Bilincs helyett mikrofon – a börtönrádiók térhódítása

Szerző: Polák Zsóka / lumens.blog.hu

Link: http://lumens.blog.hu/2016/11/28/bilincs_helyett_mikrofon_a_bortonradiok_terhoditasa

Dátum: 2016.11.28.
Jogukban áll hallgatni, ám ők mégsem teszik ezt – legalábbis nem úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Egyre több elítélt ragad mikrofont, hogy magának az elfoglaltságot, rabtársainak pedig az információáradást biztosítsa.
 
Vajon mit tehet az ember, ha bűncselekmény miatt a rácsok mögé kényszerül? A fegyházak falain belül sem áll meg az élet, a börtönmunka régóta működő intézmény. Magyarországon törvény mondja ki, hogy a fogvatartottaknak kötelező dolgozniuk, amennyiben a fegyház tud számukra munkát biztosítani.
 
Ezek a munkák legtöbbször úgynevezett költségvetési munkálatok, az elítéltek a fegyházon belüli feladatokat látják el: felújítást végeznek, takarítanak, főznek, varrnak – ők készítik például a rendőruniformis rangjelzéseit –, hajat vágnak. Mindemellett sokan dolgoznak a büntetés-végrehajtás mellett működő állami cégek kötelékeiben, ezek legtöbbször ipari vagy mezőgazdasági munkák. Nagyjából 20 évvel ezelőtt azonban egy új szakma jelent meg a rácsok mögött: a börtönrádiózás.
 
Ahogy a többi börtönbéli elfoglaltság, a rádiózás is célt ad a fogvatartottaknak: is megvan a lehetőségük, hogy gyakoroljanak egy szakmát. Ez a terület pedig több lehetőséget rejt magában, mint egész nap ágyneműt vasalni vagy betonozni – szellemi táplálékként szolgál. A mozgalom nem titkolt célja a reintegráció megkönnyítése, hiszen sokaknak okoz nehézséget a börtönévek után a társadalomba való visszailleszkedés.
 
A börtönrádiózás újfajta rutint hoz az elítéltek életébe: nemcsak lefoglalja őket, és folyamatos sikerélményeket biztosít számukra, hanem elismerést is kapnak a szakmai stábtól és a többi rabtól egyaránt. Szintén rengeteget jelent számukra, hogy megvan a lehetőségük a véleményformálásra, illetve van egy közeg, akik meg is hallgatják szavaikat. Mindemellett csökkenti a rabok közti belső feszültséget, és segíti az intézményen belüli kommunikációt – közösséget kovácsol a fogvatartottakból.
 
A jó magaviseletért mikrofon jár
 
Egy börtönrádió létrehozása természetesen nem egy olyan folyamat, hogy mikrofont adnak a rabok kezébe, és megnyomják a felvétel gombot. A munka feltétele a különösen jó magatartás, ezzel együtt olyan presztizst kap a börtönrádiózás, amiért érdemes jól viselkedni. Szerkesztőnek tehát bárki jelentkezhet, kivéve a pedofilokat és a nagy médiavisszhangot kapott bűncselekmények elítéltjeit. A szerencsés kiválasztottak továbbképzést kapnak – a műsorszerkesztés teljes folyamatát megtanulják. Phil Maguire, az angliai börtönrádiózás szülőatyja szerint ez a munka kiválóan fejleszt egyszerre több képességet: a retorikát, a technikai tudást, a szervezői készséget, a csapatmunkát, illetve a határidők betartását is.

Elsőként Angliában szólalt meg a börtönrádió
 
Huszonkét évvel ezelőtt Angliából indult ki az ötlet, hogy az elítéltek mikrofont ragadjanak. Azóta komoly szervezetté nőtte ki magát a börtönrádiókat magába tömörítő Prison Radio Association, amelyről egyre több országban vesznek példát – többek közt Magyarországon is. Történetük 1994-ben kezdődött, amikor a Feltham börtön közelében élő két szomszéd, Mark Robinson és Roma Hooper látta meg a lelki segélynyújtás lehetőségét a rádiózásban. A fiatalkorúaknak fenntartott börtönben sokan kíséreltek meg öngyilkosságot, az adások pedig pont akkor tartották a lelket a fogvatartottakban, amikor a legsebezhetőbbek voltak: éjjel. A kezdeményezés sikeres lett, egyre több börtön csatlakozott hozzá, és így egyre több elítélt kapott lehetőséget arra, hogy hallassa a hangját.
 
