellemzően pályázatokból megvalósuló, véges időtartamú tevékenységek. A fogvatartottaktól és a börtönök dolgozóitól egyaránt sokszor halljuk azt a kritikát, hogy a véges, szűkös időkeretben működő programok nem épülnek be a börtön és a fogvatartottak életébe, ezért nem is képesek valódi változásokat előmozdítani.

A zárkában haszontalanul töltött idővel a legnehezebb megbirkózni, valamint azzal, hogy kevés az olyan tevékenység, ami kiszakít, vagy lefoglal a zárkában – mondják a fogvatartottak. Ebből a szempontból is különleges lehetőségnek tartják a rádiózást, amivel akkor is lehet foglalkozni, amikor éppen nem a formális foglalkozások keretében végzik.

A motivációk elmélyülésére erősen hatott, amikor az előkészületek után elkezdték a műsorkészítést. Másrészt előjöttek félelmek, kételyek a szakmai készségekkel és a kudarcokkal kapcsolatban.

Kreativitás és felelősségvállalás

A rádiózásra jelentkező fogvatartottakat leginkább az lelkesítette, hogy „végre felelősséget lehet vállalni valamiért”, hogy lett „cél, perspektíva a börtön hétköznapjaiban”, hogy „meg tudunk szólalni, amivel könnyíthetjük a helyzetünket, ami az előnyünkre válik.” Ez alatt részben az érdekképviseletet értik a börtön vezetősége felé, részben pedig a börtön és a hatóságok által kommunikált, sokak számára nehezen érthető rendeletek, szabályok általuk is fogyasztható „emberi nyelvre” fordítását.

A rádiózástól a kreativitás kiélését és szabadságot várjak, amit nagyon nehéz a börtön falain belül megélni. A rádiósok elmondása szerint még a szabadidős tevékenységekre és civil programokra sem jellemző a szellemi vagy alkotómunka, melynek kereteit, tartalmát maguk a fogvatartottak alakíthatják ki. A rádióval kapcsolatban ez volt a legmeglepőbb és legváratlanabb számukra.

Miben segít?

Elmondták, hogy a rádiózás hasonlóbb a kinti világban végzett tevékenységeikhez, mint a legtöbb börtönben végzett tevékenység: „Abban ad majd segítséget, hogy megőrizzem magam olyan embernek, amilyennek szeretném” (férfi rádiós); „A mentális készségeimet szinten tudjam tartani”  (férfi rádiós); „Az ember ebben a szűk környezetben elbutul. A rádióval visszajön a kommunikáció, a szókincsem” (férfi rádiós).

„A műsorszerkesztésre is ezért álltam rá jobban, mert ki lehet teljesedni. Lehet beszélni, úgy, ahogy az ember nem szokta meg. Végre nem azt a kétszáz szót használom, amivel eltérítem a hülyéket, hanem azt, amit igazából az életben is szeretnék mindennap használni” (szabadult férfi rádiós).

Speciálisan a nőkre jellemző igény, hogy a rádiózás támaszt adjon, hogy kiadhassák magukból az érzéseiket és meghallgathassanak másokat. A férfiakat inkább a műsorkészítés és a vágás technikai háttere érdekli. A férfiak ezeket a készségeket tartják hasznosnak a szabadulás utáni életben, míg a nők inkább a műsorkészítést, a kommunikációs- és íráskészség fejlődését tekintik használható tudásnak a szabadulás után.

Amikor bejön a külvilág…

Fontos motivációs faktor, hogy – a rádiósokat segítő civil mentorok, a műsorokba meghívott civil vendégek és a kívülről behozott információk, hírek révén – „bejön a külvilág”. Volt, akire a börtönrádióról készült TV-riporton vagy honlapon keresztül találtak rá elvesztett barátai, így vették fel újra a kapcsolatot.

Úgy látták, hogy a rádió a civil társadalom felé is segíti a fogvatartottak elfogadását: „Segíti a civil emberek hozzáállását hozzánk. A barátok nem azt kérdezik, hogy miért ültél, hanem azt, hogy mit csinálsz, mi a feladatod rádiósként?” A rádiós szerepben látva könnyebben elfogadják a fogvatartottakat, oldódnak az előítéleteik. Az interjúidézetek az első időszak érzéseit tükrözik:          

Címke:   börtönrádió hatásvizsgálat szabadidő reintegráció