Először azt nézték a férfi foglyok, hogy mi lóg ki a ruhámból

Szerző: Munk Veronika, Fotó: Bődey János / Index

Link: http://index.hu/belfold/2016/11/26/lados_jozsefne_elso_noi_nevelo_bortonben/

Dátum: 2016.11.26.
Amikor Lados Józsefné 1970-ben, huszonéves fiatal nőként először besétált egy budapesti börtönbe dolgozni, a büntetés-végrehajtási intézmények falain belül jellemzően konyhás pozíciókba kerülhettek nők. Harminc évet töltött börtönökben, ő volt Magyarország első női nevelője, aki férfi fogvatartottak között dolgozott. Volt, hogy pengékkel akarták szétvágni az arcát, de olyan is, hogy megszánt egy síró rabot.
 
Lados Józsefnét mindig is vonzották az egyenruhás munkakörök. Alig múlt húszéves, amikor megtudta, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága gyors- és gépírót keres, és azonnal be is adta a jelentkezését.
 
Már gyerekként is felnézett a szomszédjukban lakó honvéd ezredesre, a fess egyenruhájára, felelős beosztására, de amikor megkérdezte a férfit, neki vajon mikor lehet majd egyenruhája, akkor a szomszéd kedvesen rámosolygott és közölte, hogy soha. A lányoknak ugyanis, érvelt az ezredes, egészen más a dolguk.
 
Ladosné Erzsébet viszont nem az a fajta ember, akit bármitől könnyű lenne eltántorítani. Frissen végzett gyors- és gépíróként viszont megragadta a kínálkozó lehetőséget, és hamar fel is vették a fogvatartottaknak készített börtönújság, a Heti Híradó szerkesztőségébe. „Abban az időben egyetlen napilap vagy hetilap sem juthatott be hozzájuk a börtönbe, csak ez az erős kontroll alatt tartott, szerkesztett lap. Tájékoztató jellegű volt, hogy ne szakadjanak el annyira a külvilágtól” - emlékszik a kezdetekre.
 
A munka és két kicsi gyerek mellett kezdte el a szegedi tanárképző főiskolát, és amikor másodéves lett, jött a lehetőség, hogy majdani pedagógusként kérvényezheti, hogy nevelőtisztként dolgozhasson a börtönben. Pedig akkoriban nagyon kevés nő dolgozott a büntetés-végrehajtási intézményekben: nő az főként konyhás lehetett. Mindössze egyetlen női nevelő volt, ő is a női fogvatartottakkal.

Alig néhány hónapot töltött női rabok mellett
 
Erzsébetet mégis azonnal kinevezték, most, közel ötven évvel később azt mondja, határozottsága és egyenes, szabálykövető magatartása miatt találhatták alkalmasnak a nevelői feladatra. Nyolctól négyig kellett dolgoznia, folyamatos kapcsolatot ápolt a letartóztatott bűnözőkkel, intézte ügyes-bajos dolgaikat vagy éppen fegyelmezte őket.
 
„A főiskolás társaim kapaszkodtak az asztalba, rettegtek attól a lehetőségtől, hogy pedagógusi végzettségüket a börtönben kamatoztassák. De én azt mondtam, ki akarok menni az élet sűrűjébe” - mondja a 70 éves, alacsony, filigrán nő, aki kezdőként a Gyorskocsi utcai börtön hatodik emeletére került, az előzetes letartóztatásban lévő nők mellé.
 
Élete első zárkájában ÜK-sok, azaz üzletszerű kéjelgésért lecsukott szexmunkások voltak, és néhány besurranó tolvaj. „Amikor először beléptem a zárkába, azt éreztem, hogy méregetnek és irigykednek. Ugyanis ki volt lakkozva rózsaszínre a körmöm, és ki volt húzva a szemem normális szemceruzával. Nekik viszont nem lehetett sminket bevinni, szegények fekete cipőkrémmel húzták ki a szemöldöküket és szemhéjukat.”
 
A női rabok között mindössze pár hónapot maradt, nem volt alkalma mély kapcsolatot kialakítani velük, ugyanis az első pillanattól nagyon rossz viszonyban volt a közvetlen kollégájával. A hetvenes években jócskán fehér hollónak számító női munkatárs mellé került, megosztották a több száz fogvatartottal járó női körletet, a fele lett Erzsébeté. Az idősebb kolléganő viszont nem hagyta kibontakozni, rendszeresen Erzsébet feje felett átnyúlva hozott döntéseket.
 
Pár hónap alatt annyira elmérgesedett a helyzet, hogy Erzsébet a felettesükhöz, a nevelési osztályvezetőhöz fordult. Azonnal áthelyezték, mindössze egyetlen emelettel került lejjebb, ahol szintén előzetes letartóztatásban lévő fogvatartottak voltak, de férfiak.

Címke:   nevelőtiszt pedagógus szakmai életút riport