A bankrablóból precíz munkaerő lesz?

Szerző: Filius Ágnes / hrportal.hu

Link: http://www.hrportal.hu/hr/a-bankrablobol-preciz-munkaero-lesz-20141127.html

Dátum: 2014.11.27.
Nem a börtönben eltöltött időt szeretné kellemesebbé tenni a bentlakók számára a Váltó-sáv Alapítvány, hanem a reintegrációra fókuszálnak, és a kikerülés utánra adnak képzéssel, felkészítéssel muníciót. Bár az érzelmi kontrollja, és a monotónia-tűrése hihetetlenül megnő egy-egy szabadulónak, de ettől még ugyanolyan nehéz a számára is a munkakeresés, mint bárki másnak. Sőt, kapcsolatok, munkaerő-piaci ismeretek, és kompetenciák hiányában szinte lehetetlen a sikeres újrakezdés.

A kilencvenes évek végén, egy tanoda-program keretében kezdett el Mészáros Mercedes, a Váltó-sáv Alapítvány szakmai vezetője fiatalkorú fiatal felnőtt bűnelkövetőkkel foglalkozni. „Egyszer csak két mentorálltamat előzetes letartóztatásba helyezték, majd bekerültek a fiatalkorúak börtönébe előzetes letartóztatásba ” - emlékszik vissza a kezdetekre a szakember. Ekkor vette fel a kapcsolatot a büntetés-végrehajtással, és megpróbálta azt a módszert „bevinni” a zárt intézetben lévő fiatalok számára is, amellyel a tanoda-programban dolgoztak. Ami azonban kintről jó ötletnek tűnt, az menet közben, ahogy megismerte a való világnak ezt a szegmensét is, szinte kivitelezhetetlennek bizonyult.

Mindent az iskolai végzettség és a kompetenciák hiánya gátol

A Váltó-sáv Alapítvány mára a fogvatartottak és szabadultak, bűnelkövetők és hozzátartozóik, családtagjaik, azaz a kriminalitásban bármilyen módon érintettek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedését segítő civil szervezetté vált. Ahogy a honlapjukon is hirdetik, az alapítvány tevékenységének lényege a folyamatos (utó) gondozás/átgondozás, az úgynevezett „throughcare”, amikor a kliensekkel történő kapcsolatfelvétel már a büntetés-végrehajtási intézetben megkezdődik, majd folytatódik a szabadulás előtti, alatti és utáni krízisben, majd szabadulás után is. Ezt a tevékenységet kiegészítendő civil támogatórendszer kiépítésével is segítik.

„Ma Magyarországon általánosan elmondható, hogy mindenki számára borzasztóan nehéz a munkakeresés. Ez fokozottan érvényes az alacsony iskolai végzettségű, a munkaerőpiac számára értékes kompetenciák szempontjából felkészületlenekre”- kezdte a helyzet elemzését Mészáros Mercedes. Ezt a helyzetet külön nehezíti, hogy a „priusz”- a „tiszta”, bejegyzés mentes erkölcsi bizonyítvány hiánya- ebben a munkavállalói csoportban végzetes tud lenni. Ugyanis- ahogy egy 2011-es felmérésükből is látszik (Csáki Anikó – Mészáros Mercedes: Fogva tartásból szabadultak munkaerő-piaci beilleszkedésének lehetőségei: diszkriminál-e az erkölcsi bizonyítvány?), „Leginkább a magas státuszú pozícióknál van erre a bizonyítványra szükség, illetve – bizonyára a jelentkezők magas létszáma miatt- az alacsony státuszokban is fontos ez a papír, mivel egyfajta szűrővé vált ez is.”- állítja a szakember.

Ezen kívül, maga az elzártság ténye is hátráltatja a későbbi újrakezdést, hiszen már 2-3 év alatt is szinte minden megváltozik a munkaerőpiacon, és az ettől elzárt ember, még ha akarná, akkor sem tud alkalmazkodni ehhez.

