Bűn és bűnhődés Nagyfán

Szerző: Dési János / nepszava.hu

Link: http://nepszava.hu/cikk/1027466-bun-es-bunhodes-nagyfan

Dátum: 2014.07.19.
"Bár küldene rá megbánást a sors, mardosó bűnbánatot, amely összetöri a szívét, elűzi álmait, olyan bűnbánatot, hogy irtózatos kínjai között már a kötél vagy a víz mélye rémlik fel előtte! Örömmel fogadná, hiszen a kín és könny is - élet!" Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés.

Nagyfai Börtön és Fogház, Szeged-Nagyfa.

A nyilatkozat


"Alulírott M. Pál (Békéscsaba, 1949. 09. 29.) hozzájárulok ahhoz, hogy a Nagyfai Börtön és Fogházban, újságírónak nyilatkozzam, és az általam elmondottak írásban, sajtóban, valamint riportként rádióban elhangozzon.
Szeged-Nagyfa, 1993. február 16. M. Pál, AA-63-74 nyt. sz. elítélt"

A bűnhődés


A köpcös börtönőr vigyázzba vágja magát, tiszteleg, és úgy jelenti a parancsnoknak, hogy M. elítéltet éppen most teszik tisztába. Libero pelenkát kap, ami sokáig bírja, lesz időnk beszélgetni. Kattan a zár a rácsos ajtón, két markos fiatalember már rángatja is le a tolókocsit az emeletről a mozgásképtelen M-mel. A fegyőr segít betolni a kocsit a szobába, ahol beszélgetni fogunk; majd kimegy, ránk csukja az üvegajtót, kintről figyel arra, nem kell-e közbelépnie valamiért.
M. olyan ideges, hogy percekig megszólalni sem bír. Remeg a keze, elvörösödik a feje. A parancsnok-asszony cigarettával kínálja: "De csak kettőt adok" - teszi hozzá.

M., a Nagyfai Börtön és Fogház kórházának lakója, aki ha kitölti teljes büntetését 2006. augusztus 25-én szabadul. (Ez a riport 1993-ban készült, 2006 akkor még elérhetetlen távolságban volt. Egy emberjogi szervezet hozta szóba, hogy esetleg kegyelmet kellene kérni a mozgásképtelen, életfogytiglanra ítélt embernek. Azért elővigyázatosságból arra jutottunk, nézzük meg, miért is ítélték el. Így jutottam el hozzá a börtönbe. Most megtaláltam ezt a több, mint húsz éves írást, és gondoltam, megkeresem a végét. De előbb nézzük a múltat.)

M. lassan megnyugszik, orvosi leleteket vesz elő, amelyekben az szerepel, amit tapasztalunk is, hogy deréktól lefelé megbénult, anyagcseréjét kontrollálni képtelen. Állapota várhatóan tovább fog romlani, hacsak egy erre alkalmas polgári intézményben nem kap megfelelő ellátást. Eddig négy kegyelmi kérvényét és két óvását utasították el.

A bűn

M. Pál 1986 augusztusában feleségét, annak szülei kertjében, tucatnyi késszúrással megöli. Össze-vissza szurkálja az asszonyt, míg tőrének pengéje a VIII. csigolyába beékelődik és ketté törik. Az ítélet szerint: "M. Pálné ily módon történő megölése után a vádlott a megcsonkult tőrt a földbe szúrta, az anya öléből kiesett öt hónapos korban lévő csecsemőt magához vette, majd erre alkalmas helyen, kemény tompa felszínű tárgyhoz, nagy erővel csapta oda a gyermek fejét. Ezen erőbehatás következtében a gyermek koponyáján három egymáshoz közeli részén törés következett, amely a halált okozta."

A halott gyermekkel M. menekülni kezd, több kerítésen átmászik vele, míg a harmadik szomszédnál otthagyja az összeroncsolt, élettelen testet. Kocsijába ül, s a közeli erdőbe hajt, ahol egy magas fára már korábban odakészítette a kötelet saját magának. A gyilkosságot időközben megölt felesége szülei felfedezik, értesítik a rendőrséget. Két rendőr rövidesen a nyomára akad.
M. egy tisztás szélén áll a kötél alatt. A rendőrök megadásra szólítják fel. Nem felel, pillanatok alatt felmászik a fára, fejét az előre elkészített hurokba dugja. A rendőrök először megpróbálják ellőni a kötelet. Pillanatokon belül kiderül, hogy így nem menthetik meg. M.-et M. fa alatt álldogáló kocsijában találnak egy kést. Egyikük felmászik a fára és elvágja a kötelet. M. körülbelül két percig lóghatott. Eszmélet lenül zuhan alá 10-12 méterről teste. Két csigolyája törik el.

