Előbb esem kómába, mint hogy feladjam – börtönlakóknak mesélt a legkeményebb magyar sportoló

Szerző: Neményi Márton, Fotó: Neményi Márton / Nők Lapja Café

Link: http://www.nlcafe.hu/eletmod/20170630/manyoki-attila-borton-sport-uszas-kuzdelem/

Dátum: 2017.06.30.
Mányoki Attila az egyik legkeményebb magyar sportoló. Hosszútávúszó, aki néha meghal.
 
Az elmúlt tíz évben hosszában, egy szuszra leúszta a Balatont, rekorderként átúszta a La Manche csatornát, a japár Tsugaru-csatornát, majd a Molokai- és Catalina-csatornát is, legutóbb pedig az új-zélandi Cook-szorost. Ezzel megvolt neki a világ hét legkeményebb „versenyszámából” öt; már csak kettő, és bejut az azokat teljesítők klubjába, az Ocean's Sevenbe.
 
Azt, hogy néha meghal, szó szerint kell érteni. Ilyenkor fekszik pár órát az intenzíven, majd felkel, és megy a dolgára: úszni.
 
Mányoki Attila a Kozma utcai bv-intézet (Budapesti Fegyház és Börtön) fogvatartottjainak beszélt kalandjairól szerda délután, a harmincöt fokos, telt házas kultúrteremben. A magaviselet alapján válogatott közönség – ült ott mindenféle elítélt, az életfogytostól a pitiánerig – reakcióiból ítélve pedig fantasztikus ötlet volt őt elhozni ide: az embertömeg meghatódott és felindult a csapongó, rögtönzött sztorizás közben.
 
Pedig az elején úgy tűnt, hogy az egész pont annyira szól majd a műsorvezető Csisztu Zsuzsáról, mint Mányokiról. A tévés volt már volt ilyen helyzetben, szemben az úszóval, aki börtönt ilyen közelről még nem látott, zavarban is volt eleinte. Csisztu mesélt saját karrierjéről, méltatta Mányokit, rácsodálkozott az intézetre, „szíven üti az embert, ha egyszer csak nem a filmen, hanem a valóságban látja a falakat, a rácsokat – mondta. – Mégis szerencsés vagyok: hozhatok egy kis friss levegőt kintről.”
 
Akkor sem esett ki a szerepéből, amikor az egyik fogvatartott felállt, elmondta, hogy ő bizony kitapétázta a cella rá eső falát a fotóival – erről képet is mutattak –, majd kis híján szerelmet vallott; Csisztu végül megúszta egy dedikálással.
 
Végül azonban Mányokira került a sor. Az első, közhelyes, de bemelegítésnek nagyszerű kérdés arról szólt, hogy telik egy napja. Ami ez után következett, azt nehéz elmesélni, meg sem próbáljuk, inkább idézzük. A lényeg, hogy a sportoló némi tétovázás után megtalálta a hangját, belefeledkezett saját történeteibe, és letolt egy olyan felkavaró nagy monológot a saját életéről, amelyet bármely profi, ebből élő motivációs tréner megirigyelhetne.
 
El lehet képzelni, milyen hatással volt mindez a fogvatartottakra, akik közül többen évtizedek óta a Kozmában – ahogy a Csisztuékat a könyvtárszobában felkészítő gazdasági vezető fogalmazott: az igazi Csillagban – ülnek. Harapni lehetett a feszültséget, eleinte pisszenés sem hallatszott, pár perc után pedig már senki nem törődött a kánikulával, amit a vastag falak sem fogtak meg, megálltak a kezekben a rögtönzött legyezők. Később egyre többen szólaltak meg, kiabáltak be, „Nagyon durva!” „Attila, ne már!”, szisszentek fel rendszeresen. 
 
 

Címke:   Budapesti Fegyház és Börtön példakép sportoló