Ezen a héten írták - Szász Gerő: Néhány szó a letartóztatottak foglalkoztatásáról

Szerző: Jogtudományi Közlöny / Szász Gerő / ÖBE

Link: http://real-j.mtak.hu/2175/1/JogtudomanyiKozlony_1908.pdf#440

Dátum: 2016.12.11.
A Jogtudományi Közlöny 1908. évi 50. számában jelent meg Szász Gerő írása a Zalaegerszegen 1903-ban létesített kertgazdaság működéséről.

„Néhány szó 
a letartóztatottak foglalkoztatásáról.
 
      A szabadságvesztés büntetésnek már a megnevezéséből következik, hogy bünhődésül csupán a szabadság elvonása szerepel, minden ezen kivül eső sanyargatás és szenvedés már a büntetés keretén kivül esik.
      Ezen elv szemmeltartása mellett igen fontos kérdés az, hogy a letartóztatottak életmódja és foglalkoztatása minő elvek és módok szerint történjék és rendeztessék, nehogy az az eset álljon elő, hogy a szabadságvesztés büntetés tartama alatt végzett nehéz vagy az egészségre ártalmas munka, avagy a fogházi életmód következtében az elitélt szervezete megtámadtassék és a büntetés elszenvedése után mint gyönge vagy éppen beteg egyén bocsáttassék el.
      Arra kell tehát igyekeznünk, hogy letartóztatottjainkat megfelelő életmód mellett akként foglalkoztassuk, hogy egészségük teljesen megóvható legyen.
      Sajnos, e tekintetben még mindig sok a kivánni való.
      Köztudomásu, hogy még a legmodernebbül berendezett letartóztatási intézeteinkben is gyakori a tuberkulotikus megbetegedés és a skorbut, nem is szólva arról, hogy az elitéltek szervezete nagyban gyöngül és testi erejük csökken, aminek az oka abban rejlik, hogy a czelláikban és a munkatermekben élő letartóztatottak a napi 1—2 órai sétaidőn kivül a szabad levegőtől el vannak zárva, ami pedig gyengébb szervezetű embernek az egyedüli életfenntartója. A foglalkozás is rendszerint olyan, (pl. kosárfonás, esztergályos munka, czipész, szabóipar stb.), hogy az elitélt kevés testmozgás mellett naphosszat egy helyben ül vagy áll és meggörnyedve dolgozik. Nem csoda tehát, ha egészsége tönkremegy.
      Szerény nézetem szerint a czél legkönyebben ugy közelithető meg, ha a letartóztatottakat olyan foglalkozásra fogjuk, aminőt ők letartóztatásuk előtt is rendszeresen üztek. Igen természetes, hogy a zárt helyiségben ülő foglalkozást üző egyén (hivatalnok, czipész), nem fog annyit szenvedni a fogság által, mint a szabad levegőhöz szokott, folytonos testmozgással járó munkát végző földmives. Az utóbbi a fogházban aránytalanul szenved és ha gyengébb szervezetű, igen könyen kap sulyos bajokat.
Arra kell tehát törekednünk, hogy ott, ahol a letartóztatottak tulnyomó részben földmives egyénekből kerülnek ki, lehetővé tegyük nekik az állandóan szabadban való foglalkozást, ami pedig csak a gazdasági munkáltatással lehető. Ily helyeken tehát gazdasági telepeket kell létesiteni, mert igy kora tavasztól késő őszig állandó és rendszeres foglalkozást nyernek a letartóztatottak.
      E téren uttörő munkát végzett a zalaegerszegi kir. ügyészség, ahol immár ötödik éve virágzó gazdasági telep áll fenn, amely egyfelől kiváló eredménynyel szolgálja a javitás és nevelés nagy czélját, másfelől pedig az egészségügyi kivánalmak tekintetében is bámulatos sikert mutat fel és mindezeken fölül még jelentős kulturális missziót is teljesít, nem is szólva arról, hogy pénzügyi szempontból is ajánlatos vállalkozásnak bizonyult, amennyiben ma is már igen számottevő, tekintélyes jövedelmet szolgáltat be az államkincstárnak.
