Ne nézzünk egyből rossz szemmel a börtönviseltekre!

Szerző: Papp Gábor / beol.hu

Link: http://www.beol.hu/bekes/kek-hirek-bulvar/ne-nezzunk-egybol-rossz-szemmel-a-bortonviseltekre-723835/

Dátum: 2017.05.03.
A börtön bírósági beutalóval igénybe vehető, kötelezően bentlakásos, államilag finanszírozott képzés – fogalmazott sommásan Hafenscher Csaba Zoltán, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. A bv.-ezredessel a börtönhierarchiáról, az intézet napjairól is beszélgettünk.
 
– Egy előadásán hangsúlyozta, a civil társadalom nem igazán ismeri, hogy milyen munka folyik egy-egy börtön falain belül. Mire gondolt, mi az, amit félreértelmezünk mi, laikusok?
 
– Funkciójából adódóan a börtön egy zárt világ, de azon túli elemeiben nem feltétlenül kell annak lennie. Közvetett kontaktus áll fenn a bv.-intézetek és a civil társadalom között, hiszen a szabaduló fogvatartottak a hétköznapi világba kerülnek. Ottani magatartásuk, viselkedésük és életvitelük a börtönökre is visszahat. Fontosnak tartom, hogy a társadalom minél több információval rendelkezzen a bv.-intézetekben zajló munkáról. Ennek első lépcsőfoka, hogy tevékenységünkről, céljainkról tájékoztassuk a közvéleményt. Rengeteg olyan megnyilvánulást hallani, amikor valaki annak ellenére, hogy soha nem találkozott fogvatartottal, negatívan ítéli meg. Ehhez társul egy általános rossz vélemény is a börtönviselt emberekkel szemben. Az automatikusan elutasító hozzáállást enyhítenünk kell hosszú távon, végső célként pedig meg kell próbálnunk megszüntetni az ellenérzéseket.
 
– Ha már a sztereotípiákat említette. Az egyik ilyen általánosítás, hogy a börtönhierarchiában a ranglétra magasabb fokán állók fizikailag és szexuálisan is bántalmazzák a gyengébbeket.
 
– A börtönben a fogvatartottak egy kényszerközösség tagjai, de nem szabad elfelejteni, hogy ezzel párhuzamosan egy emberi csoportról is beszélünk. A hierarchia nemcsak itt, hanem a társadalom bármely részében kialakul. Alapvetően egy természetes folyamatról van szó. A sztereotip megnyilvánulások talán abban érhetők leginkább tetten, amikor az ön által említett bántalmazásokat a börtönélet általános velejáróinak tekintik. Határozottan kijelenthetem, hogy ilyesmiről nincs szó. Elszigetelt, egyedi esetek valóban előfordulnak, amelyekkel szemben minden esetben a jogszabályok adta lehetőségek között fellépünk, szükség esetén büntető feljelentést teszünk. Elsődlegesen azonban nem ez a célunk, hanem hogy megelőzzük mindezt. A prevenció irányában elsőként akkor teszünk, amikor a bv.-intézetbe bekerül egy fogvatartott, akinek megismerése során a szakembereink jó hatékonysággal megállapítják, hogy melyik zárkaközösségbe célszerű elhelyezni. Szakembereink akár a nonverbális jelekből is képesek kiszűrni, ha valamilyen probléma merül fel a közösségben. Ha valakinek a tartása hirtelen görnyedté válik, vagy éppen csendes, visszahúzódó lesz, rögtön megvizsgálják a körülményeket. A kialakult helyzet másik zárkába áthelyezéssel azonnal orvosolható. Szélsőséges esetben másik intézetbe áthelyezést is kezdeményezhetünk, de ebben az esetben az engedélyezésről az országos parancsnokság határoz.
 
– Miként képzeljük el a börtönélet egy napját?
 
– Miután nincs két egyforma fogvatartott, minden ember más-más, nehéz egy teljesen átlagos napot felvázolni. A kötelező ébresztőt követően a reggeli felügyelők váltására rendbe kell hozniuk a zárkájukat és önmagukat. Ezt követően a többség dolgozni indul, de például egyéni és csoportos foglalkozásokra, könyvtárlátogatásra is lehetőség nyílik napközben. Az ebédet mindenki egy időben fogyasztja el, majd a délután folyamán ismét munka vagy a már említett tevékenységek várnak a fogvatartottakra. Délután fél hatkor az újabb felügyelőváltásra már mindenkinek a zárkájában kell lennie. Ekkor még este 10 óráig szabad foglalkozásra nyílik lehetőségük.
 
– „A börtön bírósági beutalóval igénybe vehető, kötelezően bentlakásos, államilag finanszírozott képzés” – fogalmazott több alkalommal is. Mire gondolt pontosan?
 
– A sajátos definíció talán a tanári végzettségem „számlájára” írható, hiszen személyiségemből fakadóan mindig, minden körülmény között hiszek a nevelés erejében. Mindez találkozik a jogszabályi előírásokkal, amelyek szerint a szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy a törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől. A történelem és számos tudományos kutatás is bebizonyította, hogy csak a szigor önmagában nem alkalmas az emberek megváltoztatásra. Ezért is helyezünk kiemelt hangsúlyt a képzésekre. A fogvatartottaknak mindössze 1-2 százaléka diplomás, jelentős részük viszont a nyolc osztályt sem végezte el. Szeretnénk elősegíteni, hogy a bent eltöltött időszak alatt továbblépjenek. A nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezők például szerezzenek középiskolai végzettséget.
 

Címke:   Gyula reintegráció közvélemény interjú