145 éve született Finkey Ferenc

Szerző: dtt.ogyk.hu / mek.oszk.hu / Mezey Barna / ÖBE

Link: http://www.bortonugy.hu/index.asp?i=hirek_reszletek&id=840

Dátum: 2015.01.30.
Január 30-án ünnepeljük Finkey Ferenc egyetemi tanár, akadémikus, bíró, koronaügyész, felsőházi tag és jogtudós születésének 145. évfordulóját. A börtönügyi szakemberre emlékezünk.

Finkey Ferenc szakmai életútjának bemutatására sok írás vállalkozott eddig is, mi az Országgyűlési Könyvtár Digitalizált Törvényhozási Tudástár oldalán található összegzést ajánljuk az érdeklődő olvasók figyelmébe.

Az évforduló alkalmából Finkey 1933-ban megjelent, Büntetéstani problémák című írásának digitalizált, internetes megjelentetésével tisztelgünk a börtönügyért is sokat fáradozó jogtudós munkássága előtt. Az, hogy a könyv fogvatartottak bevonásával, a munkájuk révén vált elérhetővé, egyben az általa kijelölt szakmai célkitűzések megvalósítását is jelenti.
   
A Büntetéstani problémák című művet Mezey Barna, az ELTE Jogtörténeti Értekezések 20. számában, A magyar börtönügy kutatásának alapjai című kiadványban részletesen elemzi és egyben méltatja is, melyből részletet az alábbiakban közlünk:

      „Művében Finkey megrajzolta a büntetés-végrehajtási jog terrénumának határait, s ezzel megelőlegezte a meghatározást is. A börtönügyi tudomány kereteit kitágította (363), felfogása szerint (s ezért alkalmazza szívesebben a büntetés-végrehajtási jog kifejezést) ez a régi-új jogág magában foglalja általában a büntetési eszközökkel, a büntetőpolitikával, a szabadságvesztéssel kapcsolatban álló intézmények, de a szűk értelemben vett szabadságfosztó büntetési és intézkedési nemeken túl a további büntetési fajták, a halálbüntetés, a pénzbüntetés, az erkölcsi büntetések, a javító iskolák szabályozására vonatkozó joganyagot is. A munka nem csak azért fontos, mert a magyar büntetés-végrehajtási jog meghatározó színtézise, vagy mert a magyar börtönügy tudományának hosszú ideig utolsó nagy műve, hanem mert egyben lezárása annak a nagy rendszertani vitának, mely a börtönügyi tudomány mibenlétéről és tudományági elhelyezéséről folyt a századfordulón. A magyar börtönügyi szakirodalomban Finkey munkássága nyomán általánossá vált az a felfogás, mely szerint „a börtönügyi tudomány jogtudomány, éspedig a büntetőjog-tudomány önállóvá fejlődött külön ága, amelynek saját vizsgálódási területe tárgya és feladata van". (364)
      A mű valódi összefoglalás: rövid tematikus summázatát adja a modern büntetés-végrehajtás fejlődési szakaszainak és számba veszi a legnagyobb eredményeket. A büntetés-végrehajtás vezérelvei fejezetcím alatt elvégzi az elméleti alapozást, a XX. század harmincas éveinek legkorszerűbb teóriái mentén, majd sorra veszi az egyes büntetési nemeket, feldolgozza a történeti fejlődés nyomán kialakult helyzetet, és összefoglalja a kor követelményeinek megfelelő elvárásokat. Különösen izgalmas az addig nagyjából feldolgozatlan, s az európai büntető tudományban is viszonylag új keletű téma, a rabjogok kérdéskörének kifejtése. A letartóztatottak illetve elítéltek jogállásának elemzéséből kiindulva közelíti meg az elítélti jogokat.”

     
(363) Vókó Gy.: A magyar büntetés-végrehajtási jog. Budapest - Pécs. 1999, 85. o.
(364) Horváth T. (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog (A szabadságelvonással járó jogkövetkezmények végrehajtása). Budapest, 1999. 27. o.

 

Címke:   Finkey Ferenc évforduló jogtudós múlt