      Rövid vonásokban ismertetni fogom a zalaegerszegi fogházzal kapcsolatos gazdasági telep történetét és jelen állapotát, fényes bizonyságául annak, hogy hazánkban, mely elvitázhatatlanul ma még mindig agrikultur állam, ahol tehát a letartóztatottak tulnyomó részben földmives egyének, csak az ilyen gazdasági telepeknek van és lehet jövője, ha a büntetés által elérni kívánt czél megvalósitása mellett a higiénikus szempontokat is figyelemben tartjuk.
      Az 1903. év folyamán a zalaegerszegi kir. ügyészség akkori vezetője vetette fel azt az eszmét, hogy a zalaegerszegi kir. törvényszéki fogház nagyobbára földmives letartóztatottjait a rendes szokásban levő ipari foglalkoztatástól eltérően mezei munkálatokkal kellene foglalkoztatni.
      Azt hiszem, hogy ezt az elhatározást az érlelte meg leginkább, hogy az itteni letartóztatottak csaknem kivétel nélkül mind földmives-munkások és kisbirtokosok, akik rendesen és állandóan földmiveléssel, gyümölcsfatenyésztéssel és szöllőmüveléssel foglalkoznak, s akiket épp ezért egyéb ipari munkára betanitani teljes sikerrel alig lehet, mivel köztudomás szerint a földmives keze elnehezedvén, finomabb és könnyebb munkára nehezen szoktatható; de emellett bizonynyal az is döntő sulyu lehetett, hogy az itteni, még mindig használatban álló régi fogház helyiségei szükek, egészségtelenek, alkalmas munkatermek nincsenek, ugy, hogy a letartóztatottak a szük, sötét és alacsony dongaboltozatu czellákban valósággal összezsufolva vannak ma is, rossz időben és télen át, amikor a gazdasági munka szünetel.
      A kerti gazdaság meghonositására tehát mindenesetre a higiénikus szempontok is befolyással lehettek, s hogy tényleg mily rendkivüli eredményt mutat fel e téren a kerti foglalkoztatás, annak legfényesebb bizonysága az, hogy tavasztól őszig a zalaegerszegi fogházban beteg egyáltalán nincs, mig a megye másik törvényszéki fogházában Nagykanizsán, mint ezt a közigazgatási bizottság elé terjesztett havi jelentésekből látom, állandóan van néhány beteg, holott Nagykanizsán már a modern kivánalmaknak megfelelő uj fogházépület van.
      Ezek a körülmények lehettek döntő sulyuak a ma már virágzó kertgazdaság létesitésekor, s Kiss József győri főügyész ur meleg pártolása és támogatása mellett 1903. év végével a folyamatba tett tárgyalások eredményeként már 3600 □ öl területet bérelt a kir. ügyészség Zalaegerszeg városától, hogy nemes törekvését megvalósitsa és egy igen fontos kulturális misszió szolgálatába szegődjön.
      1904. év tavaszán történt meg az első kapavágás a sivár, köves, szikes legelőterületen, s ime rövid idő alatt a szorgos munkáskezek nyomán a legszebb tenyészet indult meg a puszta legelőn. Az első év munkája jobbára a tömérdek kő kiszedésére, a föld megforgatására és trágyázására szoritkozott, de igy is már az első gazdasági év zártával látható volt, hogy kellő ápolás mellett a kis csemete termékeny, terebélyes fává fejlődik, ugy, hogy a biztató kilátások arra indították a kir. ügyészséget, miképp Zalaegerszeg városától, a legelő tulajdonosától további területeket vegyen bérbe, és igy a telepet bővítse. 1904. év végén 2400 □ öllel, 1905. év őszén ujabbi 2400 □ öllel, 1906. év őszén ismét 2400 □ öllel és végül 1908. év őszén ujabb 2400 □ öllel bővült a telep, ugy, hogy ma annak területe összesen 13,200 □ öl.
