Százhúsz éve a Monarchia legmodernebb börtöne volt

Szerző: Budapesti Fegyház és Börtön, Zubreczki Dávid / Index

Link: http://index.hu/urbanista/2016/12/29/kozma_utcai_borton_gyujtofoghaz_kobanya_maglodi_ut_fegyhaz_tortenete/

Dátum: 2016.12.29.
Egy kosztümös Sherlock Holmes-epizódot vagy egy Hasfelmetsző Jackről szóló film valamelyik börtönös jelenetét is simán leforgathatnának a Gyűjtőfogházban, legalábbis a felújítás előtti bal csillagban. Ugyanis nagyjából abban a korban épült. A jobb csillag viszont meglepően korszerű: az első pillanatban olyan, mintha egy új építésű társasházba léptünk volna, csak sokkal nagyobb a rend és a tisztaság.
 
Bejártuk az idén százhúsz éves Budapesti Fegyház és Börtön, közismert nevén a Gyűjtő épületét. Lássuk, milyen is volt az épület új korában, milyen most, és mik is azok az emlegetett csillagok.
 
Bár börtönök mindig is voltak (gondoljunk csak a várbörtönökre, vagy akár a budai városháza alatt húzódó tömlöcökre), az igazán profi, ilyen célú épületek csak az 1800-as években kezdtek elterjedni. Ekkoriban kezdett valódi büntetési formává válni a szabadságvesztés. Magyarországon a század végére vált égetően szükségessé egy új létesítmény építése, úgyhogy versenytárgyalást írtak ki a Királyi Országos Gyűjtőfogház tervezésére. Ezt aztán egy többé-kevésbé bennfentes tervező, Wagner Gyula, a Magyar Királyi Igazságügyi Minisztérium megbízottja kapta meg.
 
Wagner fő profilja a börtönépítés volt, amit időnként bírósági és törvényszéki épületekkel tett változatosabbá. Meg persze részt vett a Kossuth Lajos utcai Wagner-ház megalkotásában is négy másik Wagnerrel együtt (merthogy igazi építészfamília sarja volt), ebben a belvárosi épületben működik ma a Paloma. Na de mi most nem a belvárosba kirándulunk, hanem Kőbányára. Ugyanis ott jelölték ki az új állami fogház helyét, az Újköztemető mellett, Keresztúridűlőn.
 
Az 1896-ra elkészült épület igazán impozáns volt. Wagner nemcsak a profi börtönök, fegyházak és toloncházak kialakításának volt a mestere, hanem a városképbe illesztésüknek is. Igaz, ez akkoriban nem volt túl nagy kihívás errefelé, hiszen ez teljesen a város széle volt.
 
Ám ezzel együtt is kifejezetten mutatósra sikerült a ház. Ha valaki nem tudja, mi ez, simán nézheti egy kis kúriának, szépen gondozott előkerttel, legalábbis a főbejárata felől. Még mutatósabb lehetett akkor, amikor még megvolt a kis temploma tornya, ahogy az a régi metszeteken és fotókon látszik. Átadáskor amúgy igazán ökumenikus volt a létesítmény: volt benne az 500 ülőhelyes római katolikus templom mellett egy református és evangélikus imaterem úrvacsoraasztallal, harmóniummal, meg egy izraelita imaterem tóraszekrénnyel.
 
A kiskastély kinézetű főépület, amelyben a fogadó- és tanácstermek, irodák, valamint a már emelgetett imaterek voltak, persze csak a felvezetés a tulajdonképpeni fogházhoz, a két csillaghoz.
 
Nevét onnan kapta a két teljesen azonos felépítésű épületrész, hogy mindkettő három egyforma hosszúságú épületszárnyból áll, melyek 120°-os szöget zárnak be egymással. Ezek középen egy minden szintet átfogó, kör alakú teremhez csatlakoznak. Egy ilyen csillagnak az a nagy előnye, hogy a központi térből az őrök szemmel tudják tartani mindhárom épületszárnyat, akár több szinten is. Hasonló elv miatt építették korábban kör alakúra a balassagyarmati börtönt, illetve keresztformára a szegedi Csillagot (ez utóbbi amúgy szintén Wagner Gyula munkája).
 
A királyi főherceg poénja a börtönben
 
A Gyűjtőnek rengeteg lakója volt, többnyire persze köztörvényes bűnözők, ám mellettük politikai foglyok is előfordultak. (Sőt, 1944-ben itt helyezték el a magyar légtérben lelőtt és fogságba esett angol és amerikai pilótákat is, majd a német megszállás után a deportálásra váró zsidókat is). A politikai foglyok az épp aktuális rendszertől függően lehettek kommunisták, arisztokraták, forradalmárok, papok, vagy épp egyszerűen galerik, illetve amatőr zenekarok tagjai is. A legrangosabb vendég alighanem Habsburg József királyi herceg lehetett, akit a Tanácsköztársaság idején hurcoltak be a vörösök. A Gyűjtő 120 éve című kiadványban így írnak róla:
 
„A fiatalember – akinek zárkáját »Habsburg József elvtárs« felirattal látták el –, szerénysége és közvetlensége miatt sokak szemében rokonszenvessé vált. Ébredés után, mindenfajta arisztokrata allűrt mellőzve, 'őfensége felgyűrt kabátgallérban, az ajtófélfához támaszkodva bámult a fogházfolyosó aszfaltjára fogházának első tavaszi reggelén'. Különleges bánásmódot nem igényelt, a bolhák és egyéb vérszívók őt is ugyanúgy sújtották. »Bolhákat tartok, ha már udvart nem tarthatok!«– emlékezett vissza a szavaira Juhos János hírlapíró." 
 

Címke:   Budapesti Fegyház és Börtön évforduló építészet