Az előzmények


M. Pál zaklatott élete során volt technikus, majd beteghordó a békéscsabai kórházban, nevelőtanár egy szakmunkásképzőben, biztosítási ügynök. Több iskolába is belekezd, majd otthagyja. Végül 1984-ben a Gyógypedagógiai Főiskolán szerez diplomát, később elvégez a Műegyetemen egy műszaki oktatói kurzust. Tizenkilenc éves korában átesik egy tbc-n, majd egy fertőző májgyulladáson. Hosszú ideig áll ideggondozói kezelés alatt. Paranoid tüneteket állapítanak meg nála többször is. 1986. április végén elmebetegségi szintet elérő paranoid reakciói miatt kórházba kerül.

"A kezelés hatására a heveny pszichotikus tünetei megszűnnek, de személyiségzavara megmarad. 1985 májusában megismerkedik egy kolléganőjével, akivel 1985. augusztus 24-én Debrecenben összeházasodnak. 1986. május 31-én gyermeke születik. Az úgynevezett apás szülést színes fényképeken örökíti meg."

A bírósági ítélet szerint: "Két héttel a szülést követően a vádlott szexuális igényeivel jelentkezett. A sértett nem engedelmeskedett, ezért a vádlott tettleg bántalmazta, illetőleg megfojtogatta." A feleség ezután visszaköltözik szüleihez. M. pedig ismét bekerül a sümegi kórház idegosztályára. Miután kikerül, elhatározza, hogy elutazik feleségéhez és megpróbálja rábeszélni, hogy költözzön vissza hozzá.

Az ítéletben az olvasható, hogy előre elhatározta, ha a nő nemet mond, akkor a gyermekkel együtt megöli, majd öngyilkos lesz.
Késeket rak a kocsijába, útközben kinéz egy fát, amire felakaszthatja magát. Az autó vontatókötelét felköti egy magas ágra, hurkot csomóz rá. Felesége családjához megérkezve, mindenkit illőn üdvözöl, s ajándékot ad az asszonynak. Két kis szobrocskát. Mindegyiken egy női alak. Az egyik címe Tiszai szél, a másiké Anya gyermekével. Feleségével, aki a gyermeket a kezében tartja, az udvar végiben beszélgetnek. A szülők minden eshetőségre készen a közelben maradnak. Érdeklődtek az orvosoktól a férfi elmeállapotáról és azt a választ kapták: Az ilyentől jobb elválni.
Időközben vendégek érkeznek a házhoz. A szülők velük félrevonulnak. M. ekkor öli meg feleségét és gyermekét.

A bűz

M.-t eszméletre téréséig a Debreceni Orvostudományi Egyetem Intenzív osztályán őrzik, majd a tököli börtönkórházba szállítják. "Ekkor már sérülésemből adódóan széklet és vizeletürítési problémáim, valamint az alsó végtagok bénulása jelentkezett. Erről a felületes orvosi vizsgálat nem vett tudomást. Ekkori gyógykezelésem abból állt, hogy beraktak a kórterembe és senki, de senki - a ritkán megtartott viziteket kivéve - felém sem nézett. Tisztántartásomról elítélttársaim gondoskodtak" - számol be M. a vele történtekről. Majd így folytatja számtalan leveleinek egyikében: "A belőlem folyamatosan és kontrolálhatatlanul ürülő székletem és vizeletem miatt saját bűzömben feküdtem, amit elítélttársaim is nehezen viseltek el. Végül kikéredzkedtem a zuhanyozóba. Elítélttársaim egy tolókocsival kitoltak a zuhanyozóba, egy székre ültettek, hogy végre megtisztálkodhassam. Erre a főorvos úr azzal bélyegzett meg, hogy nem tartom be az orvosi utasítást."

Közben visszaszállítják Debrecenbe, hat hónap rendőrségi fogda után megszületik az elsőfokú ítélet. Egészségi állapota időközben egyre romlik, mind nehezebben mozog. A börtönben előfordul, hogy társai a büdös miatt megverik. Pszichés panaszai is erősödnek, ezért beszállítják az elmemegfigyelőbe. Közben perújítási kérelmét, törvényességi óvás iránti kérelmét elutasítják. A felfekvésektől tüdőgyulladást kap, kiújul fiatalkori tbc-je. Gyógyulás után visszaszállítják Szegedre.
"Mivel nem tudtak ápolásomról megfelelően gondoskodni, az elviselhetetlen bűz miatt, valamint, hogy bénaságomról meggyőződjenek, lábujjaim közé éjjel WC papírt dugtak és azt meggyújtották zárkatársaim. Bár bénaságom miatt nem éreztem semmit, kisebb égési sebeket szereztem, amit nem mertem a felügyeletnek elpanaszolni, mert csak nehezebbé tették volna elítélttársaim amúgy sem könnyű helyzetemet."