      A Zalaegerszeg városával kötött bérleti szerződés szerint a bérlet 1915-ig szól, az egész terület bérösszege 330 K s a szerződésben ki van mondva, hogy a város a bérletet a bérleti idő lejártával csak az esetben mondhatja fel, ha a bérbe adott területet hasonló kulturális czélra kivánja használni.
      A gazdasági telep Zalaegerszeg városától 2540 méter távolságban fekszik, közvetlenül a Zalaszentiván felé vezető országút mellett, s ezen ut és a Zalaegerszegről Czelldömölk felé haladó viczinális vasút pályateste között. Alakja hosszú téglány, amennyiben hossza 2290 öl, szélessége 57 öl. A telep északi oldalán drótsövénynyel van kerítve, a többi oldalai élő sövénynyel vannak védve. Hosszában a telepet két fő ut szeli át, keresztben ismét három keresztút fut rajta keresztül.
      A telepen mindössze egy ojtóház van, mint ingatlan létesítmény, mely 1907. év őszén házi erővel bővittetett, és egy őrszobával láttatott el, hogy igy egy őr állandóan, éjjel és nappal künn tartózkodhassék és az idő viszontagságai ellen védve legyen. Ezenkivül a telepen van három kut, két szivattyus, egy kerekes kut és a szükséghely. Más építmény nincsen.
      A telep felosztása következő: A telepen át futó főúttól keletre eső egész terület nemesfüzvessző termelésre van szánva. Itt 4180 □ öl területen 85,000 nemesfüztőke van termésben a legjobb fajokból. A baloldalt főúttól nyugatra, mindjárt a telep elején fekvő két első táblában 1700 □ öl területen van az amerikai vad alany telep (rupestris monticola és riparia portalis). Összesen 4100 tőke van magas karókra négyesével dróthálózaton felfuttatva. Ez után következik 600 □ öl termésben levő kisérleti szőlőtelep, mely az 1908. évi üzemterv szerint ugyanennyivel bővittetett. A következő táblában mintegy 1000 □ öl területen drótsövénynyel keritve foglal helyet a csemetekert, körülbelül 13,000 drb nemes gyümölcsfa csemetével. A két főut közötti területen a második táblában 225 □ öl területen a spárgatelep, s ezt követőleg a nemes tormatelep. A fennmaradó terület évelő növényzettel beültetve nincsen, hanem évente a gyökeres szöllőojtvány iskola czéljaira és a konyhakertészet veteményeinek van fenntartva. A jelen 1908. évben 3500 □ öl területen 124,000 darab szöllőoltvány volt beiskolázva különféle keresettebb fajokból, körülbelül 600 □ öl volt több faju burgonyával beültetve, s mintegy ugyanekkora terület különféle konyhakerti veteményeket tartalmazott.
      A jobboldali főut mentén trillageokon korán érő, bőven termő, nemes faju őszibaraczkfák futnak végig, egészen a telep közepén álló ojtóházig, onnan tovább nemesfaju törpe cseresznye, meggy és körtefák szegélyezik az utat, ugyanigy a keresztutak is mind nemesfaju alma- s baraczkfákkal vannak szegélyezve. A gyümölcsfák alatti szegélyterület részben földieperrel, részben ribiszkével részben pedig a terület intenzivebb kihasználása okáért burgundi répával volt beültetve, mely azután később a fölszabaduló területekre kiültettetvén, igen szépen megnőtt.
      A telep müvelése kora tavaszszal veszi kezdetét már márcziusban és tart késő őszig, amig az összes termények betakarittatnak, s amíg az ojtványok levélhullás után kiszedetnek, ami rendesen november hóban történik. Ez idő alatt rendesen és átlag 30 férfi letartóztatott dolgozik a telepen; oltás idején ez a szám 36 — 40 re felmegy, később ismét apad.
