Sokat bukhat az állam az embertelen börtönviszonyok miatt

Szerző: Lencsés Károly, Szabó Barnabás / nol.hu

Link: http://nol.hu/belfold/tamadnak-az-eliteltek-1473575#comments_1473575

Dátum: 2014.07.11.
A hazai börtönök 141 százalékos kihasználtsággal működnek, azaz másfél ember jut egy helyre. Emiatt többször elmarasztalták Magyarországot, de most akár milliárdokat is bukhat az állam. De nem csak a zsúfoltság a baj hazai börtönökben.

Akár nyolcvan, a hazai börtönviszonyokat kifogásoló panasz ügyében dönthet egyszerre ősszel az emberi jogi bíróság – tudtuk meg Magyar Gábor ügyvédtől. Ezek közül maga is több esetet jegyez, és ha az állam felelősségét a fegyintézetekben tapasztalható túlzsúfoltság miatt megállapítják, akkor ebben a csomagban valószínűleg több százmillió forintos kártérítést kell kifizetni.

Az ügyvéd emlékeztetett rá, hogy azért, mert egy fogvatartott számára nem biztosítottak a zárkában legalább bruttó három négyzetméternyi területet, 2011 óta már több alkalommal is elmarasztalták Magyarországot. Álláspontja szerint a strasbourgi bíróság egyértelműen figyelmeztetett arra, hogy olyan rendszerszintű problémáról van szó, amelyet Magyarországnak minél gyorsabban meg kell oldania. Amennyiben ősszel az eddigiekhez hasonló verdiktek születnek, a fogvatartottak jelentős része Strasbourghoz fordulhat, és annak már nem százmilliós nagyságrendű következményei lehetnek, hanem jóval nagyobbak is akár.
 
A büntetés-végrehajtás adatai szerint 2013 végén több mint 18 ezren voltak börtönben, miközben az intézetek hivatalosan – a személyenként biztosítandó, az emberi jogi bíróság által is kívánatosnak tartott három négyzetméternyi területből kiindulva – a tegnapi adatok szerint mindössze 12 869 személy befogadására alkalmasak. Ez úgy 141 százalékos férőhely-kihasználást jelent, tehát – némi egyszerűsítéssel – egy ágyon lénye gében másfél ember osztozik. Magyar Gábor hangsúlyozta: az emberi jogi bíróság automatikusan a panaszos javára dönt, ha számára a zárkában kevesebb mint három négyzetméternyi hely áll rendelkezésre, három és négy négyzetméter között a konkrét eset körülményeit mérlegelve foglal állást, míg négy négyzetméter felett a panasznak szinte biztosan nem ad helyt. Ebből szerinte az következik, hogy a börtönnépesség jelentős része – miután a három négyzetméter csak néhány fegyintézetben biztosított – eséllyel nyerne az emberi jogi bíróság előtt, s akár húsz-harmincmilliárdos kártérítésre köteleznék az államot, amiből már új börtönöket lehetne építeni.

Árnyalja a képet, hogy a strasbourgi gyakorlat változni látszik. Az ügyvéd szerint a bíróság korábban megkövetelte, hogy a panaszosok vegyenek igénybe hazai jogorvoslati fórumot, ám később a testület úgy vélte, Magyarországon nincs érdemi lehetőség a fegyintézetek túlzsúfoltsága okozta sérelem orvoslására, amelyet a Kúria és a táblabíróságok több, a kártérítési igényt elutasító döntése is alátámaszt. A kormány viszont talált egyetlen, már első fokon jogerőre emelkedett verdiktet, amely szerint a rossz börtönviszonyok miatt jár pár százezer forint az elítéltnek. Erre hivatkozva pedig cáfolják, hogy itthon eleve nincs esély a sérelmek érdemi reparációjára.

Az ügyvéd ennek ellenére úgy véli, Strasbourgban pontosan ismerik a magyar ítélkezési gyakorlatot, ezért továbbra sem követelik meg a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítését. Ha így lesz, akkor az, aki fogvatartottként az elhelyezési körülmények miatt fordul az emberi jogi bírósághoz, valamilyen kompenzációra szinte biztosan számíthat. Ami Magyar Gábor szerint a közösség szempontjából tulajdonképpen kidobott pénz, hiszen nem a börtönviszonyok javítására fordítják, hanem személyes kártérítésre.

A büntetés-végrehajtási rendszer fő célja viszont az elítéltek nevelése, reszocializációja lenne – emelte ki –, vagyis az, hogy a rendelkezésre álló források felhasználásával segítsék elő, hogy a szabadulók a társadalom hasznos tagjai lehessenek. Úgy véli, ha az elítélteket emberhez méltó körülmények között helyezik el, akkor kevesebb lenne a fegyintézetekben a konfliktus, a rabok inkább készen állnának az önkéntes szabálykövetésre, s együttműködőbbek volnának a személyzettel. Tehát abban az esetben nagyobb valószínűséggel előzhető meg, hogy ismét rács mögé kerüljenek. Így a költségvetés szerinte a büntetés-végrehajtás fejlesztésével hosszú távon pénzt takarítana meg.

Volt azonban már olyan per, amelynek során a bíróság kimondta: a hazai büntetés-végrehajtás nem tehet arról, hogy olyan sok a rab.


Címke:   zsúfoltság jogorvoslat Strasbourg