A múlt foglyai

Szerző: Fekete Zsuzsa / Református Missziói Központ

Link: http://rmk.hu/bortonmisszio/index.php?p=100&id=406&misszid=B%C3%B6rt%C3%B6nmisszi%C3%B3&pg_title=Aktu%C3%A1lis%20h%C3%ADreink,%20inform%C3%A1ci%C3%B3k&progid=Aktu%C3%A1lis&tipusid=H%C3%ADr,%20inform%C3%A1ci%C3%B3

Dátum: 2014.06.13.
Tele volt a szívem bosszúval, gyűlölettel, főleg a bíró iránt, aki elítélt - mondta az egyik fogvatartott rabtársaihoz szólva. - Ma már azonban tudok különbséget tenni a jó és a rossz között. 16 éve olvasom a Bibliát és Isten megváltoztatott - tette hozzá a férfi.

Az ország tizenhárom büntetés-végrehajtási intézetéből 175 fogvatartott vett részt a negyedik fogvatartotti imanapon a pálhalmai börtönben június 12-én. Az imanap fővédnökségét idén is Bogárdi Szabó István református püspök vállalta el. Rövid igehirdetésében Pál apostol Rómaiakhoz írt leveléről beszélt. A püspök úgy fogalmazott, hogy a fogvatartottak a saját múltjuk foglyai.

- Nem felejthetjük el a saját múltunkat, hiszen akkor ismét elkövethetnék régi hibáinkat. Senki nem a maga akaratából van a börtönben. Ha így lenne, akkor saját akaratából nemet mondhatott volna a bűnre, de nem ez történt. Az apostol azt írja levelében, hogy a múlt megbocsáttatott. A baj megtörtént, de Isten elé mehetünk bűneinkkel mély, belső meggyőződődésből. Isten megbocsát, egyúttal feladatot is ad nekünk.

Az egyházvezető hangsúlyozta, hogy akaratból számos dolgot el lehet érni, de Isten szeretete az akaratnál is jóval erősebb.

Az imanapon a fogvatartottak számos produkciót adtak elő, köztük Istent dicsőítő dalokat és verseket. Különösen nagy sikert aratatott a női fogvatartottak kórusa, valamint a gitárral kísért énekek, amelybe minden jelenlévő bekapcsolódott.

A rendezvényt szervező református börtönmisszió vezetője, L. Molnár István lelkipásztor úgy fogalmazott: „Isten a hitet ajándékozza először. Nem az a valóság, amit látunk, hanem az, amit hiszünk. Hitünkkel kapcsolódunk Hozzá és kapjuk a gyógyulást. Van gyógyulás. A másik ajándék a remény. A világosság felé való elindulás. A zárka mélyén is találkozhatunk Jézussal mint a remény forrásával, úgy, ahogy a kereszten találkozott vele a halálraítélt. Végül pedig a szeretetet adja nekünk. Az életem felé jövő szeretet változtat meg. Ez a mennyei erő adja meg számomra az újrakezdés lehetőségét. A hit látássá válik, a remény beteljesül, de a szeretet megmarad örökké.”

L. Molnár István szerint a zárka mélyén számos fogvatartott élete megváltozik.
- A fogvatartott számára nagyon nehéz feldolgozni, hogy kivetették a társadalomból, és bezárták egy belső világba. Ilyenkor lelki erősítésre van szüksége, és könnyebb közelebb kerülnie Istenhez, mert nagyon nagy szüksége van rá. Isten megtalálja az embert az egyedüllétében. A zárka mélyén küzdelem folyik, de megjelenhet egyfajta lelki mágnes, hiszen az ember vonzódik a tisztasághoz, keresi a kiutat a gödörből. A fogvatartottak egyensúlyt vesztett emberek, akik elveszítették a társadalom és gyakran a saját családjuk bizalmát is. Ezért is fontos a börtönmisszió, hiszen az Ige, az imádság, az ének és a bizonyságtétel is kapaszkodót adhat. Mi, börtönlelkészek azt tapasztaljuk, hogy Isten útja úgy kezdődik, hogy a fogvatartott felismeri a bűnét. Ha van bűntudata, akkor tud bűnbánatot tartani és várhatja a bűnbocsánatot. Akár a zárka is lehet templom.

Bár a társadalom egy részének a börtönben lévő emberekről fontos az a kép, hogy a rácsok mögött valóban bűnhődnek és rossz nekik, a börtönlelkész szerint a társadalom szempontjából is nagyon hasznosak azok a rendezvények, amelyek elősegíthetik a fogvatartottak belső változását, és ezáltal a szabadulás utáni visszailleszkedés lehetőségét.

A Református Missziói Központ vezetője köszönetet mondott a büntetés-végrehajtási intézetek vezetőinek az imanap, a fogvatartotti családi napok és a különböző vetélkedők lehetőségéért. Magyarné Balogh Erzsébet egyúttal megköszönte a börtönlelkészek áldozatos munkáját.

Címke:   misszió vallás reintegráció