Egy működőképes B-terv a börtönből szabadulóknak

Szerző: Lukács Andrea, Stiller Ákos, Böjte Ágnes, Kocsi Olga / hvg.hu

Link: http://hvg.hu/plazs/20140926_Puhara_estek_feldmar_intezet_b_terv#rss

Dátum: 2014.09.26.
Aki börtönből szabadul, újjászületik – mondják. De egyáltalán nem könnyű ez az újjászületés. A benti szigorú rend után mindennap olyan döntéseket kell hozniuk a frissen szabadultaknak, amelyek nem térítik vissza őket a rossz útra. Két börtönviselt férfi, önkéntesek segítségével egy úgynevezett félutas házat hozott létre, amelyre támaszkodva talán sikerül visszailleszkedniük a társadalomba.

A parketta a sarokban halomban állt, a lécek tele szögekkel, nemrég még lakhatatlan volt ez a lakás. Festeni is kellett. Két hónap alatt hozták rendbe: Zoli, Sanyi, Attila és az ő barátnője, Réka, valamint még néhány önkéntes segítő. Attila közben éjjel dolgozott egy romkocsmában. Hajnali 5-kor ért haza, reggel 8-tól nekiállt a felújításnak. Még sosem raktak le parkettát, srégen helyezték el a léceket, majd felcsiszolták és natúr páccal lakkozták. A falak hófehérek lettek. A tágas, 70 négyzetméteres, zuglói lakásnak 3 szobája van. A középen fekvő nappaliban széles kanapé, körben fotelek. A tévében az Ízek, imák, szerelmek című film megy, amiben Julia Roberts játssza a gazdag New York-i újságírónőt, aki a világot bejárva keresi önmagát: Rómában eszik, Indiában jógázik, Balin írni kezd, és szenved a nyugati jólétben keletkezett űrtől.

Este 6-kor csöppenek be hármójuk otthonába (Sanyi közben kihullott – de erről később), már majdnem sötétedik, de a lakásban világos van, a bútorok is világos tónusúak, rend van. Egy hónapja hárman költöztek be, a két férfi, Attila és Zoli nemrég "született újjá". Réka pedig segít nekik, hogy az újjászületésük sikeres legyen.

Attila több mint egy éve jött ki a balassagyarmati börtönből, négy évet kellett letöltenie, kórlapján lopás, betörés és rablás szerepel. A börtönben is balhés volt. 2011-ben találkozott Dorkáékkal (Büky Dorottya a Feldmár Intézet alapítója), akik egy mesekörre invitálták a fegyenceket. A program lényege az volt, hogy mesés színdarabokon keresztül közelebb kerüljenek magukhoz és családjukhoz. A hozzátartozóknak be is mutathatták a darabokat, amelyeket együtt találtak ki az intézet dolgozóival. Attilának nem volt családja, ezért amikor arra kérték a rabokat, hogy tegyék fel a kezüket, ha nem érdekli őket, már emelte is a karját. Egy rabtársa állította meg: „neked jó lesz ez”. Hagyta magát rábeszélni.

Megint a sitten rohadnék

„Baj van, szabadulok” – Attila két évvel később, a hétéves fogságának vége felé fordult Dorkához segítségért. Szeretett játszani, még akkor is, ha nem is volt családja, akinek bemutathatta volna a darabokat. Az is örömet okozott neki, ha mások gyerekei és szülei tapsolnak. Érezte, ha kikerül ebből a körből, teljesen egyedül marad. A szabadság pedig ijesztő. A legnagyobb veszélye, hogy milyen könnyen elveszíthető. A frissen szabadultak 70 százaléka fél éven belül visszakerül a börtönbe.

Attila úgy döntött, nem akar. „De 30-40 ezer forinttal, amit kapsz a börtönből, ruha és telefon nélkül, nem jutsz messzire.” Munkát szinte képtelenség szerezni. A régi kapcsolatok káros hatással voltak rá, Attila megpróbálta velük, de már nem volt mondanivalójuk egymásnak.

Egy idő után megtanult nemet mondani, el tudta utasítani a régi jó cimborákat. „Elég, ha rosszkor vagy rossz helyen. Hiába nem csinálsz semmit, ha a többiek elkezdenek balhézni és esetleg még egy kamera is vesz” – mondja tapasztalatait. Alig 29 éves, azt mondja, hogy a B-terv programja nélkül el lenne veszve, „megint a sitten rohadnék”.

