A börtönkönyvtárak helye a nyugati világban és Csehországban

Szerző: Ledvinová, Jitka / Prókai Margit / oszk.hu

Link: http://w3.oszk.hu/manscr/wwwi32.exe/%5Bin=ref1.in%5D/?05/232*51412

Dátum: 2005.02.01.
A börtönkönyvtár fogalmának meghatározása hiányos, ha pusztán "börtönben található könyvtár"-ként definiáljuk. Pontosabban a börtönkönyvtár "a szabadságuktól megfosztott elítéltek könyvtári szolgáltatásokkal való ellátását biztosító intézmény".

A börtönkönyvtár intézményének valójában egyszerre kétféle, egymástól jelentősen eltérő intézménytípus elvárásainak kell megfelelnie. A börtön intézménye szigorú zártságával és büntető jellegével, a könyvtár pedig a nyitottsággal, szabad hozzáféréssel egyszerre jelenik meg benne.

A két intézmény történeti fejlődése is jelentősen különbözik egymástól. A börtönkönyvtár szolgálatával kapcsolatban fölmerül, hogy kit is szolgál valójában az intézmény: az elítélteket vagy az ítéletvégrehajtó apparátust. A börtönkönyvtár egyszerűen csak könyvtár a börtönben, vagy a börtönprogram elválaszthatatlan rehabilitációs része is egyben. A könyvtár sikeres működése szempontjából nem választható szét mereven a kétféle küldetés.

A börtönkönyvtár funkcióját ötféle szempontban határozhatjuk meg. A művelődés teljesítésében heterogén igényeknek kell megfelelnie, az analfabetizmustól a közép, esetenként felsőfokú végzettségig. Ehhez széleskörű és különböző mélységű irodalommal szükséges rendelkeznie.

A börtönkönyvtár rehabilitációs funkciója terápiás programokban valósulhat meg, például a biblioterápiában.

A könyvtár a börtönben információs központként működhet, ahol a börtön szervezetéről, a fogva tartottak jogairól és kötelességeiről, valamint a külső világról egyaránt rendelkeznek információkkal.

A könyvtár a börtön kulturális központja is, ebben a funkciójában olyan tevékenységeket szervezhet, amelyek rendezvényeket, szakköröket, klubokat, összejöveteleket jelenthetnek.

Fontos a könyvtár rekreációs, szabadidős funkciója is, hiszen a börtönben a fogva tartottak elvileg rengeteg "szabadidővel" rendelkeznek. Ennek az eltöltését szolgálhatja a könyvtár még akkor is, ha az olvasás értéktelen, pihentető olvasmányokhoz társul. A börtönszemélyzet számára még ez is előnyös lehet az agresszió és a feszültségek levezetésében.

Valamennyi funkciónak természetesen aligha felel meg minden börtönkönyvtár, de választhat, hogy melyik funkciót részesíti előnyben.

A börtönkönyvtárak keletkezése szorosan összefügg a börtön intézményének a létrejöttével a 18-19. század fordulóján. A könyvek az európai és amerikai tömlöcökben már korábban, a 17. században is jelen voltak, de egyáltalán nem volt rendszeres a hozzáférésük, többnyire néhány lelkésznek a fáradozásaként sikerült hozzájuk jutni.

A 19. században a könyvek célja az elítéltek javító szándékú nevelése volt, ezért gondosan megválogatták a könyveket. Tartalmilag többnyire vallásos és erkölcsileg felemelő irodalom jelentette a könyvtárat. A könyvtáros szakma fejlődése a 19. században igen erőteljes volt; rohamosan növekedett ekkor a nyilvános könyvtárak száma. A börtönkönyvtárak ekkor hanyatlásnak indultak, sokszor megszűntek.

A 20. században újra felfedezték jelentőségüket, szoros kapcsolatban azzal a reformmozgalommal, amely a rehabilitációt hangsúlyozta. A börtönszemélyzet is felismerte, hogy a könyvtárak rendfenntartó és nyugtató értékekkel rendelkeznek.

A 20. század 30-40-es éveiben folytatódott a század eleji fejlődés erősödése, megnőtt az irodalom műveltségnövelő szerepe. Az 50-70-es évek között különböző terapeutás módszerek elterjedése jellemző. A 70-es évek jogi reformja a börtönök változását hozta. Javult a külvilággal való kommunikáció, a nyilvános könyvtárakkal való kapcsolat. A jelenlegi börtönkönyvtárakban mindenekelőtt az emberi jogokra és az olvasási igényre helyeződik a hangsúly. Az időlegesen fogva tartott személyeknek ugyanúgy joguk van az információkhoz, könyvekhez való hozzáféréshez, mint szabad társaiknak.

Az elítéltek gyakran eltérnek, különböznek a kinti társadalomtól, könyvtári szempontból főként az átlagosnál jellegzetesen alacsonyabb műveltségi szintben nyilvánulnak meg, ami szorosan összefügg az olvasással. Az elítéltek jelentős része teljesen vagy funkcionálisan írástudatlan.

Az elítéltek viselkedését nem csupán saját individuális személyiségi struktúrájuk, hanem a többi elítélttel való együttműködésük is meghatározza. A börtönközösséghez való alkalmazkodás a szubkulturális szabályok, értékek, szerepek, nyelvek, szokások, rituálék betartását jelentik. A börtön szubkultúrája gyakran olyan erő lehet, amely a börtön rehabilitációs intézményrendszerével szembe helyezkedik.

A könyvtárosnak ismernie kell a börtön szubkulturális, íratlan szabályait. Az elítéltek társadalmi szükségleteiben is érvényesülnek a Maslow-féle keretek. Ha az alsóbb szintű igények kielégítetlenek (étel, meleg, biztonság-érzet), minimális érdeklődés mutatkozik a magasabb szükségletek iránt, amiket a könyvtár elégíthet ki.

Az alacsony képzettségi színvonal és írástudás ellenére magas azoknak a fogva tartottaknak az aránya, akik a könyvtárat használják. Jellemző, hogy azok is könyvtárhasználók lesznek a börtönben, akik korábban nem voltak azok. Az olvasás a börtönben könnyen elérhető, közkedvelt szabadidős foglalkozás. Az elítéltek olvasási szokásaira jellemző a szépirodalom, főként a bestsellerek kedvelése, de megjelenik a komolyabb irodalom olvasása is.

Szakirodalomban a jogi anyagok, a paranormális jelenségek, a pszichológia, a nem keresztény vallások, a híres személyiségek életrajzainak kedvelése jellemző.

Az olvasók irodalmi irányultsága a büntetés letöltésével változik. Általában három típusú olvasó jellemző a börtönkönyvtárakban: az olvasási tapasztalatokkal nem rendelkező, az olvasási és könyvtári tapasztalatokkal rendelkező, de rendszertelen és kaotikus olvasó, valamint az önálló irodalmi orientációra képes, gyakorlott olvasó.

Az olvasás a börtönélet fontos része, amely segítheti az elítélteket abban, hogy életük nehéz szakaszán könnyebben átjussanak.

Címke:   börtönkönyvtár szabadidő kultúra Csehország