A börtönben senkinek nincs jó dolga

Szerző: Gyuricza Mihály, Mártonfai Dénes / teol.hu

Link: http://www.teol.hu/tolna/kozelet/a-bortonben-senkinek-nincs-jo-dolga-560383

Dátum: 2014.06.28.
Dr. Kaszó Gyula a Szekszárdi Református Gyülekezet lelkipásztora. Emellett börtönlelkész is: heti 20 órában végzi ezt a tevékenységet a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben.

A kérdésre, hogyan vezet valakinek az útja a börtönlelkészséghez, elmondta, hogy '93-ban kezdte tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, közben egy évig a német nyelvet tanulta Németországban. Az itthoni egyetem befejezése után '99-ben kiment Wuppertalba. Akkor már nagyon érdekelte a börtön lelki gondozás. Magyarországon '89 után új lendületet vett a börtönökben ez a tevékenység, és 2000-re jogilag is körvonalazták a börtönlelkészi szolgálatot.

Wuppertalban Kaszó Gyula gyakorlati börtönszemináriumon is részt vehetett. Később a hét napjai közül egyet bent töltött egy büntetés-végrehajtási intézetben. Fogvatartottakkal beszélgetett, és megismerte az ottani rendszert. Megerősödött benne az elhatározás, hogy ezen a területen kellene dolgoznia. Így lett a börtön-lelkigondozás és a börtönlelkészség a súlyponti témája. Ebből is doktorált a németországi felsőoktatási intézményben. A gyakorlati lelkigondozói tevékenysége kint elsősorban fiatalkorúakra irányult.

Úgy jött haza, hogy illúziókat nem szabad táplálni a börtönnel kapcsolatban. Magyarországra visszaérkezve a Károli Egyetemen kezdett oktatni.  Emellett a zsinat megbízta a börtönlelkészek elméleti képzésével. Tavaly nyáron kezdte el a szolgálatot a szekszárdi bv-intézetben, fél állásban. A közbevetésre, hogy van-e különbség az elmélet és a gyakorlat között, egy gurut idézve válaszol, aki szerint elméletben nincs különbség elmélet és gyakorlat között, de gyakorlatban van.

Sokaknak az a véleménye, hogy valósággal kényeztetjük a rabokat, akik jobban élnek, mint azok, akik törvénytisztelő polgárként becsületesen dolgoznak. Ő, lelkészként úgy látja, hogy az emberek a börtönben, a szabadságmegvonás következtében nagyon szenvednek, nincs ott igazán jó dolga senkinek. Még az sem érzi jól magát, akinél a benti körülmények előnyösebbnek tűnnek, mint a kintiek, mert ez egy szigorú kényszerre épülő rendszer.

– Tehát olyan csak a romantikus regényekben létezik, hogy például karácsony közeledtével valaki be szeretne kerülni a jól fűtött börtönbe, ahol enni adnak neki? – tesszük fel a kérdést. A válasz szerint lehet, hogy ez a valóságban is előfordul – ami viszont nem azt jelenti, hogy bent jó dolga van az embernek, hanem inkább azt, hogy kint rossz. Nem jellemző, hogy bent nagyon pátyolgatnák őket. Napirend, házirend van, ami nagyon szigorúan meghatározza az egész intézet életét. Egyébként pedig szabadságmegvonásáról van szó, nem teljes jogfosztásról, sanyargatásról.

Aki embertársának ilyeneket kíván, annak érdemes lenne saját lelkét megvizsgálni, azt, hogy miért vannak benne ilyen indulatok – mondja a lelkész. A büntetés-végrehajtás célrendszere nagy átalakuláson ment át. Volt, amikor egyszerűen megtorolni akarták a bűncselekményt, azután megtéríteni akarták a rabokat, jobbá tenni. Majd a nevelés lett súlyponttá, és kikristályosodott a reszocializáció és reintegráció gondolata: hozzásegíteni a fogva tartottat, hogy ezután kerülje a bűncselekményt, és szabadulása után beilleszkedjen a társadalomba. A legelzártabb keretben megtanulni gyakorolni a szabadságot – ez nagyon nehéz feladat. 

