Kolbászba rejtve is csempésztek már a börtönbe telefont

Szerző: Mágó Károly, Fotó: Szabó Gábor / Origo

Link: http://www.origo.hu/itthon/20161109-nehez-elhelyezkedni-a-szabadult-raboknak.html

Dátum: 2016.11.09.
Az Origónak nyilatkozott elsőként a Büntetés-végrehajtás új országos vezetője.Tóth Tamás két évig volt az előző parancsnok helyettese, korábban pedig húsz évig a rendőrségnél dolgozott, ahol budapesti rendőrparancsnok is volt. Azt mondja, nem tervez éles váltást a börtönökben, azt azonban szeretné, ha minden rab dolgozna.

Néhány napja nevezték ki, az előző parancsnok nyugdíjba ment. Az, hogy elődjét nem menesztették, mennyiben segíti a munkáját?

Két évig a Büntetés-végrehajtás országos parancsnokának helyettese voltam – előtte több mint húsz évet töltöttem a rendőrségnél.

Már maga az, hogy átkerültem a rendőrségtől a büntetés-végrehajtáshoz, nagy váltás volt.

Teljesen más a két szervezet, a két év arra volt jó, hogy átlássam a különböző folyamatokat. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan időszakban kerültem a Büntetés-végrehajtáshoz, és most olyan időszakban lettem országos parancsnok, amikor rendszerszintű változásokon dolgozhatunk. Az utóbbi két évben, az országos parancsnok helyetteseként részt vehettem azoknak az új feladatoknak, terveknek a kidolgozásában, amelyek meghatározzák a büntetés-végrehajtás következő évtizedeit. A munka – legyen szó az élet bármely területéről – csak akkor hatékony igazán, ha csapatban zajlik. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a szoros és sikeres együttműködés. Szervezeten belül és azon kívül egyaránt. Ezen együttműködések fenntartására és újak kialakítására is nagy figyelmet fordítok majd. De a hitelességet és a vezetői személyes példamutatást is fontosnak tartom, ahogyan azt is, hogy tudatosítsam az állománnyal, hogy mindenki egyformán fontos a szervezet életében, és céljaink elérése érdekében mindenkinek a munkájára szükség van. Így a már megkezdett úton, a korábbi értékekkel felvértezve, de folyamatosan fejlődve haladunk tovább. A beiktatásomon azt mondtam, hogy könnyű és nehéz az új feladat egyaránt.

Könnyű, mert a szervezet egyébként stabil, jól működik, ez nem jelenthet gondot.

De éppen ezért nehéz is, mert adja magát a kérdés, hogy akkor mit lehet még fejleszteni. De hála Istennek feladat van, unatkozni nem fogok.

Melyek azok területek, amelyeken nem akar változtatni, és melyek azok, amelyeken éles váltást tervez?


Éles váltásra sehol nem gondolok, a finomhangolásokon dolgozom, amelyek hatékonyabbá tehetik a bv. munkáját. A büntetés-végrehajtás komoly tradíciókkal és szervezeti kultúrával rendelkező „cég", természetesen ezen hagyományok mentén képzelem el a megújulást. Vezetőként elvárom a lendületet és a folyamatos innovációt. Hasznosnak tartom a jó példák átvételét, legyen szó külföldi bv. szervezetről, hazai társszerv gyakorlatáról, vagy akár a versenyszférában dolgozó cég tapasztalatairól. A szervezet ismertségéért fogok dolgozni.

Fontosnak tartom a nyitottságot, a 21. századi módszerek és metódusok alkalmazását, mind a vezetői, mind a végrehajtói szinten.

Az igazságszolgáltatási rendszer egyik elemeként a bv. is hozzájárul a közrend és a jogbiztonság fenntartásához. Sőt, meggyőződésem, hogy jelentős bűnmegelőzési szerepet is betöltünk, bár nem ez az első, ami a börtönrendszerről beugrik az embereknek. Pedig mi adhatunk olyan eszközt a bűnelkövetők kezébe, amivel – ha akarnak – meg tudják változtatni addigi attitűdjüket, ezt pedig szeretnénk minél inkább bemutatni a társadalomnak.

Az emberek előítélesek a szabadult rabokkal. Kommunikációs téren beszél a rabok integrációs folyamatáról. De hogyan lehet ezt a gyakorlatba átültetni?


Az emberekben a fogvatartottakkal szemben a szabadulásuk után is van egy erőteljes előítéletük, miközben annak, aki szabadul, dolgoznia kellene, el kellene, hogy tudja tartania a családját.
Nem egyszerű börtönből szabadultként elhelyezkedni, ezért valljuk munkatársaimmal, hogy egy szakmai végzettséggel és a bv. intézetben megszerzett munkatapasztalattal könnyebbé válhat ez az út. A fogvatartottak munkáltatása ugyanis a reintegráció rendkívül fontos eszköze, amely rendszeres életvitelhez szoktat, elősegíti az önbecsülés és a felelősségérzet növekedését, lehetővé teszi a tartási költségekhez hozzájárulást, a hozzátartozók támogatását és a tartalékolást a szabadulásra. Fontos, hogy szervezzünk jóvátételi programokat, például amikor a rabok kimennek, játszóteret újítanak fel, vagy temetőket gondoznak, tehát olyan dolgokat csinálnak, amivel a közösség értékeihez hozzá tudnak tenni. A társadalom célja is az kell legyen, hogy ezek az emberek integrálódjanak, hiszen, ha újra bűnöznek, akkor nem oldottunk meg semmit. A reintegrációs stratégiánk egyik legfontosabb eleme a munkakultúra elsajátítása. Munka pedig van bőven: jelenleg több mint 11000 fogvatartott foglalkoztatását tudjuk megoldani, ők vagy munkát végeznek vagy tanulnak.

Olyan hiányszakmákban nyújtunk képzéseket, amelyekben a szabadultak később el tudnak majd helyezkedni. A szakmák kiválasztásánál az elsődleges szempont az, hogy illeszkedjenek az adott térség munkaerő-felvevő piacához, ezzel is segítve, hogy a fogvatartottak szabadulásuk után a megszerzett tudással, szakképesítéssel felkészülten és minél nagyobb eséllyel kapcsolódjanak be a munka világába. Sőt a büntetés-végrehajtási intézetek mellett működő gazdasági társaságoknál az elítéltek gyakorlatot is szerezhetnek az adott szakmaképzés keretein belül. Eredményeink – ami a fogvatartottak foglalkoztatását jelenti – Európa élvonalába tartoznak.

Címke:   országos parancsnok szakmai program riport