      A letartóztatottak a törvényszéki fogházból reggel 6 órakor indulnak a 2 1/2 kilométer távol fekvő telepre 3—4 őr kísérete mellett és este sötétedéskor vonulnak be. Telepi munkára egy évnél nem hosszabb időre elitélt, megbizható, jó viseletű földmivesemberek osztatnak be. A telepen dolgozók a rendes fogházi élelmet kapják, ezenkívül minden telepi munkás a rendes napi 56 deka kenyeren kivül még egy pótadagot, vagyis összesen 112 deka kenyeret kap naponta. Hidegebb időben és nehezebb munkák végzésekor a letartóztatottak kivételesen még naponta 10 fillér ára szalonnát is kapnak.
      A telep terményeinek értékesitése házilag történik.
      A szöllőojtványok már kora tavaszszal előjegyeztetnek a vevők által, ugy, hogy már az ojtás idején tájékozva vagyunk a felől, hogy el tudjuk-e az ojtványokat helyezni, sőt a jó anyag és a megbizható mnka eredményeként ma már rendesen jóval tulhaladja az előjegyzés a beojtott mennyiséget. Ez okból a jelen 1908. évben a mult évi 80,000 ojtványnyal szemben teljes 33%-kal többet, vagyis 124,600 ojtványt helyeztünk földbe, s ez is mind már jóval tul jegyeztetett. Az őszszel kikerülő és osztályozott ojtványokat azután az illető szőllősgazdák a vételár lefizetése után elszállítják.
      Ugyanigy történik a gyümölcsfa csemeték értékesitése is, annyi eltéréssel, hogy a felesleg a helyi piaczra is kikerül.
      A konyhakerti veteményeket a helyi piaczon értékesitjük egy fogházőr elárusitó utján, ki ezért a fáradozásáért főügyészi engedélylyel évente 40 K jutalékot kap.
      Minden terményt, ami a telepről kikerül, szelvénykönyvbe ir be a telepet kezelő vinczellér fogházőr, még pedig ugy, hogy a szelvénytörzsön is, valamint a beszállitott terménynyel beküldött szelvényen is ugyanaz a mennyiség és suly van feltüntetve. Ezzel a szelvénynyel kapja meg a terményt az elárusitó fogházőr is, ki eladás után a piaczi árak szerinti és a sulynak megfelelő vételárral leszámol, a szelvény pedig a kertgazdasági pénznaplóhoz okmány gyanánt csatoltatik. A telepet egy vinczellériskolát végzett és fogházőri minőségben felfogadott vinczellér kezeli, akinek ebben a munkájában egy másik fogházőr segédkezik, kinek ugyancsak vinczellériskolai képesitése van Az ellenőrzés és a nagy munkát adó számtalan nyilvántartás és számadás vezetését a fogházfelügyelő végzi, a felügyeletet pedig az egész felett a kir. ügyész gyakorolja.
      Ebben a keretben és az igazán nehéz viszonyok között létesült gazdasági telep szakszerü kezelés mellett csakhamar virágzásnak indult, és bár 1904 ben még csak 845 K tiszta jövedelmet produkált, 1907-ben már a szükséges befektetésekhez a rabipartól kölcsönzött összes hitel visszafizetése után 6000 K tiszta jövedelmet szállitott az adóhivatalba, s mivel a szöllőojtvány a legértékesebb terményünk, amiből a jelen évben 33%-kal több van mint tavaly volt, a jelen évi tiszta jövedelem előreláthatóan megüti a 12,000 K-át.
      Látható tehát ebből a rövid ismertetésből, hogy a zalaegerszegi fogház gazdasági telepe, — bár minden segitség és alaptőke nélkül létesült, s az első év kiadásait is kölcsönökből fedezte, — ma már megerősödve és a biztos jövő reményében szolgálja nagy czéljait.
      Szépen fejlődő telepünk ugyanis hármas czélt szolgál, és áldásos hatása mindhárom irányban kétségtelenül konstatálható.