A szakmai vezető azt tapasztalta, hogy – ahogy a többségi társadalom esetében is- az érettségi jelenti azt a pontot, ahonnan könnyebbé válik a szabad életbe való bekapcsolódás. Ezért is szerveznek ők is saját érettségit adó tanulmányi programokat a börtönökben lakók számára, mert azt tapasztalták, hogy aki- még a börtönben is-, de megszerzi az érettségit, annak könnyebb utána az élete, mint az alacsony végzettségűeknek. „Aki elvégzi a mi programunkat, annál látjuk, hogy megváltozik a kommunikációja, képessé válik az új befogadására, és sok esetben olyan pozíciókat is megpályázhat, ahol föl sem merül az erkölcsi bizonyítvány bekérése a munkáltató oldaláról”- állítja a szakember.

Új, piacképes szakma szerzése a börtönben


Számtalan büntetés-végrehajtási intézet szervez képzést, de Mészáros Mercedes szerint ezek a szakmák nem befolyásolják a szabadulást követő megélhetést. A népi játékkészítő, vagy a kosárfonó tevékenysége legfeljebb arra jó, hogy segíti a hihetetlenül lassan telő idő kitöltését. Ezért döntött úgy a Váltó-sáv, hogy olyan, magasabb munkaerő-piaci státuszú, OKJ-jegyzékben lévő szakmákat, számítástechnikai kompetencia-fejlesztéseket visz be a börtön falai közé, amelyek segítségével megélhetést biztosító munkát is találhat az elítélt, és amelyet minden esetben életviteli kompetencia-fejlesztéssel is kiegészítenek.

Így került a Váltó-sáv látókörébe például a szakács szakma, amely egyike a legnépszerűbb szakmák közül, ráadásul ezen a területen nem jellemző az, hogy minden foglalkoztató tiszta erkölcsi bizonyítványt kérjen a jelentkezőtől. A képzés szervezése azonban nem volt akadálymentes, hiszen a börtönöknek szem előtt kell tartaniuk azt, hogy mind a szakmának, mind az egyénnek alacsony biztonsági kockázatúnak kell lennie. A szakács szakma pedig nem éppen veszélytelen eszközökkel operál.

Integráció vagy reintegráció?

A képzésekre a büntetésüket töltők önként jelentkeznek, az alapítványnak pedig nem az a szándéka, hogy bűncselekmények alapján különbséget tegyen. „Nyilván, akit a büntetés-végrehajtási intézet vezetősége veszélyesnek ítél, az már a látókörünkbe se kerül, mivel neki nem ajánlják fel a részvételt” - mondja a szakember. – „Azonban ezen a téren is fel kellett vállalniuk nézetkülönbségeket. „ A számunkra az a célcsoport, a leginkább motivált ember, akit zűrös természetűnek tartanak a börtön munkatársai” - Mészáros Mercedes szerint. A Váltó-sáv reintegrációs programjának a célja a jövőre, a szabadulást követő időszakra való felkészülés, nem pedig az, hogy a jelen időszakban, a börtönben kellemes körülmények közt teljen a fogvatartott ideje. Ezért a büntetés-végrehajtás, és az alapítvány kiválasztási szempontjai ritkán azonosak. Ha hajlandó elfogadni a képzés szabályait, akkor a „balhés” fogvatartottal nagyon optimális az együttműködés. Ugyanis egy teljesen zárt világban minden máshogyan működik, mint odakint.

A hazai börtönök lakóinak a közel 90 százaléka olyan szocializációs úton járt, amely a társadalom szemében deviáns. A börtönbe bekerülve pedig újra kell élnie a benti szabályok alapján a szocializációját. Az erős, minden pillanatban élő kontroll pedig sok embernél kiváltja azt az egészséges emberi reakciót, amely segíti ezt elkerülni. A „balhézás” egyfajta, a meglévő börtön-helyzettel való elégedetlenséget kifejező magatartás, amely jó táptalaja lehet annak, hogy – megfelelően előkészített szabadulás után- kisebb legyen a visszaesés esélye. A kikerüléskor pedig elindul az a reintegrációs folyamat, amelynél az elhelyezkedés, és az életszükségleteknek a munkajövedelemből való fizetése jelenti a sikert.

