Egy halálraítélt utolsó gondolatai

Szerző: Janelle Stecklein / CNHI / Örvös Tatu / index.hu

Link: http://index.hu/index2/#bloghu/ujkurir/2015/01/23/egy_halalraitelt_utolso_gondolatai

Dátum: 2015.01.23.
Az amerikai Richard Glossip úgy kel fel minden nap, hogy tudja, idén január 29.-én, 18.00-kor meg fog halni. Az 51 éves férfi 17 éve van a halálsoron, azóta, amióta gyilkosságért ítélték el egyetlen tanú vallomása alapján. Glossip a kezdetektől kiáll ártatlansága mellett, most abban bízik, hogy Oklahoma állam kormányzója, Mary Fallin az utolsó pillanatban lépéseket tesz a megmentéséért. Ellenkező esetben ő lesz a 169. elítélt akit halállal büntetnek az államban.

A vád szerint Glossip 1997-ben megölette akkori főnökét, egy motel tulajdonosát. Glossip állítólag attól tartott, hogy ki fogják rúgni, ezért tízezer dollárt ajánlott egyik munkatársának azért, hogy megölje Barry Van Treese-t. Justin Sneed aki akkor asztalosként dolgozott a motel körül, a megbízást el is vállalta, egy baseball ütővel halálra verte áldozatát. Az elkövető vádalkut kötött, a vallomásáért cserében életfogytiglani börtönböntetést kapott, Glossip-ot viszont halálra ítélték.

A bíró szerint ha Glossip elismerte volna a gyilkosságra való felbújtás bűnét akkor "csupán" húsz éves börtönbüntetést kapott volna, viszont mivel ezt nem tette meg, az ítélet halál lett. Glossipp elmodása szerint nem hajlandó elismerni olyasmit, amit egyszerűen nem követett el. Múlt hónapban a férfi éhségsztrájkba kezdett, ezzel még több figyelmet sikerült ügyére terelnie.

Több halálbüntetés ellenes aktivistát is sikerült maga mellé állítania illetve egy online petíció siteon több, mint 11,000 aláírás gyűlt össze a megmentéséért. Ha a tervek szerint kivégzik 29.-én akkor négy gyermeket hagy maga után. Christina 35 éves, Erica 32, Tory Lynn 28, Richard Jr. 26. Iletve két unokát is, egyikük 14, másikuk 8 éves. "Az őrök azt hiszik megbolondultam. Állandóan nevetek a TV-n." Meséli Glossip.

"Imádom az angol vígjátékokat, különösen a "Last of The Summer Wine" címűt. Három barátról szól akik régóta ismerik egymást, illetve azokról a dolgokról amiket együtt csinálnak, kirándulás, fűben fetrengés. Nincs igazán szükségük semmire, például autóra meg ilyesmire. Csak jól érzik magukat együtt, meg persze teáznak. Ahogy nézed, rájössz, hogy neked sincs szükséged semmire az életben. Csak egy egyszerű életre. Semmi másra. Sokat segít az, hogy van min nevetnem, mindenen nevetek amin lehet. Ez segít.

Csupán azért, mert tudom, hogy ki fognak végezni, még nem kell állandóan komornak lennem. Megtalálom a módját, hogy kicsit jobban érezhessem magam. Büszke vagyok arra, hogy itt, a halálsoron sokaknak hatottam az életére, egy kicsit könnyebbé tettem nekik is. Egyszerűen minden helyzetből ki kell hozni a maximumot. Az utolsó cellatársamat is ráébresztettem, hogy nem kell nyomorultnak lennie azért, mert itt van.

Nem kell haragudnia az őrökre, csak azért, mert olyasmit csinálnak vele ami neki nem jó. Csak a munkájukat végzik. Nem segít ha ordítozva vered a falat meg az ajtót amiért bezártak. Nem engedheted meg, hogy a bezártság azt a keveset is elvegye tőled amid még megvan. Ésszel kell viszonyulni a helyzethez. Én magam sem tudtam, hogy ennyi erő van bennem.

Sokan azért méltatlankodnak, mert nem tudnak új autót venni. Én minden reggel itt ébredek fel és ezzel kell szembesülnöm. Két unokám van akikről csak képeket láthattam. Ez is egy nagy érték ami kapaszkodót ad nekem. Ha változna a helyzet akkor én is az életük részese lehetnék. Láthatnának és megismerhetnének, látnák, hogy milyen vagyok valójában. Időnként elgondolkozom azon, hogy mennyire jó lett volna, ha minden másképp alakul és most velük lehetnék, a családommal.

Egyszerűen arra gondolok, hogy mennyire jó lenne megölelni a családomat. Mennyire jó lenne például együtt ebédelni velük. A munkám is iszonyatosan hiányzik. Egész életemben imádtam dolgozni. Ez borzasztóan hiányzik. Az, hogy felkelhessek reggel és elmehessek dolgozni. A legidősebb lányommal csak nemrég kezdtem el beszélni. Sokat leveleztünk, de telefonon csak nagyjából egy hónapja beszélünk.

Amikor látod, hogy mennyire hiányzol a családodnak, az nagyon, nagyon sok erőt tud adni. Különösen most, az elmúlt néhány hétben. Nem akartam, hogy eljöjjenek a tárgyalásomra sem, mert nem akartam, hogy lássak azt a káoszt. Mert az volt, káosz. Azt sem akartam, hogy meglátogassanak itt. Nem akartam, hogy így lássák az apjukat az üvegen át, talpig vasra verve.

Hívő vagyok, a nagybátyám pap volt. Sosem maradtam sokáig távol a templomtól. Úgy érzem, hogy a halálsor csak megerősíti az embert a hitében. Amikor annyire közel kerülsz a végéhez mint én akkor tudnod kell, hogy megkötötted a békédet mindennel, különösen Istennel. Sokan kérdezik, hogy gyűlölöm e őt, aki miatt ide kerültem. Nem gyűlölöm. Az nem változtatna semmin. Nem tudom, hogy van e túlvilág, nem tudom mi lesz miután meghalok.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt sem tudom, hogy miben hiszek. De abban hiszek, hogy valami van ez után az élet után. Nem akarok úgy odakerülni, hogy tele vagyok gyűlölettel. A reményt pedig semmilyen formában vagy mértékben nem adom fel. Mert egészen addig amíg nem fektetnek fel arra az asztalra és nem adják be azt az injekciót, addig legalább van remény. Ezt senki sem veheti el tőlem, nem hagyom.

Nem félek a haláltól, mindenki meghal. Azt viszont mindenképp szeretném, ha az emberek tudnák, hogy ártatlan vagyok."


Címke:   halálbüntetés kivégzés külföld USA