Ha szabadulok, felébredek, és megyek tovább

Szerző: Grimm Balázs, Bielik István / origo.hu

Link: http://www.origo.hu/itthon/20141219-ilyen-a-karacsony-a-marianosztrai-fegyhaz-es-bortonben.html

Dátum: 2014.12.21.
Huszonöt deka előrecsomagolt bejgli, pingpongverseny, társasjáték-bajnokság: karácsony a Márianosztrai Fegyház és Börtönben. Egy 23 éves büntetését töltő bankrablóval beszélgettünk érzelmi pauzáról, ünnepről, koboldokról, és a legnehezebben elviselhető dolgokról. Riport.

Vidám kirándulás lesz, hiszen a Márianosztrai Fegyház és Börtön többek közt ezt írja magáról a honlapján: Villódzó tekintetek, nyomasztó légkör, félhomály… Bocsánat, ezt én írtam fel előzetesen magamnak, ezzel szemben a honlapon: „Az érdeklődő megtapasztalhatja a hegyek nyújtotta szinte érintetlen természeti szépség, a börtön által képviselt szigorú rend és a rabtemető egyvelegének különleges, nyugalmat sugárzó hangulatát”.

Akár egy utazási iroda szórólapján is lehetne, de valahogy nyugtalanít ez a nyugalmat sugárzó mondat. Szépség? Szigorú rend? Rabtemető?

Meglessük a rabokat


Mindegy, először nem is oda megyünk, hogy meglessük a rabok karácsonyi készülődését, hanem Ipolytölgyesre, a katolikus egyház működtette Szent Erzsébet Otthonba. Az ott lakóknak ad karácsonyi műsort a börtön keresztény zenekara, melynek egyik gitárosa Nagy István Zsolt, aki 23 évet kapott bankrablásért és egyéb bűncselekményekért.

Az otthon tornatermének udvarra nyíló ajtaja most művészbejáró – viccelődnék, de az ajtóban álló, fekete ruhás, kommandós maszkot viselő fegyveres rabkísérők láttán inkább bekúszom a küszöb alatt. Jönnek a durva érzelmi pofonok, előbb a terem hátsó, lefüggönyözött részébe érve megannyi rabruhás nehézfiú között találom magam, azután meg szembetalálkozom a nézőközönséggel: halmozottan sérült emberek.

Máshogyan csillog a szemük

Fotós kollégámnak nincsen könnyű dolga, Zsolton kívül szinte senkit nem fényképezhet le úgy, hogy látszódjon az arca. A műsor, amit a börtönlelkész, Takács Péter állított össze, meglepően jó, a zenekar hegedűse pedig kifejezetten profi.

A műsor végén meghatottan tapsol a közönség, de ezeknek a sokat próbált, nagydarab férfiaknak is máshogyan csillog a szemük, mint egy órával ezelőtt.

Motozás, egyebek


Halogatnám még, de irány a börtön. A rabok átszállítása az ilyenkor szokásos protokoll (motozás, egyebek) miatt némi időt vesz igénybe, ezért sétálunk egyet az épületben és környékén kísérőnkkel, Szép Tamás főhadnaggyal, kultúrnevelővel, sajtóreferenssel.

Ez az egyik legrégebbi magyar büntetés-végrehajtási intézmény, épületét eredetileg 1352-ben Nagy Lajos király a magyar alapítású pálos rend kolostorának építtette. A mellette lévő Szűz Mária templomot idefelé jövet messziről megláttuk, el is tévedtünk, mert ragaszkodtam hozzá, hogy egy templom mellett nincsen börtön. De, van.

Sunyi kis alakok

A benti viszonyokat illetően nem volt igazam a bevezetőben, amikor azt írtam, hogy „villódzó tekintetek, nyomasztó légkör, félhomály”, az első tételt nyugodtan kihúzhatjuk. Mindenki mérhetetlenül udvarias: jól tagolt, szépen formált „jó napot kívánok”-ot hallani az összes rabtól. Nehéz megmondani, hogy az alázat, vagy a tisztelet jelei ezek, abban maradunk Szép Tamással, hogy egyik sem.

Ha ezt csak úgy ránézésre el lehetne dönteni, akkor vannak itt üresfejű piti bűnözők, brutális arcok, sunyi kis alakok, puha hivatalnokok, megbotlott értelmiségiek, talán még disztingvált arisztokraták is, de nem lehet. Mindenesetre akár egy elvétett, szabálytalan előzés miatt is idekerülhet bárki.

Címke:   Márianosztra ünnep karácsony riport