A börtönök világáról a Ludovika Szabadegyetemen

Szerző: rtk.uni-nke.hu

Link: http://rtk.uni-nke.hu/karunkrol/hirek/2014/10/31/a-bortonok-vilagarol-a-ludovika-szabadegyetemen

Dátum: 2014.10.29.
A büntetés az a rossz szándékos okozása- kezdte a börtönök világáról szóló ismertetőjét Prof. Dr. Ruzsonyi Péter büntetés-végrehajtási dandártábornok, kriminálpedagógus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának dékánja a Ludovika Szabadegyetem október 28-i előadásán.

Büntetünk, kell, hogy büntessünk, ezt nem lehet kikerülni. Tudják ezt mindazok, akiknek vannak gyerekei - folytatta a tábornok. Legalábbis még nem sikerült kitalálni, hogy a nevelés két fontos eszköze, a büntetés és a jutalmazás közül az előbbit mellőzzük. Ha előre tudjuk, miért és hogyan büntetünk, nem pedig indulati alapon cselekszünk, a büntetés szakszerű lépés büntetőjogi értelemben is. A büntetés egy másik szempontból nézve mindig valamilyen érték megvonását jelenti. Mivel minden embernek más az érték, az azonos büntetések alkalmazása nem mindig a legmegfelelőbb módszer - hangzott el az előadáson.

Mióta világ a világ, az elrettentés a büntetés legfontosabbnak és legeredményesebbnek tartott célja. Egy-egy kivégzés a középkorban azt az üzenetet küldte az összesereglett nézőközönség számára: ez nem jó, ezt ne csináld, ha nem akarsz így járni. Az elrettentés egyéni szinten is értelmezhető: ne ismételd meg a bűnt, mert újra elszenveded a büntetést. Egy másik, szintén ősi büntetési cél a megtorlás. Ilyenkor a társadalom az okozott sérelmet orvosolja úgy, hogy az illető ugyanazt szenvedje el, amit mások, őmiatta.

A harmadik fontos büntetési funkció a reszocializáció, a javítás - mondta előadásában a szakember. A büntetés fogalmi körének negyedik lába az izoláció, ez alatt már csak a szabadságvesztés értendő.

A történelem során a büntetés egyik érdekes formája az úgynevezett kompenzáció volt, vagyis az egyezkedés. Amikor az elkövető az okozott kárt valamilyen módon megválthatta. Sőt, akár az illető családja is helyt állhatott az okozott kár miatt. Ez a módszer mindenképpen a konfliktus egy fajta békés lezárását jelenti - ismertette előadásában a tábornok. Szent István egy szabad ember életét száztíz tinóval mérte. A büntetések történetének egy másik jellemző fejlődési vonala, hogy míg Hammurápi törvénykönyvében egy adott bűnt azonos büntetéssel kellett megtorolni, egy kivert fogért egy kivert fog járt, addig később már csak mértékében törekedtek a megtorlás arányosságára, a büntetés végrehajtásának módja nem kellett megegyezzen a bűnelkövetéssel.

Az eleve rengeteg kínnal teli középkorban, az éhínségek, járványok, szenvedések idejében a "nagyon rossz" nem volt rendkívüli. Ezért ha büntetésről volt szó, kellett "valami még rosszabb". Amikor az erőszak amúgy is a mindennapok része, különösen kegyetlen kivégzési módokat kell kieszelni annak számára, akit meg akarunk büntetni - foglalhatóak össze Ruzsonyi Péter szavai. A komoly befolyással bíró egyház szintén a büntetések súlyossága irányában hatott ezekben az évszázadokban. Az egyház így gondolkodott: a rosszat nem csak a felebarátommal teszem, hanem, a Tíz parancsolatot megszegve, az Úrral is. Ha más dimenzióba helyezték a bűnt, más dimenzióba kellett helyezzék a büntetést is. A nyilvános kivégzések népszerűsége nem kötődik a középkorhoz: 1930-ban, az amerikai Texas államban még a fákon is lógtak egy ítélet-végrehajtást szemlélve.

A dandártábornok elmondta: a bebörtönzés kezdetben mindössze azt a célt szolgálta, hogy a gyanúsított vagy elítélt az ítélet végrehajtásáig ne tűnjön el. Az ókorban először barlangokat, kutakat, vermeket alakítottak ki erre a célra. Ez a fajta elzárás nem feleltethető meg a mai szabadságvesztésnek, mint büntetési nemnek. A mai fogalmainkhoz hasonló elzárás, mint büntetés, a IV-V. században jelent meg egyházi intézményekben azon egyházi személyek számára, akik vétettek a vallási előírások ellen. Amíg a szabadság nem volt érték, hiszen nem volt adott, megvonását nem lehetett büntetésre használni - tekintett vissza a szakember. A polgári forradalmak korában jelent meg, hogy a már meglévő szabadság elvétele jelentette a tényleges büntetést.

A véresebbnél véresebb büntetések a közelmúltban előfordult szélsőséges ellenpéldája az úgynevezett treatment jelenség volt, amit Ruzsonyi dandártábornok az Egyesült Államokban figyelt meg tanulmányútjai során. Az elv szerint a bűn elkövetője beteg, tehát kezelni kell, nem pedig büntetni. Ez a szemlélet a gyakorlatban nem vált be.

Európában ma százezer lakosra százötven fogvatartott jut, ugyanez az érték Magyarországon tizenegy évvel ez előtt 151 volt. Most száznyolcvannégynél tartunk. Amerika hasonló értéke: 868. A börtön nagyon drága intézmény, alkalmazásának akkor van értelme, ha haszonnal jár a fogvatartás - véli a dandártábornok. A fogvatartottal kapcsolatban a szakember szerint egy dolgot soha nem szabad elfelejteni, amikor a börtönök működéséről beszélünk: ki fog jönni.

A Ludovika Szabadegyetem előadásai folytatódnak kedd esténként, további részleteket az intézmény honlapján olvashatnak.

Címke:   büntetés börtön történet rendészet