B-Terv, a börtönviseltek társadalmi visszailleszkedésének támogatása a Tévelygőkért Alapítvány és a Feldmár Intézet közös programja. Az utóbbi Mesekör csoportjához szorosan kapcsolódik az egykori fogvatartottak társadalmi integrációját elősegítő projekt.
A büntetés-végrehajtási rendszerből frissen szabadult, családjukhoz visszatérni nem tudók számára olyan lakóközösséget hoztak létre, amelyben a szeretetteli, előítéletektől mentes, asszertív kommunikáció gyakorolható. A pilot projekt egy szabadult személlyel és a civil életből érkezett négytagú családdal indult 2013 őszén, Szirákon, ahol az alapítvány önkéntesei, az intézet barátai a B-Terv projekt támogatása mellett közösségfejlesztő tevékenységet is folytattak.
2014 nyarán további két személy – Attila és Zoli – szabadult, akikkel személyre szabott reintegrációs munkát végeznek Budapesten, a volt fogvatartottak által felújított félutas otthonban. A következő szabadulót 2014. december közepére várják.

Zoli visszahúzódó. Ódzkodva válaszol az első kérdésekre, zavarban van. Amikor Dorka hetente egyszer meglátogatja őket a lakásban, ő főz. Négy hónapja van kint, tart az emberektől, „sokan vannak”, ezért inkább gyalogol, hogy ne kelljen tömegközlekedést használni a városban. Munkába megy, aztán hazasiet. Nem keresi mások társaságát, nehéz a börtön szigorú szabályrendszere után visszahelyezkedni a szabad életbe. „Ott megmondják, mit csinálj, mikor és hogyan. Kint önálló döntéseket kell hozni. Ez nehéz.” Az álmairól kérdezem. Még inkább zavarba jön. „Szeretek vezetni” – jelentkezett a mentősökhöz, sofőrnek.

Dorka felvilágosít: nem tud álmodni, aki nem ismeri a valóságot. „Olyan a börtön, mint egy inkubátor.” Ha kiszabadulnak, hirtelen levágják őket a csövekről. „Aki nem érzi magát biztonságban, aki szorong, annak nem indul be a teremtő képzelete.”

Attila már előrébb van. Egy éve szabadult, Dorkáéknak hála, „puhára esett”. Zolival most egy tízemeletes ház hőszigetelésén dolgoznak, reggel 7-től délután 5-ig. A fiú legszívesebben ácsként helyezkedne el, szerezne saját lakást, elvenné Rékát, családot alapítana. Attila azért tudott megváltozni, mert Dorkáéktól szeretetet kapott, előtte ez gyakran hiányzott az életéből. Ő már visszajárhat a mesekörbe, sőt már mint tapasztalati munkatárs, ő segíti a rabokat. Zolinak csak hat hónappal a szabadulás után szabad újra részt vennie a balassagyarmati programban, hiányzik neki a társaság.

Ilyen a boksz


A lakást a felújításért cserébe kapták meg két évre. Csak a közös költséget és a rezsit kell fizetni. A számlák rendezése az ő dolguk. A lakóközösség belső szabályait egymás között kell lebokszolniuk. Más ez a küzdelem, mint a börtönben, ahol a szó szoros értelmében meg kellett verekedni az ételért, a ruháért, és azért, hogy ne ők legyenek a „csicskák”. Bent a zárkamenőkkel kellett megküzdeni, kint pedig a szabadság kínálta lehetőségekkel, és azzal is, ha nincs lehetőség.

Reggel és este – mint egy család – leülnek és megbeszélik, milyen lesz és milyen volt a nap. Bagatellnek tűnik, de nem az. „Nekik mindennap meg kell hozni azt a szuverén döntést, hogy ezen az úton maradnak.”

Nem mindenkinek sikerül. Sanyival együtt kezdték a programot, ő azonban nem tudott ellenállni a szabadság adta lehetőségeknek. Drogügyek miatt Dorkáék kizárták a programból. Csak akkor mehet vissza a lakásba és folytathatja a félutas házban a programot, ha Magyarózdon elvégezte az úgynevezett Bonus Pastor-programot. Rékáék csalódtak benne. „De az is már egy pozitív döntés, hogy terápiára jelentkezett” – menti ki Dorka, aki ettől még nem akarja tisztára mosni egyikőjüket sem. „Bűnt követtek el, elkapták őket, jogerős ítélet született. Letöltötték a büntetést.”

Ő az ellen küzd, hogy bűnözőként éljenek tovább. Mint mondja „a börtönből kilépve újjászületnek”. Hiába hangzik szentimentálisnak, létfontosságú ez a születés-metafora. Ha nem ezzel a tudattal élnek, akkor könnyen visszakerülnek. El kell hinniük magukról, hogy lehet másképp, hogy van B-terv.

Címke:   reintegráció Feldmár Intézet félutas ház