Azt pedig, hogy milyen minőségű anyagokat tudnak gyártani az elítéltek, mi sem mutatja jobban, hogy 2009-ben a brixtoni börtönrádió például négy kategóriában is díjat vihetett haza a britek legkomolyabbnak számító rádiós díjkiosztóján, a The Radio Academy Awards-on. A mozgalom olyan méretűvé duzzadt, hogy csak Angliában már 112 fegyházban hallható a börtönrádió. Amellett, hogy munkát és reményt ad a fogvatartottaknak, remek szócső arra, hogy további megmozdulásokra késztessék a rabokat: 2015-ben például olvasásra ösztönözték őket a Six Book Challenge elnevezésű program keretein belül. Az eredmény: 13500 bebörtönzött ragadott könyvet.
 
Ezzel együtt a világ többi részén is hasonló sikerrel indultak meg a börtönök falain belül a közvetítések. Ecuadorban szintén díjazták a börtönrádiósokat, méghozzá a nőket: a Palabra Libre című műsor 2014-ben díjat nyert egy mexikói rádiós fesztiválon. A hatvan perces műsoroknak a börtönön kívül is sikerük van, egyes részeit több ezren töltik le. A női csapat elsődleges szempontnak azt tartja a börtönrádiózással kapcsolatban, hogy reményt ad nekik egy olyan helyen, ahol ez igazán ritka.
 
Norvégiában az angol viszonyokhoz képest még nyitottabban állnak a börtönökben a rabok szakmai képzéséhez. A világ legemberségesebbnek tartott börtönében, Haldenben például egy sor új foglalkozást tanulhatnak ki a fogvatartottak, a kémiaszakkörtől kezdve a zenei képzésen át a faipari munkáig széles palettáról válogathatnak – így szinte magától értetődő a rádiózás lehetősége. A saját, jól felszerelt stúdióval rendelkező börtönben a rabok zenét vehetnek fel, ugyanitt elkészíthetik a műsorokat. A norvég büntetés-végrehajtási rendszer alapjaiban véve is teljesen más, mint a hazai vagy az angol, hiszen nominálisan nincsen életfogytig tartó büntetés – elég csak a közelmúltban a maximálisan kiszabható 21 évre ítélt norvég tömeggyilkosra, Andrei Breivikre gondolni.
 
A norvég mentalitás szerint a börtön célja nem az, hogy frusztrált, megtört és visszailleszkedni képtelen emberek kerüljenek vissza a társadalomba, hanem becsületes adófizetők. Ez a pozitív hozzáállás a statisztikákban is meglátszik: a haldeni börtönben rendkívül ritkák az incidensek, szökési kísérletek szinte egyáltalán nincsenek, az eltávozáson tartózkodók 99%-a betartja a visszaérkezés idejét. Mindezt annak tulajdonítják, hogy igyekeznek a külvilághoz minél hasonlóbb életet biztosítani számukra a rácsok mögött, olyannyira, hogy a fogság alatt kitanult szakma – köztük a börtönrádiózás is referenciaként bekerül a szabadulás után az önéletrajzokba, és az állásinterjúkon jól hangzó pontként szerepel.

Már a magyar rabok is rádiózhatnak
 
Közép-Európában elsőként Magyarországon, Vácott alakult meg a rabok által vezetett Rács FM 2014-ben, amely az Adj hangot alapítvány szárnyai alatt kezdte meg működését. Mindez egy médiaszakkörrel indult, ahol a rabok által készített Cetli című drogprevenciós kisfilm különdíjat nyert. Az elítéltek megízlelték a siker és a lehetőség ízét, hamarosan újságot és vakoknak szóló hangoskönyvet is készítettek. Ekkor figyelt fel rájuk az Adj hangot alapítvány, innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy hamarosan a börtön könyvtárában külön őrizet mellett műsorokat gyártsanak.
 
Vác után másodikként Győrben nyílt lehetősége a foglyoknak mikrofont ragadni. Ott 2016 februárjában indult el a Sing Sing FM a Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben szintén az Adj Hangot Egyesület szervezésében. A börtönrádiónál jelenleg hat fogvatartott dolgozik, akik külsős mentoroktól kapnak segítséget műsorok elkészítésében. Munkájuk gyümölcse reggel kilenctől délután ötig egy zárt láncú hálózat segítségével minden cellában hallható – természetesen felvételről, az élő közvetítés még a jó magaviseletű rabok mellett is olyan veszélyforrás, amelyet nem mernek megkockáztatni a börtönökben.

Címke:   börtönrádió történet szabadidő reintegráció