Így telnek a nyugdíjasévek a börtönben

Szerző: Munkácsy Márton / vs.hu

Link: http://vs.hu/igy-telnek-nyugdijasevek-bortonben-0507?utm_source=hrkrs&utm_medium=rss

Dátum: 2014.05.07.
Egy idős rabló, egy nyugdíjas betörő és egy 68 éves gyilkos mesélt arról, milyen az öregkor a rácsok mögött.

Megöregedni sosem könnyű. Börtönben lenni sem. Úgy tűnik, akiknek a kettő egyszerre sikerül, nagyon megszenvedik. A magyar börtönök ugyanis eléggé túlzsúfoltak (bár tavaly 159 új férőhely készült el és a következő évekre tervben van csaknem 1200 új rabszállás), nincs külön börtönük az időseknek, de a büntetés-végrehajtás figyelembe veszi az idős korból adódó sajátos kezelési igényeket is.

A tizennyolcezer fogvatartottnak mindössze a 2,2 százaléka idős, így megeshet, hogy egy 60-70 éves rab csupa huszonévessel kerül egy zárkába. Sok ember kis helyre zárva pedig remek alkalmat kínál a generációk és a kultúrák közti különbségek miatti összecsapásoknak. A börtönőrök persze figyelnek, és igyekeznek megelőzni a legkisebb konfliktust is.

Egy olyan helyen, ahol az agresszió, az erő és a pénz jelenti a tiszteletet, nem sok esélye van a nyugdíjas bűnözőknek. Az egyetlen kivétel a kalocsai női börtön, ahol van respektje az idős asszonyoknak, akik közül többen „pótanyaként” is szolgálnak a fiatal lányok körében.

Sosem vetkőzött le


Bogotyán Róbert bv .ezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának fogvatartási, szállítási és nyilvántartási főosztályvezetője szerint a legnehezebb helyzetben azok vannak, akik leéltek egy életet tisztességesen, ám egy időskori botlás miatt szertefoszlott a jövőjük.

„Emlékszem egy 75 éves győri férfire, aki otthon, favágás közben szólalkozott össze a fiával. Utána dobta a baltát, ami a nyelével érte el a fiút, aki azonnal meghalt. Az egész életében a természetben élő öregúr pedig nem értette, hogy került hirtelen olyanok közé, akik egész életükben bűnöztek. Korábban sosem vetkőzött le mások előtt, most egyszerre tucatnyi másik férfival ment zuhanyozni” – vázolja az ezredes, mivel szembesülhet egy idős elsőbűntényes.

Bogotyán Róbert azért megjegyzi, hogy nem minden fiatal elítélt tiszteletlen az idősekkel, sokukban dolgozik a jóvátétel utáni vágy, így mód van arra, hogy a fogvatartottak hospice-házakban, kórházakban, öregotthonokban vagy fogyatékos gyerekeket segítve érezzék át, hogy van visszaút a társadalomba. Sőt az arra fogékony elítélteknek a tervek szerint indítanának idősgondozó-képzést is.

Osztrák hotelből magyar börtönbe

A Börzsöny mélyén lévő Márianosztrai Fegyház és Börtön sem fiatal, idén 156 éves. Három korosabb fogvatartott vár minket, három boldogtalan ember. Van közöttük öreg zsivány és riadt elsőbűntényes is. A nem saját nevén szereplő Attila 1956-ban követte el első bűncselekményét, a tiltott határátlépést. Meg sem állt Németországig, ahol eredeti szakmájában, hentesként helyezkedett el. „92-ben volt egy ügyem, ami börtönnel zárult, majd nemrég belekeveredtem Ausztriában egy rablásba” – meséli a 67 éves férfi, aki már három éve ül, igaz, egészen tavaly szeptemberig egy osztrák börtönben volt.

„Nem mondom, hogy az egy hotel volt, de az itthoni állapotoktól visszahőköltem.”


Attila a nyugati kényelemből egy 14 fős zárkába került, ahol szinte mindenki a fia vagy az unokája lehetne. „Az öregebb rabok nyugodtabbak, nem pörögnek a gyógyszerektől, nem próbálnak meg menősködni” – néz keserűen a férfi a még rá váró 30 hónapra. Szívesen dolgozna, de Márianosztrán nem kapott munkát, ezért most átkérte magát Tökölre, mert úgy hallotta, ott egy idősebb fogvatartott is dolgozhat. „Most olvasok, amíg ki nem esik a szemem. Néha kártyázom, de legtöbbször csak magam vagyok a gondolataimmal.” A magányon a család sem tud sokat segíteni, mert – szemben az osztrákoknál adott havi öt órával – Magyarországon havi egy órás a látogatási idő. (Persze aki jól dolgozik, jól tanul, részt vesz a nevelő által szervezett reintegrációt elősegítő programokon, az jutalmul kaphat plusz beszélőt.)

Béla, a felső ágyról


A 66 éves Bélának jobb a kedve, igaz neki nem szokatlan hely a börtön, 1968-ban szabadult először. Nosztrára is Vácról érkezett, momentán össze sem tudja számolni, hányszor volt már büntetve életében.

