A Verseghy Ferenc Könyvtár a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottai könyvtári ellátásának javításáért

Szerző: Némethné Matastik Magdolna / Könyvtári Figyelő

Link: http://ki.oszk.hu/3k/2011/08/a-verseghy-ferenc-konyvtar-a-jasz-nagykun-szolnok-megyei-buntetes-vegrehajtasi-intezet-fogvatartottai-konyvtari-ellatasanak-javitasaert/

Dátum: 2011.09.01.
A Könyvtári Figyelő 2011. évi 3. számában jelent meg Némethné Matastik Magdolna fenti című tanulmánya.

“Amikor rács mögött élő emberek a kultúrával foglalkoznak, az új lehetőségeket nyit az életükben.”

(Gabriele Beger, a Német Könyvtári Szövetség elnöke)

Az első, 2007. évi – a Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Szakmai Kollégiuma által kiírt – meghívásos pályázat megírása, illetve a teljesítés megkezdése előtt szükség volt gondolataink, ismereteink rendszerezésére, pontosítására börtönkönyvtár ügyben. Habár módszertani munkánk során többféle könyvtártípussal találkozunk, dolgozunk együtt, e könyvtártípus sajátos világa nem volt ismert számunkra. Persze tudjuk, hogy börtönkönyvtárak világszerte működnek, de igazából nagyon keveset tudtunk róluk. A büntetés-végrehajtási intézetek zárt világot alkotnak, s ez a megállapítás az ott működő könyvtárakra is igaz. Sajátos helyzetről van szó e könyvtárak esetében, hiszen valójában egyszerre kétféle, egymástól jelentősen eltérő intézménytípus elvárásainak kell megfelelniük: a börtön szigorú zártságával és büntető jellegével, a könyvtár pedig a nyitottsággal, szabad hozzáféréssel egyszerre jelenik meg bennük.

Nemzetközi és hazai történeti áttekintés


A börtönkönyvtárak keletkezése külföldön szorosan összefüggött a börtön intézményének a létrejöttével. A könyvek az európai és amerikai tömlöcökben már a XVII. században is jelen voltak, de egyáltalán nem volt rendszeres a hozzáférésük, többnyire néhány lelkész fáradozásaként sikerült a raboknak hozzájuk jutni.

A XIX. században a könyvek olvastatásának célja az elítéltek javító szándékú nevelése volt, ezért gondosan megválogatták a könyveket. Tartalmilag többnyire vallásos és erkölcsileg felemelő irodalom képezte a könyvtárat. A könyvtáros szakma fejlődése a XIX. században igen erőteljes volt; ekkor rohamosan növekedett a nyilvános könyvtárak száma. A börtönkönyvtárak ugyanakkor hanyatlásnak indultak, sok esetben megszűntek.

A XX. században újra felfedezték jelentőségüket, szoros kapcsolatban azzal a reformmozgalommal, amely a rehabilitációt hangsúlyozta. A börtönszemélyzet is felismerte, hogy a könyvtárak rendfenntartó és nyugtató értékekkel rendelkeznek. A XX. század ’30-as, ’40-es éveiben folytatódott a század eleji fejlődés, megnőtt az irodalom műveltségnövelő szerepe. Az ’50-es és ’70-es évek között különböző terápiás módszerek elterjedése volt jellemző. A ’70-es évek jogi reformja a börtönök változását is magával hozta. Javult a külvilággal való kommunikáció, és így a nyilvános könyvtárakkal való kapcsolat. A jelenlegi börtönkönyvtárakban mindenekelőtt az emberi jogokra és az olvasási igényre helyeződik a hangsúly. Az időlegesen fogva tartott személyeknek ugyanúgy joguk van az információkhoz, könyvekhez való hozzáféréshez, mint szabad társaiknak.

Napjainkban kiemelkedő hangsúlyt kap a hátrányos helyzetű olvasók ellátása. Nekik is alkotmányos joguk van a művelődéshez. Az 1997. évi könyvtári törvény előírja, hogy megkülönböztetés nélkül mindenki számára biztosítani kell a könyvtárhasználatot, az információhoz való szabad hozzáférést.

Különösen hátrányos helyzetben vannak azok, akik a büntetés-végrehajtási intézetek falai között töltenek el rövidebb vagy hosszabb időt. Nagy figyelmet kell szentelni az ő könyvtári ellátásuknak, hiszen ez életük minőségét, kulturális nívóját határozhatja meg, amelynek azután jelentős szerepe lesz a társadalomba történő visszailleszkedésük során.

Hazánkban Réső Ensel Sándor ügyvéd, jogtudományi író a XIX. század magyar polgári börtönügyének egyik legnagyobb hatású közírója volt, aki könyveivel, tanulmányaival, újságcikkeivel sokat tett azért, hogy a magyarországi és a külföldi börtönök problémáit a honi közvélemény megismerje. Benne tisztelhetjük a hazai börtönkönyvtárak megalapítóját.