Hogyan lehet a szabadság megvonása közepette is szabadnak lenni? Pál apostol mondta azt magáról, hogy „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni...” Nem pusztán a külső viszonyok határozzák meg a szabadságot. – A megoldás az lenne – most teológusként fogalmazok –, hogy azok az emberek, akik elrontják az életüket, és nem csak a fogva tartottak ilyenek, döbbenjenek rá arra, hogy az Isten sokkal több lehetőséget készített elő életükben a jóra, mint amennyivel ők éltek és élni akarnak. Próbálják meg ezeket a lehetőségeket megragadni. Ez lenne a megoldás.

Sokféle intézmény van, a szekszárdi egy megyei ház. Ez azt is jelenti, hogy itt sokféle fogva tartott, sokféle ember van. Szekszárdon például vannak előzetesen fogva tartottak, vannak, akiket néhány napos elzárásra ítéltek, mert nem áll módjukban kifizetni egy közlekedési bírságot. Ez utóbbiakkal kapcsolatban mondja a lelkész, hogy piszkálja az ő igazságérzetét is ez a gyakorlat. Aztán vannak, akik már jogerős ítéletet kaptak, és egy meghatározott rezsimben – fogház, börtön, vagy fegyház fokozatban – töltik ki szabadságvesztésüket. Vannak még fiatalkorúak, és nő fogvatartottak is. Kicsi ház a szekszárdi intézet, de kicsiben gyakorlatilag jóformán minden megvan benne, ami a magyarországi büntetés-végrehajtásban.

A büntetés-végrehajtási intézetben mindenki rácsok mögött van


A börtönlelkészi szolgálat olyan emberek felé irányul, akiknek az életútja valamilyen módon börtönbe vezetett – mondja dr. Kaszó Gyula. – A munkatársaim is rácsok mögött vannak, s én is rácsok mögött vagyok, amikor bemegyek az intézetbe. Bent ugyanaz hat rám is, a munkatársaimra is, mint a fogva tartottakra. Meghatároz bennünket, hogy ki vesz körül és mi vesz körül. A börtönlelkészség nem a legeredményesebb lelkipásztori terület, nem a gyakori sikertörténetek terepe. Ha viszont úgy nézzük, hogy a fogva tartott elkezd gondolkozni azon, amit tett, tehát nem csak önmagát sajnálja, nem csak azt látja, hogy mindenki ellene van, hanem túllát önmagán, és esetleg odáig is elér, hogy az Istennel való kapcsolatot keresi, az már óriási előrelépés. Olyan, mintha horizonttágulás történt volna, s végre nem csak önközpontúan látja önmagát, hanem azt is észreveszi, hogy rajta kívül is van valami és valaki. A fogvatartottakkal beszélgetve jó ezeket a csodákat megélni.

Előfordul, hogy a fogvatartott a lelkésszel szeretne imádkozni

Amikor bemegy az intézetbe, a börtönlelkész is mágneskártyával jelentkezik be, mint a többi büntetés-végrehajtási munkatárs. A lelkészi szobában négyszemközt lehet beszélgetni, a csoportos beszélgetéseket közösségi helyiségben tartják. Csoportfoglalkozások is vannak, ezek nem szokványos keretben zajló istentiszteletek, mert nem feltétlenül a kinti liturgiai formákban történnek. Előfordul, hogy a fogvatartottak beszélni szeretnének a lelkésszel. Ennek hátterében nagyon gyakran élettörténeti változások állnak: veszteségek a családban, párkapcsolati zavarok, önmagával kapcsolatos problémák. Olykor előjön az igény a közös imádkozásra is. Dr. Kaszó Gyula lelkészként az egyik feladatának azt tartja, hogy ezeknek az embereknek az ideje ne csak letöltött, hanem értelmesen kitöltött idő legyen. Vannak csoportos foglalkozások, az egyik ilyen a tematikus beszélgetés: a Bibliából vesznek elő történeteket, ezeknek az üzenetét vizsgálják meg. A lelkész a Biblia alapján német nyelvoktatást is tart.

Címke:   Szekszárd börtönlelkész hitélet