Kirepülünk kicsit a falak közül – a Börtönrádió szabadon

Szerző: atlatszo.hu

Link: https://szocio.atlatszo.hu/2017/02/23/kirepulunk-kicsit-a-falak-kozul-a-bortonradio-szabadon/

Dátum: 2017.02.23.
Az Adj Hangot Egyesület 2014 decemberében indította útjára az első magyar börtönrádiót a Váci Fegyházban Rács FM néven – a műsort fogvatartottak készítik társaiknak. A program célja, hogy fórumot biztosítson a bent élőknek, amely segít a konfliktusok kezelésben, csökkenti a feszültségeket, és segítséget nyújt a szabadulás utáni időkben. Ma már Győrben a Sing Sing FM, a Gyorskocsi utcai női börtönben pedig a Hessz FM sugároz adásokat – az egyesület azt tervezi, hogy podcastok formájában a kinti hallgatóságot is megismerteti a börtönök világával. Az egyesület elnökével és egyik mentorával, Hajdú Judittal és Kovács Orsolya Eszterrel, valamint két szabadult emberrel, Verával és Horváth Mártonnal alias Márton Ábival beszélgettünk az egyesület új stúdiójában a kezdetekről, a Bv. intézetek szabályrendszeréről, kapcsolattartásról, elhagyásról, szabadulásról, és arról, hogy mit jelentett nekik a Börtönrádió.
 
Átlátszó: Két éve indult a Börtönrádió. Hogyan kerültetek Vácra, és mi volt ezzel a célotok?
 
Hajdú Judit: A Bv. Országos Parancsnokság jelölte ki Vácot, de az itteni parancsnok nem igazán örült, úgy gondolta, hogy csak púp leszünk a hátán. De azóta már ők is látják, hogy ez egy olyan történet, ami mindenkinek jó: jó a fogvatartottnak, a családjának, és jó a Bv.-nek is, mert a fogvatartottaknak értelmes elfoglaltságot ad. És jó a többieknek, akik hallgatják, mert olyan műsorokat hallgathatnak, amelyek kifejezetten nekik szólnak.
 
Á: Rádiós szempontból milyen kihívást jelent az, hogy börtönön belül van ez az adás? Milyen szabályok vannak?
 
HJ: Egyrészt meg kell felelniük a hallgatóságnak, akik a társaik, másrészt pedig a Bv.-nek. Nekünk nagyon fontos volt mindjárt a legelején, hogy ne érezzék úgy, hogy ez a Bv. rádiója. Ez egy abszolút kreatív műhely, ahogy mi a rádiót csináljuk. Amikor bekerül valaki a börtönbe, ott megmondják, merre hány méter. Apróságokból látszik, hogy mennyire nincsen semmi döntés a kezükben. Ehhez képest bekerülnek egy olyan közegbe, ahol mindent ők dönthetnek el: hogy milyen műsor lesz, hogy ki vágja, ki szerkeszti, ki fogja kérdezni, milyen kérdések lesznek.
 
Á: Úgy gondolod, hogy ezért is jelentkeznek a legtöbben, mert ez egy szabadabb légkört nyújt?
 
HJ: Azért jelentkeznek a legtöbben, hogy kiszabaduljanak a zárkából. Ez az első.
 
Kovács Orsolya Eszter: Meg azért is, mert ez értelmes elfoglaltság. Elmehet varrni, meg vannak papírhajtogató szakkörök, meg ehhez hasonló dolgok, de olyan szabadidős foglalkozás kevés van, amit az agyával végez. A bentiek arról szoktak beszámolni, hogy a foglalkozás során annyira másképp állunk hozzájuk, annyira más a viszony egymás között is, hogy gyakran elfelejtik azt pár pillanatra, hogy a börtönben vannak. Kirepülünk kicsit a falak közül.
 
Á: Magát a rádiózást megelőzi egy képzés is. Ez miről szól?
 
HJ: Van egy technikai képzés, ahol megtanulnak vágni, szerkeszteni, a szerkesztőprogramot használni, a hangfelvevővel bánni, stb. Aztán van egy újságírói része, hogy mi a jó kérdés, ki a nehéz interjúalany, és mit érdemes megkérdezni.
 
Á: A műsorkészítés során teljesen szabad kezet kapnak a fogvatartottak? Ki dönti el például, hogy milyen műsorok legyenek? A mentorok irányítanak?
 
HJ: Alapvetően ők döntik el, hogy milyen műsorok legyenek, és ennek megfelelően változik is a műsor, ahogy a műsorkészítők szabadulnak és újak jönnek a helyükre. Vácon például most az egyik főszerkesztő civilben kaszkadőr – a karaktere is olyan, hogy ezt a harcos vonalat viszi. Ez fantasztikusan jó, mert hogy arról szól, hogy nem nyavalygunk, nem reccsenünk meg, akármi jön kintről, felállunk, és kijutunk, és soha többet nem kerülünk ide vissza.
 
Á: Vannak jellemző műsorok, amelyek mindhárom börtönben népszerűek?
 
KOE: A kívánságműsor mindenhol vezet: egy kis papírra ráírják a zárkában, hogy milyen zenét kérnek, bedobják egy dobozba, vagy odaadják a reintegrációs tisztnek, ő pedig beviszi a rádió stúdióba, ahol felkonferáljuk és leadjuk nekik.
 
Á: A váci börtönben most egy harcos, sportos műsor népszerű, de már van tapasztalatotok a női börtönnel is. Ott milyen műsorok mennek?
 
Vera: Én korábban, a Gyorskocsi női rádiónak a születésénél voltam jelen. Most ott kicsit lágyabb, kicsit érzelmesebb műsorok mennek, meg ismeretterjesztő műsorok, olyan témákkal, mint a kozmetikumok a börtönön belül, vagy az egészségmegőrzés. Természetesen a kívánságműsor és az interjúk itt is mennek.
 
Á: Te miért jelentkeztél a programba? Nálatok is önként lehetett jelentkezni?
 
V: Én bent részt vettem mindenféle szellemi tornának nevezett foglalkozáson, úgyhogy mindenhova be is neveztek. Volt, aki önállóan jelentkezett, de például akik erőszakos bűncselekmények miatt voltak elítélve, azok kimaradtak ebből.
 
KOE: Ez börtön kritériuma volt, a Gyorskocsi utcai börtönnek kicsit szűkebb a feltételrendszere, mint az egyesületé.
 
HJ: Nekünk annyi a kikötésünk, hogy olyan nem jöhet, aki gyerekek elleni vagy szexuális bűncselekmény miatt ül. Más kizáró ok nincs.
 
Á: Amikor elindult a Hess FM tizenegy emberrel, Vera, neked mi volt a feladatod?
 
 V: Először is meg kellett tanulni a rádiózásnak, az újságírásnak ezt a fajtáját, meg magát a technikai részét is. Tehát mi kezdtük el a riportokat vágni, zenét alá, stb. Később kezdődött a műsorkészítés, szépen apródonként…
 
Á: Folytattad a rádiózást valamilyen formában, amikor kijöttél?
 
V: Miután kijöttem, az egyesület mindjárt felkarolt, szinte azonnal bekapcsolódtam a munkájukba. Tulajdonképpen egy hét múlva találkoztam a Judittal, és hívott, hogy jöjjek hozzájuk. Azóta dolgozom itt, ami adódik: most speciel az egy százalékért küzdünk.
 
HJ: Vera jogász, ezért sok mindenben tud segíteni nekünk.
 

Címke:   börtönrádió működés tapasztalat riport