Az ördög szolgálatába állt

Szerző: J. Mező Éva / feol.hu

Link: http://feol.hu/hirek/az-ordog-szolgalataba-allt-1626600

Dátum: 2014.06.07.
Aki nem élt át testi-lelki mélységeket, nem képes kiküzdeni saját valóságos hitét. Zoltán életellenes bűncselekmény miatt ült 5 év 8 hónapot börtönben, tavaly nyáron szabadult. Sorsfordító volt ez az időszak számára. A börtön megedzette és felszabadította. A damaszkuszi utat járta meg.

Zoltán öltönyben, nyakkendőben ül az asztal mellett. Nyílt tekintetű. Derűs. 41 és fél éves, de élettörténete alapján háromszor ennyit élt. Hibátlanul mondja büntetésének tételét pontosítani nem szeretné, új életet kezdve itt él közöttünk a városban. Nyolc és fél év fegyház elsőfokon, amit a másodfok börtönre enyhített. Sopronkőhidán töltött három évet, a többit itt a Baracskán, jó magaviselete miatt hamarabb szabadult. Gyermekként felnőtté válásáig a katolikus hitet gyakorolta, túl kemény volt neki az elvárás, aztán - ahogy mondja - az ördög szolgálatába állt. Feszítette az indulat. Feldúlta családját, megtagadta anyját. Sorsa kiszámítható irányt vett.

A börtön mélységes bugyraiban megmártózva többször gondolt arra, hogy feladja. Azt érezte, egyedül maradt. Volt, hogy saját életére tört, de szavait idézem az Úrnak terve volt vele, így a nyaka köré törölközőjéből font kötél elszakadt. A benn töltött évekről nem beszélhet, de ő erre az időszakra már csak olyan életét irányító körülményként tekint, ami végül Istenhez elvezette. Cellatársai beszéltek neki a Hit Gyülekezete istentiszteleteiről. Hívták, menjen velük legalább egy alkalommal. Zoltán jelre várt. Édesanyjával akkor már három éve nem beszélt. Arra gondolt, ha ezek után szóba áll vele, újra megkeresi Istent. Levelet írt, amire az anyától postafordultával jött a válasz. Ez a jel vezette a gyülekezeti alkalomra egyszer, aztán egyre többször, majd a bibliaórákra, a dicséretekre. A sopronkőhidai börtönben alámerítkezett, megkapta a szent szellem keresztséget, tett bűnvallást. Baracskán is hittársai fogadták. Keresztény közösségek alakultak ki, olyan cellatársak mellé került, akikkel tudott a Bibliáról beszélni. Ez akkor már fontos volt számára, mert a Szentírás történetein keresztül találta meg saját sorsának fordulatait. Elkezdte saját tetteiben keresni a vele történtek okát, a viszonyulásokat kezdte megérteni, ahogyan a világ, a környezete reagált őreá. Csodaként, a gondviselés részeként tekint erre a közösségre, hiszen más módon nincs lehetőség a börtönben arra, hogy a rabok egymással beszélgethessenek. Csodaként, útmutatóként, ami megtérése után mai énjéhez terelte. Célokat kitűzve készült szabadulására. Mindenekelőtt három gyermekével akarta rendezni dolgait sokat változtak az elmúlt évek során újra meg kellett ismerni őket, elfogadtatni velük börtönviselt apjukat. Dolgozni akart. Hűséges feleséget találni maga mellé, mert a régi elhagyta. Tudta, hogy örökre el kell égetnie régi vad, züllött életét. Új barátságokat keresett, mindebben Grósz István, a fehérvári Hit Gyülekezete lelkésze segítette. Ő az, aki Sopronkőhidán alámerítette, kísérte sorsát Baracskán. Szabadulása után a vele való kapcsolata lett a híd az újvilággal.

Grósz István lelkészként több elítéltnek nyújtott már kapaszkodót. 2003-tól a nehézfiúk között Sopronkőhidán, ahol több mint nyolc év az átlagbüntetés, illetve Szombathelyen és Baracskán: A 90-es évek óta működő börtönszolgálatunk lelkészei, aktivistái az elítélteknek Bibliákat, keresztény irodalmat ajándékoznak. A pozitív változások stabilizálásában, a Szentírás szerinti életvitel kialakításában segítjük őket foglalja össze munkáját. Az evangéliumot, Jézus Krisztus halálát, feltámadását, a bűnök fogságából való szabadulás lehetőségét, egy valóságos, igaz, új élet kezdetét, az örök élet jó hírét hirdetjük az elítélteknek. Talán meglepő, de az Isten országát kereső börtönviseltek nagy része alapvetően jószándékú ember, akik őszintén szeretnének kitörni szégyenteljes múltjuk fogságából. A börtönstatisztikák sem túl fényesek: az első bűntényesek 50 százaléka, a visszaesetteknek pedig 80-90 százaléka követ el ismét bűncselekményt. Innen már nagyon nehéz a visszatérés. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a börtönbe kerülők és a többé-kevésbé tisztességes életvitelt folytató emberek karaktere között nincs alapvető különbség, talán a legmeghatározóbb, hogy a családi háttér az elítéltek körében rendkívül zűrös. Munkánk során mi nem arra törekszünk, hogy felszabadítsuk őket bűneik súlya alól, hanem abban segítünk nekik, hogy abbahagyják azt a viselkedésformát, ami miatt börtönbe kerültek. Hogy ezt elérjük, a bűnre való egyetlen megoldásról, Jézus Krisztusról beszélünk nekik példázatokban, hiszen a börtönlakók szinte kivétel nélkül alacsony iskolázottsággal rendelkeznek.

A jövő terveit pedig így vázolta a lelkész:


Pontos statisztikák nem készültek a Hit Gyülekezete Börtönszolgálatának eredményeiről, de az bizonyos, hogy minden olyan intézményben, ahol a gyülekezet lelkészei, aktivistái jelen vannak, a sok jó történeten túl születnek rendkívül kimagasló pozitív példák is. Munkájuk eddig intézményfüggő volt. Ahol heti, kétheti rendszerességgel tudunk istentiszteleteket tartani, ott valódi eredményeket mutattunk fel. A jövőben még intenzívebbé válhat missziónk, ugyanis az Országos Büntetés-végrehajtási Parancsnokság és a Hit Gyülekezete között nemrég egy országos szintű keretmegállapodás született, melyhez az egyes intézményeknek igazodniuk kell, s melynek értelmében az egyház lelkészei és aktivistái kérvény nélkül is kaphatnak belépőt a börtönökbe.

Címke:   vallás börtönpasztoráció reintegráció