Dr. Miklósi Márta tanulmánya a Nemzeti Művelődési Intézet honlapján

Szerző: Dr. Miklósi Márta / kultszemle.nmi.hu

Link: http://kultszemle.nmi.hu/1-szam/hazai-tudomanyos-muhely/dr-miklosi-marta-a-fogvatartottak-kulturalis-jogainak-ervenyesulese-es-kozossegi-muvelodese-a-hazai-buntetes-vegrehajtasi-rendszerben

Dátum: 2014.03.24.
A fogvatartottak kulturális jogainak érvényesülése és közösségi művelődése a hazai büntetés-végrehajtási rendszerben címmel jelent meg dr. Miklósi Márta írása a Nemzeti Művelődési Intézet Kulturális Szemle elnevezésű interdiszciplináris online folyóiratában.

Részlet az írásból:

A szabadságvesztés büntetés alapvető célja az első pillanattól kezdve a szabadulásra való felkészítés, a fogvatartottak társadalomba történő visszaillesztése.  A reszocializáció a büntetés-végrehajtási intézetben már a büntetés letöltésének pillanatában elkezdődik, enélkül ugyanis nagy az esélye annak, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben töltött idő inkább a börtönszocializációt, mintsem a társadalmi beilleszkedést segíti elő, hiszen a fogvatartott feladatai a büntetés-végrehajtás normarendszeréhez kapcsolódnak, és kevésbé a civil világhoz. Ezen célok elérése érdekében véleményem szerint elengedhetetlenül fontos a társadalomban működő szerveződések bekapcsolódása az elítéltekkel való foglalkozásba, hiszen vannak olyan feladatok, amelyeket a büntetés-végrehajtás szervezetétől független, hivatali kötöttségektől mentes személyek jobban meg tudnak valósítani, ahogyan tanulmányomban be is mutatok néhány ilyen kezdeményezést.

Ugyanakkor a büntető felelősségre vonás folyamata során minden körülmények között érvényesülniük kell az emberi jogoknak, alapelveknek, nemzetközi követelményeknek, amelyek rövid bemutatására szintén kitérek írásomban. Minden büntetés, szankció és eljárásjogi kényszerintézkedés bizonyos alapvető állampolgári jogok korlátozásával jár, azonban védelmet kell nyújtani az esetleges joggal való visszaélés megelőzésére. (v. ö. Vókó 2010) Fontos, hogy a szabadságuktól megfosztott személyeket – a nemzetközi egyezmények, hazai jogszabályok előírásait tiszteletben tartva – a fogvatartás teljes ideje alatt emberként kezeljék, emberi méltóságukat semmilyen körülmények között se sértsék meg.

A fogvatartotti jogok sajátos érvényesülése totális intézményekben

A fogvatartottak jogai a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során csorbulnak, azonban ezeknek a korlátozásoknak a lehető legkisebb mértékűnek kell lenniük. A börtön a társadalom terméke,  totális intézmény, amelynek elsősorban elkülönítő, izoláló szerepe van. (v. ö. Foucault 1990) Lényeges elemei a reszocializálási, nevelési feladatok feltételeivel szemben hatnak, szabályai az elítéltek teljes életmódját szabályozzák. „A börtön a vele kapcsolatba lépők számára kizár mindenféle érintkezést bármely más intézménnyel, megköveteli, hogy az élet valamennyi aspektusa ugyanazon a helyen és az egyetemes intézmény által meghatározott módon, tehát az élettér teljes bekerítettségével folyjon” (Lukács 1987:21). A börtönök épp azoktól a társadalmi mintáktól zárják el az elítélteket, amelyek elsajátítása, interiorizálása a sikeres beilleszkedéshez is nélkülözhetetlen. (Módos 2003:42) A jogoktól való tiltás akadályt jelent a társadalmi szabályokhoz való alkalmazkodás újratanulása során, ha nem a szankcióval szükségszerűen együttjáró tiltás, akkor nincs értelme. A kultúra, a kulturális sajtótermékek, a könyvek, a televízió, a rádió, a művészet a társadalom értékeit mutatják a szubkultúra értékrendjével szemben. (Vókó 2010:159) A fogvatartottak társadalomba történő visszaillesztését segítő programokat nagyfokú érzékenységgel kell végiggondolni, hiszen az alapvető cél az első pillanattól kezdve a szabadulásra való felkészítés. A szabadulás utáni beilleszkedésre irányultság azt is jelenti, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek körülményeit, ezen belül az elítéltek élet- és munkafeltételeit a lehetséges mértékben közelíteni kell a társadalomban általában szokásos viszonyokhoz, hogy azokat az élethelyzeteket ismerhessék meg és élhessék át, amelyekbe a szabadulást követően kerülhetnek. Erre különösen a munkáltatás, nevelés mellett a szabadidős és közművelődési tevékenység, valamint az öntevékeny szervezetek kínálnak jó lehetőségeket. (Módos 1998:54)