1866-ban felhívást tett közzé a Jogtudományi Közlönyben olvasmányos könyvek gyűjtésére a magyarországi börtönkönyvtárak létrehozása érdekében. Az ügyészségek, a megyei és a városi hatóságok tetszéssel fogadták a felhívást, és számos felajánlást tettek. A gyűjtésnek több ezer kötet könyv lett az eredménye, amelyhez a felhívás közzétevője is jelentős mértékben hozzájárult. Réső Ensel Sándor folyamatosan referált az Igazságügyi Minisztériumnak a börtönkönyvtárak alapítását, gyarapodását illetően, utolsó jelentését 1886. július 25-én tette le az akkori miniszter, Fabiny Teofil asztalára. A jelentés szerint nemcsak az országos “fegy- és javítóházakban”, hanem a hatósági börtönökben is alakultak könyvtárak.

Hosszú idő után a hazai börtönkönyvtárakat az 1970-es, ’80-as években kezdte nagyobb figyelem övezni, amikor nyugat-európai példák alapján nálunk is fölfedezték az úgynevezett biblioterápia jelentőségét a betegek, a hátrányos helyzetű rétegek, így az elítéltek körében is. E módszer hatékonyságára kiváló történeti példa, hogy a Gulagon irodalmi műveket magoltak be a rabok, vagy – hazai példával élve – Recsken Faludy György rabtársai vésték emlékezetükbe a költő új verseit, így próbálva túlélni a raboskodás megpróbáltatásait.

Az Európai Börtönszabályok szerint a szabadságvesztés-büntetés tartalma a személyes szabadság korlátozása. A szabadságtól való megfosztás már önmagában véve büntetés. A börtön feltételeinek és a bánásmódnak ezért nem szabad súlyosbítania az ezzel járó szenvedést, eltekintve a fegyelem és a belső rend fenntartásának jogos követelményeitől. Ezért a börtönökben a lehető legszélesebb körben próbálják érvényesíteni a társadalomban általában szokásos körülményeket, normákat és lehetőségeket. Hasonlóképpen tisztelik a fogvatartott azon jogát is, hogy a szabadulása után módja legyen a beilleszkedésre és a többi állampolgáréhoz hasonló életre.

Ezért a börtönök változatos módszerekkel és programokkal igyekeznek segíteni az önbecsülés és a felelősségérzet fenntartását, a majdani szabadulók testi-lelki képességeinek megtartását és fejlesztését. Mindez széles körű foglalkoztatást, oktatást, képzést, kulturális, sport- és egyéb szabadidős tevékenységet, orvosi, pszichológiai, lelkipásztori gondoskodást, valamint szociális gondozói támogatást feltételez. E gondolatmenetbe, illetve törekvésbe illeszkedik teljesen jogosan és okszerűen a börtönkönyvtárak fenntartása, működtetése.

A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 146. § (1) bekezdése e) pontja szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben könyvtárat, a szabadidő eltöltésére, a közös foglalkozásra és a közös vallásgyakorlásra szolgáló helyiségeket kell kialakítani. A fogvatartottak részére fenntartott könyvtárak működését országos parancsnoki intézkedés is szabályozza.

A rendszerváltozás után a börtönkönyvtárak is hanyatlásnak indultak. Fejlődésükről újfent talán 2005 óta – az NKA állománygyarapítási pályázatai kapcsán – beszélhetünk.

A börtönkönyvtár fogalma

A börtönkönyvtár esetében természetesen nem csak “börtönben található könyvtár”-ról van szó. A börtönkönyvtár “a szabadságuktól megfosztott elítéltek könyvtári szolgáltatásokkal való ellátását biztosító intézmény”. Felmerül a kérdés: a börtönkönyvtár egyszerűen csak könyvtár a börtönben, vagy a rehabilitációs börtönprogram elválaszthatatlan része is egyben. A könyvtár sikeres működése szempontjából nem választható szét mereven a kétféle küldetés.

A börtönkönyvtár funkcióját, küldetését öt szempontban határozhatjuk meg:
- Művelődési funkció: az analfabetizmustól a közép-, esetenként felsőfokú végzettségig terjed az elítéltek végzettsége; ehhez széles körű és különböző mélységű irodalommal kell rendelkeznie.
- Rehabilitációs funkció: terápiás programokban valósulhat meg, például a biblioterápiában.
- Információs funkció: a börtön szervezetéről, a fogvatartottak jogairól és kötelességeiről, valamint a külső világról egyaránt szolgál információkkal.
- Kulturális, közösségfejlesztési funkció: ebben a funkciójában olyan tevékenységeket szervezhet, amelyek rendezvényeket, szakköröket, klubokat, összejöveteleket jelenthetnek.
- Rekreációs, szabadidős funkció: a börtönben a fogvatartottak elvileg rengeteg “szabadidővel” rendelkeznek. Ennek az eltöltését szolgálhatja a könyvtár, még akkor is, ha az olvasás értéktelen, pihentető olvasmányokhoz társul.

A pályázat teljesítése kapcsán láthattuk, tapasztalhattuk, hogy valamennyi funkciónak természetesen nem felelnek meg ezek a könyvtárak, de választhatnak, hogy melyik funkciót részesítik előnyben, illetve törekedhetnek minél több funkció teljesítésére.

Címke:   Szolnok börtönkönyvtár tanulmány