      Az első szempont, amely voltaképen a telep létesitésére vezetett, börtönügyi, s e téren érezhető leginkább a telep jótékony hatása.
      A telepi munkára beosztott földmives letartóztatottak ugyanis kora tavasztól késő őszig künn a szabadban, jó levegőben, testmozgással járó olyan foglalkozást végeznek, amely előttük nem ismeretlen, amelyet otthon amugy is állandó keresetforrás gyanánt üznek. Erre a foglalkozásra tehát nem kell őket előkésziteni, hosszabb ideig tanitani, mindössze eddig még korlátoltabb tudásukat bővitjük és a szakszerű szöllőmüvelésre és gazdasági munkákra tanitjuk őket. Beoszthatók tehát a telepi munkára rövidebb idejű letartóztatottak is, s a kisebb kerti munkák végzésénél kellően felhasználhatók.
      Minthogy pedig a foglalkozási körénél fogva állandóan a szabadban való tartózkodáshoz szokott letartóztatottak büntetésük tartama alatt is kora reggeltől késő estig szintén a szabadban vannak, ennek egyik jó hatása az, hogy megbetegedések a legritkább esetben fordulnak elő, másfelől pedig a javitás nagy czélját is hatékonyan szolgáljuk ezzel, mert tapasztalataim szerint a telepi munkára beosztott letartóztatottak mind örömmel, szivesen dolgoznak, napjaik megszokott munkában gyorsan telnek el, s igy alkalmuk sincs arra, hogy a czellák rossz levegőjében, romlott lelkü társaknak befolyása következtében maguk is lelkileg megromoljanak.
      Másik fontos szempont, amelyet a teleppel szolgálunk, kulturális.
      Fontos kulturális missziót teljesítünk azzal, hogy a jobbára testi sértés miatt letartóztatott földmiveseket betanitjuk a szakszerű szőlőmüvelés, gyümölcsfatenyésztés és konyhakertészet teendőibe. Kikerülve aztán a fogházból, itt szerzett ismereteit otthon kis gazdaságában értékesiti, amivel az agrikultura fejlődése észrevétlenül halad. E tekintetben nem ugy vagyunk, mint a szokásban levő rabiparral, amelyet soha egy letartóztatott sem üz tovább kiszabadulása után. Ennek oka abban keresendő, hogy az ipari foglalkozás megtanulását a földmives ember szégyenli, mert őt minduntalan fogságára emlékezteti, e mellett állandóan mások kérdezősködéseinek van kitéve, hogy szokatlan mesterségét hol tanulta? Innen van, hogy legjobb kosárfonóink sem hasznosítják ezt a tudásukat, bár arra a kellő előfeltételek meg is vannak. Ezzel ellentélben a földmivelőtől senki sem kérdi, hol tanult meg szakszerűen gazdálkodni, természetes tehát, hogy ismereteit a saját hasznára gazdaságában értékesiti.
      Figyelembe veendő továbbá az is, hogy Zalavármegyében a szőlők rekonstrukcziója még mindig folyamatban van. Évről évre tehát nagymennyiségű ojtvány szükséges az uj telepítésekhez és a meglevők pótlására. Ez a magyarázata annak, hogy meglehetős ojtványtermelésünk daczára még mindig csak kis részét tudjuk a nagy keresletnek kielégiteni. Fontos kulturális czélt szolgálunk tehát azzal is, ha megbizható, jó minőségű és kiváló faju ojtványokkal a szőlőkultúra fejlődését előmozdítjuk.
      A harmadik szempont, amely a teleppel kapcsolatban figyelembe veendő, már fináncziális és önmagától kapcsolódik a két előbbihez. Kétségtelen ugyanis, hogy a telep már a rnai keretekben is jövedelmező üzletága az igazságügyi tárczának, kellő bővités és fejlesztés mellett pedig az adott viszonyok között egyenesen rendkivüli eredményeket lehetne elérni. Hiszen jelenben is 13,2000 □ öl területen már közel 18,000 K bruttó bevétel várható, s mivel nekünk a gazdaságok legnagyobb terhe, a munkáltatás alig kerül valamibe, a bevétel tekintélyes része tiszta jövedelem. Kétségtelen az is, hogy a letartóztatottak munkaereje semmiféle más ipari foglalkoztatással ilyen jövedelmezően nem hasznositható.
