A terrorizmus magániskolája

Szerző: Illés Judit / magyarhírlap.hu

Link: http://magyarhirlap.hu/cikk/15804/A_terrorizmus_maganiskolaja

Dátum: 2015.01.28.
A börtönbe zárt muzulmánok iszlamista kiképzésen mennek keresztül Franciaországban. Ennek az oka pedig nem más, mint hogy nem az elkövetett bűn szerint, hanem etnikai alapon helyezik el a rabokat. S ahelyett, hogy a tolvajt a tolvajjal zárnák össze, elkülönítik a muszlim rabokat, akik terrorista sejteket hoznak létre a börtönfalak között. Az összezavarodott fiatalok pillanatok alatt az "iszlamista tanítók" hatása alá kerülnek, s megszületik bennük a radikalizálódás alapköve: mivel őket is kivetette magából a társadalom, szabadon gyűlölhetik ők is a francia népet, akik emberszámba sem veszik őket.

Tíz évvel ezelőtt egy hányatott életű, húszas évei elején járó férfi egy tapasztalt dzsihadista alatti cellában találta magát Európa egyik legnagyobb börtönében. A párizsi külváros kegyetlen világában felnövő fiatal és későbbi mentora barátsága büntetésük letöltése után is folytatódott.

„Sok bűnözővel találkoztam a börtönben, rablókkal, drogcsempészekkel" - mesélte a mali származású fiatal évekkel később a francia rendőrségnek. Terroristákkal is találkozott bent, de közülük csak egyetlen férfi hagyott benne mély benyomást. Az egy emelettel felette raboskodó algériai dzsihadista tizenhét évvel volt idősebb nála, s bármennyire próbálták elkülöníteni, több alkalommal is elbeszélgettek. Az idősebb férfi Afganisztánt is megjárta, ahol rendszeres kínzásoknak vetették alá a „nyugati ügynökségek".
A mali származású fiatal bevallotta, hogy kiszabadulásuk után is tartotta a férfivel a kapcsolatot: „Nem a vallás kötött minket össze. Azért kerestem a társaságát, mert a történetei komolyan megérintettek."

A fiatal férfit Amédy Coulibalynak hívták. Január 9-én négy zsidó tússzal végzett egy párizsi kóserboltban, mielőtt a kiérkező rendőrök lelőtték volna. A felette raboskodó férfi neve pedig Djamel Beghal, őt a párizsi amerikai nagykövetség felrobbantásának kiterveléséért börtönözték be kilenc évre, még 2001-ben. Beghal egy másik fiatalt is a „szárnyai alá vett", őt Chérif Kouachinak hívták, aki testvérével együtt a Charlie Hebdo szerkesztőégében történt mészárlásért volt felelős.

„Beghal igazi mentorrá nőtte ki magát a börtönben, számos fiatalt vezetett be a dzsihád és az iszlám vallás rejtelmeibe" – mondta a francia terrorellenes volt vezetőügyész. Beghal ügyvédjén keresztül viszont cáfolta, hogy bármi köze is lenne a párizsi terrortámadásokhoz.

Cseberből vederbe

A leghírhedtebb francia börtön – amit eredetileg 2855 fogvatartott őrzésére terveztek, de jelenleg négyezer rab ideiglenes otthonául szolgál – sajnos nem az eredeti büntető és reformáló funkciókat látja el, hanem kiképzőközpontként szolgál az iszlamisták számára.

A foglyok radikalizálódása hatalmas problémát jelent, mivel rengeteg Szíriában vagy Irakban elfogott, esetleg hazatérésük után bebörtönzött „erős dzsihadista hajlamokkal megáldott" muszlimot zártak ide be, s míg bebörtönzésük jogos, egyben a legrosszabb megoldás is. Belelökik őket a magukat tanítóknak kikiáltott iszlamista rabok karjaiba - mondta az Európai Unió legfőbb terrorellenes hivatalnoka.

A párizsi mészárlás után azonnali gyorssegélyt kellett találni a börtönproblémára. Manuel Valls francia miniszterelnök be is jelentette, hogy az ország megnöveli a radikalizmus elleni hírszerzési és megfigyelési műveleteket. Csakhogy egy dolgot kifelejtettek: elszigetelni az iszlamista "prédikátorokat" azoktól a börtönlakóktól, akik tökéletes célpontok a szélsőséges oktatók számára. A szakértők még mindig nem döntöttek afelől, hogy érdemes lenne-e beavatkozni a börtönbeli radikalizálódásba, s hogy egyáltalán milyen mértékű ez a jelenség. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a legtöbb történet szóbeszéden alapul, és szám szerint is elenyészőnek tűnhet, mindössze pár száz esetről van szó Európán belül.

Terrorsejtek alakulnak a börtönökben

Nagyjából lehetetlen elkülöníteni egymástól ezeket az embereket, terrorista sejtet alkotnak a börtönön belül is, s mikor kiszabadulnak, még szélsőségesebb nézeteket vallanak, s kivétel nélkül megfigyelés alá kell helyezni őket - mondta a francia terrorellenes hírszerzés vezetője. Erre tökéletes példaként szolgál a három legismertebb párizsi támadó is: mindhármukat megfigyelték szabadon engedésük után, s bár különböző szintű radikalizálódást állapítottak meg náluk, ugyanannyi erőfeszítésbe került a folyamatos ellenőrzésük.

Bár ismerjük ennek a vizsgálódásnak az eredménytelenségét, s tragikus végkifejletét, felmerül a kérdés: mit tervezhet az a több száz rab, aki ugyanúgy itta az iszlamista tanítók szavait, s nem sokára kiszabadulnak? Az ő megfigyelésükre ugyanis még nincs fedezet.

Franciaországban elvileg nem lehet adatot gyűjteni az emberek vallási irányultságáról, de mégis kiszivárgott egy statisztika a rabokról: a hatvannyolcezer franciaországi börtönlakó hatvan százaléka muszlim – derül ki egy tavalyi parlamenti riportból. Párizs környékén ez az arány még magasabb, ugyanúgy mint Lyon, Marseille és Strasbourg városokban. A vallási segítségnél is hatalmas szakadék tátong: míg a katolikus papok száma hétszáz körül mozog, imámból csak 178 dolgozik börtönökben. Pedig ők tudnák lecsökkenteni az erőszakos radikalizálódást, és tisztázhatnák az ideológiai félremagyarázásokat. Helyettük viszont ott vannak a magukat imámnak kikiáltott szélsőséges rabok, mentorok, akik nem restek megállás nélkül osztani az igét.

A büntetés-végrehajtó intézmények legfontosabb feladata az lenne, hogy végre megszüntessék az iszlamista rabok elkülönítését. Ez persze hatalmas kockázatokkal járna, hiszen valakit be kell rakni az iszlamisták melletti cellákba is, ami rengeteg problémát jelenthet. De úgy tűnik, ezt a rizikót elfogadhatónak tartják a szélsőséges tanok elterjedésének megállítására. Emellett elejét vennék a „pitiáner tolvajfiú találkozása a dzsihadista oktatóval"-féle történeteknek (Meghasonlott identitás, óriási súrlódások).

Címke:   terrorizmus fanatizmus külföld Franciaország