M. a fogságban is megpróbál egyszer öngyilkos lenni. Felakasztja magát a zárkaajtó zsanérjára. De időben észreveszik. Végül Nagyfára, az egykori kényszerelvonó helyén létrehozott börtön kórházába kerül. A nagyfai börtön és fogház parancsnoka M. kegyelmi kérvényeit támogatja, egészségi állapotára való tekintettel. Hiszen egy speciális polgári intézményben esetleg helyzetének jobban megfelelő ellátást kaphatna.
- M.-mel az a baj, hogy időnként teljesen elhagyja magát - mondja a parancsnok. - Semmihez sincs türelme. Félbehagy mindent. Hiába mondom neki, ha ki akar innen kerülni, meg kell tanulnia ellátnia magát.

M.

M. lassan megnyugszik.
- Tisztában vagyok azzal, mit követtem el - kezdi. - Bár a kislányomat nem bántottam. Higgye el, a büntetésem szempontjából ez úgyis mindegy, akár be is vallhatnám. El akartam vinni az én szüleimhez, hogy ők neveljék fel. Miközben menekültem vele, közben sérült meg.
M. szenvtelenül beszél, mintha valaki egészen másról lenne szó.
- Minden az elméletem miatt történt - lapozgat egy kockás füzetbe. - Eszerint a nő tart a végtelenbe, a férfi tart a nőhöz, miközben állandóan nyugatra tartanak. Mi viszont megsértettük ezt az elvet, mert Veszprémből költöztünk Debrecenbe, tehát pont fordítva - ezen vesztünk össze.

M. nem is próbál meggyőzni, hogy komolyan beszél, de arról sem, hogy elmebeteg lenne, azért mond ilyeneket. Egy közepesen kidolgozott színielőadásnak tűnik az egész, amelyet a főszereplő sem vesz komolyan. De az illem kedvéért, azért eljátssza, amit várnak tőle. De azért hamar előjön a farbával:
- Bár itt lelkiismeretesek az orvosok, de szeretnék olyan helyre kerülni, ami inkább megfelel az állapotomnak. Engedjék el a hátralévő büntetésemet. Legrosszabb esetben változtassák határozott idejűre az életfogytiglant.
- Hogy hívták a lányát? - szakítom félbe.
- Anna Rita - válaszolja olyan hangsúllyal, mintha valami nagyon illetlent kérdeztem volna. Majd tovább magyaráz lehetetlen egészségi állapotáról, arról, hogy gyakran semmihez sincs kedve, napokig depressziós. A börtönparancsnok közbevág: Miért nem tanul angolul, ha egyszer kikerül valamiből meg kell majd élnie.
- Igenis tanulok: I am John Davidson from Los Angeles. Could you tell me, where is the nearest travel office? - kérdi tökéletes kiejtéssel itt, a nagyfai börtön kórházában. - Tudom ez nem elég, mormolom is magamban a szavakat, de azzal is zavarom a többieket - teszi hozzá.

Majd újra visszatereli a beszélgetést elhagyott medrébe: A célom túlélni ezt. Ha kikerülök innen, a MÁV kórházban állítólag egy év alatt megtanulhatnék járógéppel járni. Meg akarok itt bent még bánni tanulni a számítógépekkel - erre építeném az egzisztenciámat kint.
- Mit szeretne leginkább? - kérdem.
- Magamhoz vennék egy kisfiút vagy egy kislányt. Bár ez úgysem megy. Pedig tanítanám őket szépre jóra.
- És ha nem engedik ki a büntetése lejárta előtt? - kérdem, lenyelve azt, amit szívem szerint most mondanám.
- Benne van a pakliban - mondja olyan hangon, mint akivel ilyen nem fordulhat elő. - Akkor igyekeznem kell itt kibírni.
                                                                                                  *
M. Pál további sorsáról nagyon kevés ismerettel rendelkezünk. Bár a lényeget hozzátehetjük ehhez a régi riporthoz. 1997 őszén M. büntetését félbeszakították, a legújabb kegyelmi kérvényének az elbírálásáig. Ilyet akkor szoktak, ha valaki nagy valószínűséggel reménykedhet az államfői kegyelemben. Vagy ha menthetetlen, halálos beteg, a közelgő véggel.
M. Pál 1998 tavaszán, otthonában halt meg - hogy utolsó szavai, gondolatai a megbánásé lettek volna, arról a dolog természeténél fogva, semmit sem tudunk.

Címke:   Nagyfa bűnhődés börtönélet