„Amilyen a börtön, olyan a társadalom” – Fliegauf Gergely kriminológussal beszélgettünk a rácsokon belüli életről

Szerző: Szarka Nóra, Fotó: Aros Anita / NLCafé

Link: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20161130/borton-rasszizmus-rab-elitelt/

Dátum: 2016.11.30.
Fliegauf Gergely végzettségét tekintve kriminológus és pszichológus, kutat és publikál a börtön belső világáról, börtönblogot szerkeszt. Ő maga éppen 4 évig és 4 hónapig bírta a rácsok között, és utána – még mindig a büntetés-végrehajtás keretein belül – máshová ment dolgozni. Két éve leszerelt a bv-től. A benti életről, a börtönhierarchiáról és még nagyon sok mindenről mesélt.

Azt mondtad, hogy kriminológusként nyilatkozol, börtönpszichológusként nem. Miért?
 
Már nem vagyok aktív börtönpszichológus, és igazából nagyon kevés ideig voltam, ezért nem akarok ebben a minőségemben beszélni. Azokkal szemben lenne tiszteletlenség, akik tényleg bent dolgoznak a körleten pszichológusként. Persze, az is igaz, hogy majdnem tíz évig oktattam börtönpszichológiát fegyőröknek. Most is szoros kapcsolatban állok a börtönök világával, sőt az elítéltekkel is foglalkozom a rajzaikon keresztül, szerkesztek börtönblogot, és szinte mindennap találkozom a börtön köré csoportosuló problémákkal.

Mi volt a legnehezebb a rabokkal való beszélgetések során? Őszinték voltak veled?
 
Pár kivételtől eltekintve a rabok nem akarják a terápiát, ők ugyanis nem maguktól mennek pszichológushoz, mint mások, hanem a börtönben ez kötelező. Nincs igényük az önismeretre, és nem is szívesen mondanak el olyan dolgot, amiből a gyengeségük és a sérülékenységük kiderülhet. Az első dolog, amit a börtönben megtanulnak az elítéltek, hogy nincs bizalmi kapcsolat, nem lehetsz gyenge, mert akkor eltipornak. Miközben szomjaznak az emberi szóra, arra, hogy normális hangon, odafigyelve beszélgessen velük valaki… Érdekkapcsolatok, szövetségek természetesen vannak, és ezek nagyon fontosak. A span az olyan ember, akit jól ismersz kintről, ez maximum két ember lehet, ők jelentik a legszorosabb benti köteléket. Nem jó szó, de ők a barátok. A földi már egy lazább kapcsolatot jelent, ez inkább csak azt takarja, hogy egy faluból, egy vidékről származnak, esetleg hallomásból ismerik egymást. Az igazán erős érdekszövetség a gang, ez a földikből, a telepiekből és a csatlakozókból áll. A telep lakótelepet jelent. A gang törvénye erősebb bármilyen törvénynél, még a rabtörvénynél is, pedig az nagyon fontos a börtön falain belül.
 
Mi a rabtörvény?
 
Mondok példákat: például az rabtörvény, hogy soha nem köpik be azt, aki a tetoválásokat készíti. Vagy nem mondják meg azt, hogy kinek van tiltott mobiltelefonja, és honnan szerezte. A rabtörvény tiltja azt is, hogy bárki a fogvatartottak közül köpjön az őröknek, de ha a gang azt parancsolja, akkor vamzerkodni fognak. Ez azt jelenti, hogy terjeszteni fognak valakiről valamilyen valótlan dolgot, amivel ki tudnak tolni a másikkal. Ha a gang ezt akarja, akkor az őröknek is továbbadják. A gangesedés egy viszonylag új jelenség a magyar börtönökben, úgy 10-15 éve létezik, Amerikában már a hatvanas évek óta vannak gangek a börtönökben.

Milyen a rabok és a börtönőrök viszonya? 
 
A rabok és a börtönőrök két különböző társadalomhoz tartoznak a börtönben, bár mindketten ismerik egymás szabályait és törvényeit. Nem jó szó, hogy ellenségek, de mindenképpen szembenálló felek. Vannak dolgok, amelyeket nem tudnak az őrök betiltani, ilyen például a kábítószer. Törvényszerű, hogy a börtön falain belül vannak drogok: kristály, biofű, dizájner drogok, és régebben nagyon divatos volt a Rivotril is, ami egy nyugtató. Általában a csomagokban kerülnek be ezek a cuccok, és ha nagyon-nagyon akarnák, akkor észrevennék az őrök. A személyzet is becsempészheti ezeket, pénzért, de erről csak nagyon óvatosan beszéljünk, mert ez nagyon súlyos vád.
 
Miért hunynak szemet az őrök a drog fölött?
 
