Az életfogytiglan életfogytig tart

Szerző: Regös István, Varga Gábor / mixonline.hu

Link: http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=99539

Dátum: 2014.05.25.
De csak magyarul. De csak Magyarországon. Az Európai Unió véleménye szerint az Európai Unió országaiban az életfogytiglanra elítélt bűnöző kap lehetőséget arra, hogy az érvényben lévő törvények értelmében mondjuk, 30-40 letöltött börtönév után az illetékes bírói, pszichológiai, pszichiátriai bizottság felülvizsgálhassa, és netán dönthessen úgy, hogy feltételesen szabadlábra helyezi.

Ez nem jelenti azt, hogy automatikus a szabadlábra helyezés, legfeljebb annyit jelent, mintha egy eltévedt ember az alagútrendszerben nagyon távolról mégiscsak látna egy reményt jelentő apró fénysugarat, vagyis azt, hogy történhet vele olyan csoda, miszerint, ismétlem, 30-40 év múlva, mégiscsak hasznos tagja lehet a társadalomnak. Ha mondjuk egy 40-50 éves embert életfogytiglanra ítélnek, és mondjuk, 30-40 év múlva kaphat lehetőséget a felülvizsgálatra, akkor nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy azt már nem éri meg. Sok ember szerint a börtönben töltött egy év legalább 5-10 évnek felel meg a polgári élethez viszonyítva. És mielőtt keményen felháborodnánk, hogy miért nem rohadnak meg a gyilkosok, rablók a börtönben, miért foglalkozunk az ő jogaikkal, mikor pontosan ők tiporták lábbal a többi ember jogát, sőt az életét is, akkor csak azt mondom, hogy a zsidó-keresztény kultúra szellemét próbálják azok követni, akik vitatják az életfogytiglan felülvizsgálat nélküli jogosultságát.

Az EU véleménye

Ide idézek Fekete Gy. Attila cikkéből, ami a Népszabadságban jelent meg május 21-én, szerdán. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kedden kihirdetett ítéletében kimondta: az embertelen, megalázó büntetés tilalmába ütközik a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés (tész) hazai szabályozása, vagyis sérti az Emberi jogok európai egyezményét. Az EJEB harminc, döntően idősek sérelmére brutális kegyetlenséggel elkövetett – két halálos áldozatot követelő – rablótámadásért elítélt férfi, Magyar László, és a perbe Magyar oldalán bekapcsolódó Magyar Helsinki Bizottság indítványára hozta meg döntését. A strasbourgi döntés nem azt jelenti, hogy a magyar hatóságoknak szabadon kellene engedniük Magyar Lászlót. Még azt sem, hogy a jelenleg ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztését töltő férfi valaha is elhagyhatja a fegyintézetet.

Van, ahol az emberevés bűn

Tulajdonképpen ez nem jelent mást szerintük, mint hogy biztosítsák minden fogvatartottnak azt a lehetőséget vagy jogot, hogy egy előre meghatározott időintervallum alapján közismert szempontok szerint felülvizsgálhatják, hogy enyhíthető-e a számára kiszabott ítélet. Ennyi a jogászkodásról. Két évig forgattam magyar börtönökben Bűn címmel filmsorozatot. Munkám során két alapkérdésre kerestem, kutattam a lehetséges válaszokat. Az egyik, mi is tulajdonképpen a bűn, hiszen bármilyen hihetetlenül hangzik, a bűn is relatív. Évezredek alatt alakultak ki különböző megállapodások. Az elkövetett bűnért is különböző ítéletek jártak. Elég, ha csak az ősközösségre gondolunk, ahol hordában éltek, és például a nőnemű egyedek szaporodás céljából való megtermékenyítése nem egy férfineműhöz kötődött, hanem különböző erőviszonyok alapján szabadon, akár harc árán is cserélhetőek voltak. De semmi esetre sem minősült megtorlandónak a hordában. Később, mint tudjuk, akár a Bibliából is, felebarátod feleségét ne kívánd, mert az már maga a bűn. De mondjuk, a kannibáloknak sem minősül bűnnek az emberevés. Hogy ne mondjam, milyen bűn ez a kulturált világban.

