Nem éri meg dolgozni a raboknak

Szerző: Farkas Melinda, Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet Online

Link: https://mno.hu/belfold/nem-eri-meg-dolgozni-a-raboknak-2395829

Dátum: 2017.04.24.
Nyugdíjjogosultságot sem szereznek, hiába végeznek kemény fizikai munkát akár évtizedeken keresztül.

Az ellátási költségek és az esetleges egyéb tartozások levonása után a legtöbb rabnak gyakorlatilag semmi pénze nem marad a börtönben keresett munkabéréből. Még annyi sem, hogy alapvető fogyasztási cikkeket, például tusfürdőt, sampont vásároljanak maguknak. Ez igen nagy feszültséget szül a rácsok mögött, sokan megtagadják a munkát – derül ki az ombudsman lapunk által megismert, legújabb OPCAT-jelentéséből, amely a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben tett látogatásának tapasztalatait összegzi. (Az OPCAT – Optional Protocol to the Convention Against Torture – a kínzás és más, embertelen bánásmód elleni ENSZ-egyezmény jegyzőkönyve. Székely László ombudsman a vizsgálatok során olyan intézményekben tart ellenőrzést, ahol korlátozzák az ott élők személyi szabadságát. Ilyenek például a börtönök, gyermekotthonok, zárt pszichiátriai osztályok, bentlakásos szociális otthonok – a szerk.) Ráadásul a börtönévek alatt végzett munka nem számít járulékalapot képező jövedelemnek, így a rácsok mögött ledolgozott évek sem számítanak bele a szolgálati időbe a nyugdíjjogosultság esetében, ami az érintettek szabadulása esetén hatalmas egzisztenciális problémákhoz vezethet.
 
Húsz forint egy hónapra
 
Sátoraljaújhelyen az egyik fogvatartott megmutatta az ombudsmani látogatócsoportnak a munkadíj-kifizetési igazolását. Miután a munkadíjból levonták az ellátás összegét, mindössze 20 forintot kapott kézhez. A legtöbb rabot ráadásul más fizetési kötelezettségek is terhelik, ilyen lehet például a bűnügyi költség, a perköltség, adó- vagy más köztartozás, vagyis egyetlen fillérjük sem marad. Székely László úgy látja, a levonások miatti alacsony kifizetések rendkívül feszült légkört eredményeznek az intézetben. A motiválatlan fogvatartottak sok esetben úgy próbálnak kibújni a munkavégzés alól, hogy beteget jelentenek. A módszer alkalmazása mára oda vezetett, hogy a személyzet gyakran nem is szól az orvosnak, mert automatikusan azt gondolják, hogy szimulál, és kivizsgálás nélkül munkára kényszerítik. A munka sorozatos megtagadása miatt már több esetben biztonsági elkülönítésre is sor került a börtönben.
 
Az alacsony kifizetéseket a Belügyminisztérium (BM) azzal indokolta az ombudsmannak, hogy a büntetés-végrehajtásnál foglalkoztatottak munkáltatásával kapcsolatosan olyan sajátos többletköltségek merülnek fel, amelyek jelentős terheket rónak az állami költségvetésre. A szaktárca leszögezte azt is, hogy jelenleg a fogvatartottak által végzett munka eredménye még a ráfordított költségeket sem fedezi.
 
Székely László ezzel kapcsolatban azt írta: az európai börtönszabályokban megfogalmazottak alapján a fogvatartottak munkájával kapcsolatban igazságos bérezési rendszert kell kialakítani. Lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy keresményük legalább egy részét a saját felhasználásra szánt, engedélyezett dolgokra költhessék, egy részét pedig családjuknak juttathassák.
 
Nem lesz nyugdíjuk
 
Ennél is súlyosabb és az alapjogokba ütközik az a hazai törvényi szabályozás, amely szerint a fogvatartottak foglalkoztatása nem munkaviszonyban, hanem a büntetés-végrehajtási jogviszony keretében történik, így munkadíjuk nem járulékalapot képező jövedelem, vagyis a rácsok mögötti munka nem számít bele a szolgálati időbe. Székely László úgy látja, ez a dolgozó fogvatartottak szociális biztonsághoz fűződő jogával összefüggő visszásságot okoz, hiszen szabadulásuk után eleshetnek a nyugdíjtól, holott akár évtizedeket is dolgoztak a rácsok mögött. Az ombudsman ezért felkérte az emberi erőforrások miniszterét és a belügyminisztert, fontolják meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítását annak érdekében, hogy az az időtartam, amely alatt a fogvatartott munkát végez, a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges szolgálati időnek minősüljön.
 
Jogsértést tapasztalt az ombudsman a telefonhívások kapcsán is. A sátoraljaújhelyi intézetben a telefonos kapcsolattartás a használatra kapott mobiltelefonokkal történik, költségét a fogvatartott számlájáról feltöltött telefonkártya fedezi. A telefonálás percdíja belföldi díjzónában vezetékes telefonszám hívása esetén 81 forint, mobilszámnál 93 forint, ami többszöröse a piaci percdíjaknak. Annak tudatában, hogy a rabok a fizetésükből gyakorlatilag semmit sem kapnak meg, többségüknek önerejéből esélye sincs a telefonálás költségeit előteremtetni, ami az ombudsman szerint alkotmányosan visszás.
 
Székely László ennek kapcsán rámutatott arra is, hogy a jogszabály szerint az előzetes letartóztatásban lévő fogvatartottak felhívhatják ügyvédjüket, a védő pedig hetente egyszer egy óra időtartamban kezdeményezhet telefonbeszélgetést védencével. Az egyik sátoraljaújhelyi fogvatartott 2015-ben panaszt nyújtott be amiatt, hogy mindössze heti kétszer öt percet beszélhetett telefonon, amelybe beleszámított mind a hozzátartozókkal, mind a jogi képviselővel folytatott beszélgetések ideje is. Az intézet elutasította a panaszát, amit azzal indokolt, hogy „a jogi képviselő is hozzátartozónak minősül”, így a vele folytatott telefonbeszélgetés beleszámít a törvényes időkeretbe. A fogvatartott ügyvédje az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult jogorvoslatért. Az intézet határozata alapján azonban addig, amíg a fogvatartott nem nyújt be hitelt érdemlő igazolást arról, hogy ügyét az Emberi Jogok Európai Bírósága befogadta, jogszerűnek minősítik saját intézkedésüket. Székely szerint mind a telefonálás korlátozása, mind a panasz elutasítása jogsértő, ezért azt kérte a belügyminisztertől, mérlegelje, milyen intézkedések bevezetésére lehet szükség annak érdekében, hogy a fogvatartottak a számukra engedélyezett időtartam teljes terjedelmében élni tudjanak a telefonos kapcsolattartás lehetőségével.
 

Címke:   munkáltatás díjazás motiváció ombudsman