„Próbálom lebeszélni a fiatalokat, hogy ne azt az utat járják be, mint én, de kevés a foganatja, nem tisztelnek. Pedig nekem elszaladt a fiatalságom” – mondja Béla. Szerinte az ő idejében jobban tisztelték az idősebbeket, ráadásul a Kádár-rendszer börtönvilágához képest a mostani már semmiség, hiszen jobb az étkeztetés és unaloműzőnek tévézni is lehet. Igaz, ez utóbbit inkább a fiatalok élvezik, Béla 16 fős zárkájában is állandóan szól a Nóta vagy a Muzsika TV, az idős rab keserű mosollyal jelzi, hogy nem nála van a távirányító.

Azt is nehezen éli meg, hogy egyes huszonéves zárkatársai épp a hetedik osztályt végzik, „ezekkel a fiúkkal nehéz beszélgetni, szellemileg nem túl erős a színvonal”. Néha a fiatalok összevitatkoznak, ilyenkor Béla csak szavakkal próbál beavatkozni, de az az érve nem nagyon hat meg senkit, hogy egy verekedésben az sem tekinthető győztesnek, akit utána a fogdára visznek az őrök.

„Ráadásul az igazi menők be sem kerülnek a börtönbe”


– kacsint a koros – de a jelek szerint nem túl sikeres – betörő, aki csak akkor dolgozna, ha majd kikerül. A szakmája szerkezeti lakatos.
Kérdésünkre, hogy idős korára tekintettel jutott-e neki alsó ágy – ez a börtönbeli hierarchiában sokszor rangot is jelent – Béla nagyvonalúan azt mondja, hogy „ha kell, le tud ereszkedni” vagyis inkább fel tud mászni, mert ágy alul csak a menőknek jutott, nem neki.

Halálos tévedés


Harmadik vendéglátónk, István hatalmas termetű ember. 68 éves, ebből 43-at becsülettel ledolgozott, a törvénnyel korábban nem volt baja – állítja. A lapáttenyerű vasiparost rendkívül megtörték a börtönévek, beteg a szíve és a gyomra is, megjárta már a börtönkórházat is. Ő azok közé a rabok közé tartozik, aki rendíthetetlenül hisz az ártatlanságában, szerinte csak tévedés történt, a családja pedig kitartóan várja haza. Pedig Istvánnak még sok van hátra, négy év van a háta mögött és nyolc év múlva szabadul.

Utóbb, az ítéletből kiderül, hogy István nem egy könnyen félreérthető tévedés miatt van bent, az egykori vasmunkás egy szódásüveggel verte agyon az ivócimboráját, kimerítve ezzel a minősített emberölés esetét. Védekezésül pedig épp ittasságát hozta fel, mondván, annyira kiütötte magát, hogy elaludt és addig más is belopózhatott elkövetni a szörnyű tettet. A rendőrök már a helyszínen őrizetbe vették, ez Istvánt annyira váratlanul érte, hogy a fogdán többeknek mesélt a tragédiáról, az előzetesben ülő társak pedig előbb a rendőröknek, majd a bírónak is beszámoltak István sztorizásáról.

„Korábban azt a szót, hogy vamzer, még sosem hallottam, már tudom, hogy így hívják a börtönben a spicliket”.

A boldog nyugdíjasévekre készülő férfi négy éve nem tudja megszokni a rácsokat. „Azt mondtam először, ezt én nem bírom ki – rám is fogták, hogy öngyilkos akarok lenni – de aztán rájöttem, a családom miatt ki kell tartanom” – sírja el magát az idős férfi. Az egykori vasipari munkás börtönügyi tájékozatlanságát jól jelezte, hogy mikor átvette az első csomagját, percek alatt eltűnt mindene.

Bár a nevelők azóta áthelyezték egy másik zárkába, István – meglopását megelőzendő – megtanulta, hogy jobb, ha a csomagjából bead a közösbe és a spejzolásnál, vagyis a börtönvásárlásnál is gondol néha a szegényebb, de erős fogvatartottakra. Méltóságának utolsó morzsáit önámítással próbálja megtartani: azért takarít a zárkában, hogy bizonyítsa, ő nem szorul rá segítségre és képes még dolgozni.

Külön körlet lehet a megoldás

Ha egy fogvatartottat „csicskáztatnak” és erről a nevelője tudomást szerez, azonnal szétszedik a zárkát. A bv. ugyanis nem engedi, hogy hierarchia alakuljon ki a rabok között, a gyengékre, idősebbekre jobban vigyáznak.

A 2015 januárjától életbe lépő új büntetés-végrehajtási kódex azonban még több védelmet ad az áldozattípusoknak. Biczó László bv. dandártábornok, a márianosztrai börtön parancsnoka szerint – bár most is odafigyelnek, hogy milyen zárkatársakkal rakják össze az idősebbeket – az új bv-törvény már lehetővé teszi, hogy a fogház-börtön-fegyház fokozatokon belül is további rezsimeket alakíthassanak ki, így a jövőben egy elkülönített körletrészen vagy egy külön körleten élhetnek az idősebb elítéltek, akár speciális napirend szerint, melyről a börtönparancsnokok külön határozhatnak.

A gyengébb, betegebb időseket pedig már most is a börtönökben működő egészségügyi részlegen helyezhetik el, védve ezzel társaiktól. A lelkileg teljesen megviselt István egyébként csak akkor oldódik fel egy kicsit, amikor a katonaélményeiről mesél. A határőrségnél szolgált, 68-ban ő is járt Csehszlovákiában, de a legtöbbet a szobi határszakaszon teljesített szolgálatot. Őrizte a határt a márianosztrai börtön árnyékában.

Címke:   Márianosztra idősek börtönélet