Igen hangsúlyos kérdés nemzetközi szinten a fogvatartottak közművelődési lehetőségének biztosítása, három fontos dokumentumot emelnék ki  a kapcsolódó nemzetközi szakmapolitikai ajánlások közül. (v. ö. European Social Fund 2010)

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R/89/12. számú ajánlása a Börtönművelődésről (BMü) 1. pontja előírja, hogy az elítélteknek lehetővé kell tenni a művelődéshez való hozzájutást, amely iskolai oktatásból, szakmai képzésből, kreatív és kulturális tevékenységekből, testnevelésből és sportból, szociális nevelésből és könyvtárhasználatból áll. A 9. pont kimondja, hogy a szakmai képzés célja az egyén széles értelemben vett fejlődése kell, hogy legyen, emellett tekintettel kell lennie a munkaerőpiac tendenciáira. (Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1989)

Az Európai Börtönszabályokról szóló R/87/3, majd R/06/2 számú Európai Unió Miniszteri Bizottság ajánlásának 27. 6. pontja előírja, hogy „kulturális tevékenységet és időtöltést is fel kell ajánlani a fogvatartottak számára és amennyire lehetséges, részt kell venniük a szervezésükben”. (Európai Unió Miniszteri Bizottsága 2006) Az említett ajánlás 28.1 pontja megfogalmazza, hogy „minden büntetés-végrehajtási intézetnek törekednie kell arra, hogy lehetőséget biztosítson minden fogvatartott számára olyan oktatási programokban való részvételre, amelyek a lehető legteljesebbek, és amelyek megfelelnek egyéni szükségleteiknek, törekvéseik figyelembevételével.” (Európai Unió Miniszteri Bizottsága 2006)

Az Alapelvek a fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozóan ajánlásokat tartalmaz az elítéltek részére biztosítandó különféle programokról. A dokumentum 6. pontja előírja, hogy minden fogvatartottnak joga van a személyiségének fejlesztését célzó kulturális tevékenységekben, illetve oktatásokban részt venni. (ENSZ 1990) Az Európa Tanács által (1990) létrehozott börtönművelődésről szóló zárójelentése szerint a fogvatartottak művelődésének hasonlítania kell a kinti világban élő hasonló korcsoportok művelődéséhez és a legszélesebb hozzáférhetőséget kell a számukra biztosítani. (Európa Tanács 1990) Az ilyen módon biztosított művelődésnek különböző színterei vannak, amelyeket többféleképpen csoportosíthatunk. Az Európa Tanács 1998-ban megjelentetett csoportosítása, amelyhez a börtönbeli aktivitások kapcsolódhatnak, három kategóriát különít el. Az első csoport a képzések csoportja, itt ki kell emelni az iskolai tanulmányok befejezésére irányuló oktató, képző tevékenységeket. A második csoportba az életvezetéshez kapcsolódó programok sorolhatóak, ezek célja az egészségnevelés, a beilleszkedési nehézségek leküzdése, az önkifejezés (pl. művészetek segítségével), a szabadidő hasznos eltöltése (pl. sport). A harmadik csoportba a börtönártalmak csökkentése tartozik, itt meg kell említenünk a családi kapcsolatok ápolását, a közösségi tevékenységeket, a szellemi aktivitás biztosítását és a konfliktuskezelést. (Di Blasio – Ujkéry 2011:2)

Címke:   művelődés jogosultság reintegráció