      Az ut tehát egyengetve van és reámutathatunk egy kisérleti telepre, amely a hozzá füzött várakozásoknak minden tekintetben megfelelt.
      Nincs most már tehát egyéb hátra, mint illetékes felsőbb helyen meginditani az akcziót abban az irányban, hogy az eddig szokásos rabipari foglalkoztatás helyett az országnak legalább is azokon a részein, ahol erre a helyi és klimatikus viszonyok, valamint a talaj megfelelő, áttérjünk a gazdasági foglalkoztatásra. Igen természetesen ez csakis a vidéki kisebb ügyészségeknél czélszerü, nagyobb központokban a viszonyok sem alkalmasak erre és ily helyeken a letartóztatottak sem földmivelő egyének, hanem jobbára gyári és ipari munkások.
      Az igazságügyminiszterium amugy is már inaugurálta a gazdasági foglalkoztatás czélszerü voltát, amikor a sátoraljaujhelyi törvényszéki fogházat e czélra gyüjtőfogházzá rendeztette be, s az alkalmas földmives letartóztatottakat oda szállittatja és szőlőmunkára alkalmaztatja.
      Szerény nézetem szerint azonban sokkal helyesebb volna, ha több helyen, bérelt területeken a zalaegerszegihez hasonló telepek létesittetnének és a letartóztatottak a kincstár javára dolgoznának.
      Sátoraljaujhelyen ugyanis az ott összpontositott letartóztatottak egyes szőlőbirtokosok részére dolgoznak, kisebb csoportokra osztva vonulnak ki a szőlőkbe és munkájuk ellenértéke gyanánt a kincstár meghatározott napibért, gondolom fejenként 1 K-t kap.
      Ennek a rendszernek hátránya az, hogy a letartóztatottak számtalan helyen szétosztva, magánosoknál dolgoznak, az ellenőrzés fölötte nehéz, s különben sem lehet őket elzárni attól, hogy idegenekkel ne érintkezhessenek, igy pedig tág tere nyilik a csempészetnek, valamint a meg nem engedett élvezeteknek (szeszes ital, dohány). Legnagyobb hátrány azonban az, hogy a letartóztatottak voltaképen napszámosmunkát végeznek, szakszerű oktatásban nem részesülnek, tudásuk nem bővül, ugy hogy az ottani szőlőmunkáltatás tulajdonképen csakis a birtokosoknak hajt hasznot, annál inkább, mert a mai munkásviszonyok mellett a letartóztatottak munkaereje sincsen kellően dijazva.
      A telepek létesitése mellett szólnak tehát a már ismertetett előnyök s ezenfelül az, hogy a letartóztatottak zárt területen együtt dolgoznak, a felügyelet és ellenőrzés könnyű s igy a büntetés czélja minden irányban megvalósitható.
      Ma már a zalaegerszegi telep a kezdet nehézségein rég túl van, életrevalóságát fényesen dokumentálta, egyszerüen tanulmány tárgyává kellene tehát tenni azt, hogy hol és mily keretben volna hasonló telep létesithető? A szükséges adatokat ugy gazdasági, mint számviteli tekintetben a már meglevő zalaegerszegi telep megadná s nagy örömünkre szolgálna, ha néhány hasonló telep létesitése sikerülne, mert ez esetben a nemes czél érdekében kifejtett szerény munkálkodásunk gyümölcseit látnók.
 
Dr. Szász Gerő,
a zalaegerszegi kir. ügyészség vezetője”

Címke:   Zalaegerszeg munkáltatás kertgazdaság múlt