Kompetenciák, amelyekkel az elítéltek rendelkeznek

Nehéz arra kérdésre válaszolni, miért jó egy szervezetnek, ha szabadult fogvatartottat alkalmaz, de a haszon kapcsán érdemes azt is átgondolni, hogy egy második esély a társadalom számára még mindig kisebb ár, mint az a kár, amelyet egy bűnismétlés - legyen az vagyoni, vagy emberéletben bekövetkező – jelenthet.

Azonban, kétségen felül, a bezártság olyan kompetenciákat fejleszt ki, amelyek bizonyos pozíciókban határozott előnynek tekinthetőek. Például, Mészáros Mercedes ilyen képességként említette az elítéltek felülkontrolláltságát. Az érzelmeiket ezek az emberek sokkal jobban kontroll alatt tartják, mint mások. A másik, nagyon meghatározó tulajdonságuk a jelentős kreativitás. „Elég, ha példaként a merülőforralóval készült töltött káposztát említem, és beláthatjuk, ezek az emberek a semmiből is képesek bármit előállítani”- állítja a szakember. A monotónia-tűrése is ennek a populációnak nyilvánvalóan magasabb, mint bárki másnak. Ezen kívül pedig, ha találnak olyan munkáltatót, aki a priuszuk ellenére hajlandó őket foglalkoztatni, akkor nagyon lojálisakká válnak, a szakember tapasztalata alapján.

Ezen kívül – ha sikerül megtudni, hogy mi volt az a bűncselekmény, amely következtében börtönbe került, akkor újabb, érdekes kompetencia-mátrix rajzolódik ki. Egy ingatlanban utazó csaló például 22 oldalon keresztül sorolta, hogy milyen esetben milyen bűnelkövetési stratégiát lehet alkalmazni ennél a bűncselekmény-típusnál. Vagy, egy bankrabló csapatnál a helyszínelés kapcsán a szakmai vezető akkor megélt tapasztalata is meglepő volt. A fegyveres rablók - az elmondásuk alapján - olyan precizitást mutattak a szervezés, a tervezés terén, amely Mészáros Mercedest is meglepte.

Nulláról kezdeni

Egy úgynevezett „nagyítéletes” esetében, aki 5 évnél régebb óta a börtön falai közt van, már másfél évvel a tervezett szabadulása előtt elkezdődik a felkészítés. Ekkortól tanácsos szakmai képzésekre járnia, illetve el kell kezdeni összespórolni azt a pénzt is, amelyből a lakhatása, élelmezése, és a munkakeresés idejére a megélhetése is biztosítható. Mészáros Mercedes szerint annál, aki dolgozik, és hosszú időn keresztül spórol, akár 120 ezer forintos összeg is felhalmozható, de a börtönben végzett munka átlagos ellenértéke 20 ezer forint körüli. Ez a „forrás”, és sokaknak egyetlen fillér nélkül kell elkezdeni az új életüket.

Ezen kívül még számtalan mást is át kell gondolniuk. Például, a ruházkodásukat, a rokoni kapcsolataikat, és a munkakeresést is. Rendezniük kell addigra az addig nem nagyon ápolt emberi kapcsolataikat, hiszen támaszt ebben az időszakban – elsősorban - innen kell meríteniük.

A helyzet nehéz, de nem reménytelen, amit az is mutat, hogy például a történet elején említett két, tanoda-programos fiatal sorsa is megnyugtatóan rendeződött. Az egyik felsőfokú végzettséget szerzett, a másikuk pedig egy darabig hallgatóvá vált egy főiskolán, majd félbehagyta a tanulmányait, de ő is dolgozik. A második esély után mindketten normális életet tudnak élni.

Címke:   reintegráció Váltó-Sáv Alapítvány képzés