Embertelenség ellen emberséggel


A másik kérdés viszont az volt, hogyan hat a büntetés a bűnelkövetőre, az elítéltre a börtönökben. Akkoriban még, szinte hihetetlen ma már, az életfogytiglan börtönbüntetés maximum 15-16 évet jelentett, és ennek letöltése után szinte automatikusan fordulhatott az elítélt felülvizsgálatért. Kérhette saját magától is, de többnyire az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó bírók maguk is kezdeményezték, hogy az elítélt érdemel-e enyhítést, esetleg feltételes szabadon bocsátást.  Akkoriban nagyon szigorú pszichiátriai, pszichológiai vizsgálatnak vetették alá, megvizsgálták a börtönben töltött idő alatti magatartásukat, értékelték személyiségük alakulását, és csak ezután döntöttek. De már akkor is nagyon nehéz volt a börtönben ezeket az embereket kezelni, hiszen már az életfogytiglan ítélet kifejezés szinte a teljes élet reményét elvette. Az egyik felénél mutatkozott a minden mindegy, ha kellett, akár ölt is a börtönben, mert úgy gondolta, hogy még egy életfogytigra már úgysem tudják ítélni. A másik fele az életfogytiglanra elítélteknek pedig úgy viselkedett, hogy tudta, beilleszkedve, jó magatartással kedvezményekhez juthat még a börtönben is, például több csomagot kaphat, többet sétálhat, nézhet filmet, vagy többet vásárolhat a börtönkantinban. Egyértelművé vált, hogy valamilyen reménysugarat fenn kell tartani, hogy az ember ne váljon véglegesen és végletesen állati viselkedésűvé. És megint itt van az alapkérdés, mit sajnálkozunk mi azokon az elvetemült gyilkosokon, akik kegyetlenül, gyereket, nőt, öreget, fiatalt lemészároltak. És megint nem tudok mást mondani, csak az emberségünk szabhat határt a büntetés kegyetlenségének. Csak mi lehetünk különbek, mert bár nagyon jól esik még mondani is a szemet szemért, fogat fogért jelmondatokat, de elég néha a Nyomorultak főszereplőjére gondolni, az egykori kegyetlen Jean Valjean, akiből fantasztikus ember lett, és úgy élte le későbbi életét. Igaz, ez Victor Hugo fantáziájában született, de biztos van ilyen. Nem akarok itt Biblia-órát tartani a fekete bárányról, de azt azért kívánom elmondani, hogy a büntetés akkor igazságos, ha nem kegyetlenebb, mint a bűn.

Indokolt lenne, de mégse

Szóval, tudom én jól, és bizony velem is nem egyszer megesett, amikor szörnyű bűncselekményeket láttam híradókban, olvastam újságokban, megkínzott gyerekeket, élve eltemetett embereket, nem mondtam volna, ha egyszer ezt elkapnám, mi mindent tennék vele, de legalább azt ne kívántam volna, hogy mocskos szalmáján vergődjön egy várbörtönben. Aztán rájöttem, hogy hoppá, ne akarjak már én is olyan mélyre süllyedni, mint ezek a gengszter gonosztevők. Igen, szerintem is kell az életfogytiglanos börtönbüntetés, és énvelem is előfordult nem egyszer, hogy úsztam az árral, és elfogadtam volna az elvetemültek elleni halálbüntetést is. Ők hiába mondják, persze nem mindannyian, hogy a valóban teljes életfogytiglani börtönbüntetés rosszabb a halálbüntetésnél, mert véleményük szerint ez maga a csöpögtetett halál. Nem igaz. Még a nehéz börtönviszonyok közepette is a zárkák, ahol a büntetésüket töltik, tiszták, vízöblítéses vécéjük van, még ha kicsi területen is, de minden nap sétálhatnak szabad levegőn, nézhetnek tévét, van sportolási lehetőségük, naponta háromszor kapnak enni, méghozzá ellenőrzött, egészséges ételt. Szóval mégiscsak emberséges életet biztosítanak nekik, még akkor is, ha teljesen joggal és megérdemelten akár életük végéig őrizet alatt kell élniük.

A remény rabjai


Viszont az Európai Unió határozata teljesen világos, mi beiratkoztunk egy klubba, úgy hívják EU, a klub szabályai szerint kell élnünk. Ha pedig a klubban az a törvény, hogy minden ország szabadon határozza meg azt a felső mértéket, ami az életfogytiglanos elítéltek szempontjából figyelembe veendő, de utána felül kell vizsgálni a helyzetet, ezt véleményem szerint nem olyan nehéz betartani, sőt elfogadni sem. Az Egyesült Államokban például, ugye, mint tudjuk, hogy az USA nem EU-tag, olyan ítélet is van, amikor két-háromszoros életfogytiglanra ítélnek valakit, vagy akár 120 év börtönt kap. De minden esetben előírják, hogy ennek a 120 évnek a menetében mondjuk 30-40-50 év után joga van az elítéltnek felülvizsgálatra jelentkezni. Lehet, hogy ez egy kissé cinikus, mégis emberségesebb, mintha megfosztják még ennek a lehetőségétől is. Egy csodálatos filmben láttuk, a Remény rabjaiban, amelyik film Stephen King regényéből készült, hogy az egyik életfogytos rab évről évre jelentkezett felülvizsgálatra, pedig tudta, hogy újra és újra el fogják utasítani, és míg végre megkapta az elbocsátó szép üzenetet, már el se tudta hinni, és már jobban rettegett a kinti élettől, mint a rab életétől. Szóval mi nemes lelkű, tiszta emberek, mi hibátlan, bűntelen polgárok, mi erkölcsbajnokok, jól gondoljuk meg kőkemény ítéleteinket, nehogy a sors keményebben ítélkezzen egyszer majd fölöttünk.


Címke:   életfogytiglan feltételes szabályozás