Egy bizonyos szintig azért engedik, mert különben börtönlázadás lenne. Ameddig nincs balhé, addig nincs kutatás sem, így aztán közös érdek a nyugalom megőrzése. Nem a magyar börtönöket szidom ezzel, nagyon távol áll tőlem, hogy ilyet tegyek. Klasszikusnak mondható nemzetközi, globális és szisztematikus jelenségeket feltáró kutatási eredményekre hivatkozom most, hogy csak egy példát említsek: Anthony L. Guenther a hetvenes években Amerikában kimutatta, hogy a tiltott tárgyak milyen szerepet játszanak a börtönökben, és nagyon hasonló következtetésekre jutott, mint én. Guenther munkásságáról rendszeresen szoktam az egyetemi előadásaimon beszélni. Azt szoktam mondani, hogy ha a drogot nem engednék be, akkor a börtön összeomlana, mert a drog a téglák között a malter, ami összetartja az egészet. Ha nem lenne, az mindkét csoportnak, az őröknek és a raboknak is rossz lenne. Ezért is lenne nagyon fontos a börtönökben kábítószerügyi ártalomcsökkentési programokat indítani.
 
Kiket sanyargatnak a rabok?
 
Elsősorban a gyengéket bántják, és ahogyan az állatvilágban is az erősebb marad fenn, a börtönben is ez a szabály. Abban az esetben, ha „hajlandó” arra, hogy a homoszexuális aktusokat elviselje, akkor maradhat, és akkor köcsög lesz belőle. A gyengének az is növeli az esélyeit, ha jól rajzol, és meg tudja tanulni a tetoválást. Vagy ha aranyos gyerekfigurákat rajzol, például Micimackót, akkor ő fogja a rabok gyerekeinek a leveleibe ezt belerajzolni. Ha a gyenge rab értelmiségi, és jól ír, jól fogalmaz, akkor ő fogja az összes kérvényt, beadványt elkészíteni, amitől értékessé válik, és nem bántják, mert szükségük van rá. Odabent farkastörvények uralkodnak, és ha nem tartanak hasznosnak valamiben, akkor felfalnak. Már az érkezéskor felmérik a friss húst, és ha gyenge, akkor a fentieken kívül még egy mentsvára lehet: ha gazdag a családja. Akkor mindenfélét megvetetnek vele, és amíg teljesíti a kívánságokat, addig nem bántják.
 
Létezik az érinthetetlenek kasztja odabent?
 
Persze, ők a nagymenők, őket tisztelik, igazából ők az egyetlenek, akik jól élnek a börtönben. Ők ugyanúgy élnek tovább, mint korábban kint. A haverjaik között vannak, akik mindent megszereznek, mindenki igyekszik a kedvükben járni. Ők változnak meg a legkevésbé a börtönben, nem torzulnak.
 
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a börtönben jelen van a szexizmus és a rasszizmus is…
 
Nézd, én úgy gondolom – és ezt elég sok szakember is hasonlóan látja –, hogy nem lehet hosszú éveken keresztül érintés, testi gyöngédség nélkül kibírni, mert abba beleőrülsz. Egy férfibörtönben, ahol hosszú éveken keresztül élnek összezárva az emberek, ez elkerülhetetlen. Vannak olyan elítéltek is, akik azzal alázzák meg a rabtársukat, hogy kajakra meghúzzák. Ez egy létező szleng a börtönben, azt jelenti, hogy nagyon durva anális behatolással bántja és alázza meg, aminek aztán híre megy. A kajakra a megalázás eszköze, és ezek a férfiak, akik ezt csinálják, nem vallják magukat melegnek, sőt sokszor homofóbok, mégis gyakran több anális aktust tudnak maguk mögött, mint a vállaltan homoszexuálisok. Ez egyébként nagyon érdekes jelenség, amit tudtommal nem kutatnak. Hogy a női börtönben mindez hogyan zajlik, azt nem tudom pontosan, ott ugyanis soha nem dolgoztam. De a leszbikus kapcsolatok ott is jellemzőek lehetnek, miközben a nők elférfiasodnak, mert ott is keménynek kell lenni, annak a világnak is hasonlóak a szabályai.
 
Hogyan torzul a rabok személyisége a börtönben töltött évek alatt? 
 
A tényleges életfogytiglan esetén ma Magyarországon 40 év után kell elindítani a kegyelmi eljárást. Ennyit biztosan le kell töltenie annak, aki tényleges életfogytiglant kap, de nemrégen született egy elmarasztaló döntés hazánk ellen Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és hallok olyan hangokat, hogy a 40 évet levinnék 25-re. Szerintem a 25 is brutálisan sok. Ha valaki 15 évet börtönben tölt vagy 10-et, annak annyira torzul a személyisége, hogy képtelen lesz visszailleszkedni a társadalomba. Szerintem ez semmiképpen nem megoldás. Egyébként örömmel jegyzem meg, hogy a magyar büntetés-végrehajtás fejlődik, kriminológiai és börtönprofilt készítenek az elítéltekről. Ez jó dolog, és már régóta működik a nyugat-európai börtönökben. Németországban, Hannoverben alkalmam volt megfigyelni egy hatékonyan működő hasonló rendszert, amit negyven éve vezettek be. Ott teljesen máshogyan működik a börtön, és máshogy áll a társadalom a börtönökhöz, valamint a szabadult rabokhoz. Meggyőződésem, hogy ez közvetetten a profilozásnak is köszönhető.

Címke:   kriminológus pszichológus szakember riport